24. rész

"Mikor már egy jó ideje néztük a TV-t Niall félrehívott kicsit"

-Igen?- mosolyogtam kedvesen mikor felmentünk. Lazán leültünk a földre...
- Húú Nic, kérlek figyelj... Az lesz a legjobb ha egyből kimondom. - kérdőn néztem rá,
mert nem tudtam, hogy mi folyik itt- Szerelmes vagyok beléd.- a szemem elkerekedett és
nem tudtam mit mondjak.
- Niall...- kezdtem, mikor már kezdett egy kicsit ijedtebben nézni
- Tudom, tudom, Te Harryt szereted, és köztünk soha nem lehet semmi. Plusz te csak
barátként szeretsz.- mondta szomorúan
- Valahogy így, de...
- De? - vágott a szavamba
- Sem..- nem tudtam kimondani a szót, mert Niall megcsókolt. Gyorsan ellöktem magamtól
, és elkezdtem kiabálni- Niall, ez mi volt?- nagyon remélem, hogy a többiek lent nem hallották
- Bocsánat.- mondta sajnálkozva
- Oké- sóhajtottam- Erről egy szót se!-gyorsan lerohantam és levágtam magam a kanapéra
- Mi a baj?- kérdezte Harry
- Semmi- hazudtam
- Hát ööö... Oké
- Louis! Gyere!-felhúztam a kanapéról Lout, és félrehívtam. Láttam Harryn, hogy kicsit megijedt
amiért nem neki mondom el.
- Na most már kíváncsi vagyok- dörzsölte össze a tenyerét
- Niall fent megcsókolt, és elmondta, hogy szerelmes belém.- Louis felvonta a szemöldökét és szerintem még nem esett le neki amit mondtam- Most mit csináljak?
- Ööö...- szólalt meg végre, aminek nagyon örültem- És te mit reagáltál? - dőlt neki a falnak
- Ellöktem magamtól, de ő előtte kitalálta a gondolataimat.
- Ééértem.- Louis mintha picit gondolkodott volna (ritka dolgok egyike), aztán megszólalt- Mi lenne ha ma elmennénk bulizni?
- Mi ketten?- kérdeztem vissza röhögve
- Nem- nevetett- Harry, Te, Enii, Zayn, Liam, Niall és én.- mosolygott
- Ömm...- hezitáltam- Egy kicsit buli fóbiás vagyok
- Hmm?
- Rossz emlék.- sütöttem le a szememet- Nekem most az lenne a legjobb, ha felmennék, letusolnék és aludnék.
- Nem baj, ma este még úgyis meggyőzlek- vigyorgott Loui- Naaa, csak szerelmes beléd valaki- ölelt meg
- Aha, ja... Csak...
- Srácok, ma egy buli?- kérdezte Louis amikor visszamentünk
- Én benne vagyok- szólalt meg Enii, aki épp Zayn ölében feküdt
- Én is- mondták egyszerre a többiek
- Nicolee?- nézett rám kérdőn Louis és mindenki más...
- Én itthon maradok szerintem. Ti menjetek csak!- befészkeltem magam Harry mellé és rá mosolyogtam
- Nic... Tudom, hogy...
- Menjetek! Légyszi, érezzétek jól magatokat!- mosolyogtam kisangyalként Harryre. Harry felállt a kanapéról majd felhúzott engem is
- Menjünk fel kicsit kérlek!- Harry elindult felfelé én még gyorsan hátrapillantottam, Enii kíváncsian fürkészett, de én csak megrántottam a vállam.
Felmentünk a szobába és leültünk az ágyra.
- Oké, tudom, hogy miért nem akarsz jönni, de mi a baj?- kérdezte aggódóan
- Semmi tényleg- hazudtam- Csak itthon szeretnék maradni. De te menj- mosolyogtam, de Harryt nem hatotta meg- A kedvemért...?
- Jó, a többiek akkor elmennek mi meg itthon maradunk.
- Harry...- akartam ellenkezni
- Nem! Nincs "Harry"!- szólt ellentmondás nem tűrő hangom én meg csak mosolyogtam- Szeretlek- megcsókolt és lementünk
A többiek nem tudom, hogy hogy csinálták de már tisztára bulira készen álltak. Louis és Liam izgatottan mosolygott, Niall engem  fürkészett amitől kicsit zavarba jöttem, Enii és Zayn épp csókolózott.
- Naa?- kérdezte Lou
- Na, én itthon maradok- szólt Harry
- Hmmm???- kerekedett el Louis szeme, én meg csak nevettem
- Én. Itthon. Maradni. Nicole.- "értelmezte" Harry, Lou kedvéért. A többiek nevettek a jeleneten és én is.
- Na azt már nem!- Louis közelebb jött hozzánk és megfogta Harry csuklóját- Nicole nem baj?- nézett rám
- Nem- nevettem
Louis elkezdte Harryt rángatni kifelé, de előtte még Harry nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia Nicole!- mondták egyszerre, én meg csak intettem egyet.
Csináltam magamnak popcornt, levágtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t, hátha van valami jó.

*Másnap*

Úgy látszik a kanapén aludtam el. Harry a hajamat simogatta, a többiek meg halkan tevékenykedtek a házban. Egyszer csak egy ismeretlen alakot pillantottam meg Niall mellett. Egy lányt.
- Jó reggelt! Fél12 van- vigyorgott Harry
- Hmm? Komoly?- nevettem- Ki az a lány Niall mellett?- kérdeztem közelebb hajolva Harryhez.
- Ja, ő. Niall felszedte az éjjel. Bessie.
- Aha, értem.- a lány nem nagyon tűnt szimpinek. Ott illegette-billegette magát Niall mellett. Nevetgélt, és dobálta a haját.- Gyorsan  tovább lépett.- mondtam halkan
- Tessék?- na Harry hallotta.
-  Öm semmi.- mondtam. Na, mindegy. Ha Niall boldog akkor örülök.
Harry felállt a kanapéról és sunyin nézett le rám.
- Jóó- mondtam röhögve, majd felmentünk az egyik szobába
Felmentünk és bezártuk az ajtót......

*később*

Harryvel lementünk megnézni, hogy mit csinálnak a többiek.
- Lehetne kicsit halkabban legközelebb?- kérdezte Liam álmosam.
- Íhhhh....- röhögtünk kínosan össze Harryvel. Na ez egy kicsit ciki.
- Bocsi- mondtam
- Legalább elvoltak- szólalt meg Bessie nyálas hangon. Azt hittem rossz a fülem. Olyan irritáló volt.
- Aha...- mondtam unottan.
- Nicole!- szólt nekem Bessie- Beszélgetünk egy picit?- kérdezte még mindig olyan nyálasan.
- Jó.
Félrevonultunk a konyhába és leültünk az asztalhoz.
- Harry az enyém!- mondta elhatározottan az arcomba. Nekem pedig tágra nyíltak a szemeim.
- Mi van??- kérdeztem vissza
- Nagyon könnyű lesz tőled megszereznem Harryt.- jelentette ki miközben hátradobta a haját.
- Oké. Ritkán látok ennél szánalmasabb embereket mint te...- mondtam, és akkor szembe jutott Niall.-  És mi van Niall-el?
- Niall? Ja, őt csak azért szedtem fel, hogy közelebb legyek Harryhez. Niall nekem semmit se jelent. Simán beetettem vele, hogy mennyire tetszik meg minden. Niall meg említett valakit, hogy belé szerelmes. Túl akar lépni rajta... Hát és itt vagyok én!- olyan lesajnálóan és szánalmasan mondta, hogy az már fájt.
- Mi van? Ilyet mondasz Niallről? Ez most komoly?- nem bírtam tovább, felálltam és kiviharzottam a konyhából.
- Mi a baj?- kérdezte Harry amikor leültem mellé.
- Bessie- mondtam ki hirtelen.
- Mi?- csodálkozott
- Ööömm... Mindegy, semmi, tényleg.
- Nicole, lehet, hogy nem rám tartozik, de nagyon zavar, hogy nem mondasz el nekem dolgokat.
- Ajjhh.. Jó, rendben, menjünk fel és elmondom.

23. rész

Az egész éjszakát persze bent töltöttem Harrynél. A többieket haza tudta küldeni nagy nehezen, de engem nem. A doki éjjel többször is bejött Harryhez.

Én egy órára akartam csak bealudni...

- Jó reggelt!- mosolygott Harry

- Úristen, mennyit aludtam?- kérdeztem totál kómásan.

- Másfél órát.

- Juj, bocsánat!- mondtam

- Menj haza és pihend ki magad!- mosolygott azzal az eszméletlen mosolyával

- Amm, megvárom amíg valaki bejön.

Harry a telefonjához nyúlt, és pötyögött párat.

- Oké, Louis 15 perc múlva itt lesz.

- Hmm? Hát rendben.

Lou tényleg 15 perc múlva ott volt, úgyhogy adtam egy csókot Harrynek és már mentem is.

- Sziasztok!- mondtam fáradtan a többieknek akik a kanapén ültek és TV-ztek

- Nicole, szia! Mizu?- kérdezte Niall

- Kicsit alszom, aztán visszamegyek Harryhez- felbattyogtam az emeletre és ruhástól mindenestül és 1 perc alatt bealudtam.

*pár óra múlva*

Kómásan felkeltem, megdörzsöltem a szememet majd ránéztem az órámra. FÉL ÖT VOLT. Azonnal kipantattam, letusoltam, és kerestem valami elfogadható ruhát:

- Sziasztok, mentem!- kiáltottam oda nekik. Épp ebédeltek, vagy vacsoráztak. Vagy csak ettek Niall kedvéért.

- Nicole hova mész?- kérdezte Zayn

- Harryhez- kaptam fel a cipőmet

- Várj, én is megyek. Elviszlek- állt fel. Gyorsan kivitte a tálját, és már jött is.

- Enii?- kérdeztem miközben Zayn húzta a cipőjét

- Megyeek!

Végre elindultunk, én hátra ültem. Zayn és Enii végig fogták egymás kezét az úton. Párszor egymásra néztek és vigyorogtak. :)

Azonnal rohantam Harryhez, de le volt húzva a roló és az ajtó is be volt zárva.

- Szerintem még ne menj be. – mondta Zayn

- Aha, jó- leültem egy székre és vártam. Fél óra múlva kijött a doki.

- Ohh Nicole, örülök, hogy itt van. Harry már várja- mosolygott kedvesen

- Enii ha akartok menjetek ti.- mondtam

- Nem, menj csak!

- Köszi- gyorsan bementem és Harry nyakába ugrottam. – Bocsi, csak elaludtam. - mentegetőztem

- Jól tetted!

- És hogy vagy?- kérdeztem

- Remekül. Legszívesebben haza mennék.

- Gondolom, de azért nyugi- mosolyogtam- Am, bejöhetnek Zaynék?

- Persze.

- Okés.- én kimentem, és biccentettem egyet nekik, hogy mehetnek.

Lementem a büfébe,  vettem magamnak egy Sport szeletet, és egy kólát (kell az energia na), és inkább ott leültem, és várakoztam. Egyszer csak egy szólított meg.

- Szia. Ööö... Te Harry Styles barátnője vagy?- kérdezte zavartan

- Szia, igen- mosolyogtam kedvesen. Furi, hogy így megismernek.

- Hogy van Harry, ha megkérdezhetem?

- Ő azt mondja remekül, de én továbbra is nagyon aggódóm.

- Értem. Köszönöm!- mondta és el is ment. Hmmm... Rendben.

Úgy gondoltam ideje visszamennem. 

Eniiék épp akkor értek ki, én pedig gyorsan bementem. 

*Aznap mikor Harryt kiengedik*
.
- Rendben, most már csinálhat bármit, élheti az életét!- mondta mosolyogva a doki Harrynek búcsúzóul, én meg ott vigyorogtam Harry oldalán.
- Köszönöm szépen- mondta Harry
- Ugyan!- mosolygott a doki- További sok szerencsét- fogtak kezet
Harry és én mosolyogva bólintottunk, és elmentünk.
Amikor hazaértünk mindenki Harry nyakába ugrott. Szó szerint. És egyszerre el is estek.... Aztán én is rájuk borultam mert annyira
röhögtem.
- Srácok imádlak titeket, de a mai napot még túl akarom írni- röhögött Harry miközben felállt.
MIkor már egy jó ideje néztük a TV-t Niall félrehívott kicsit.

22. rész

*3 hónap múlva*

Rengeteg minden történt velünk az elmúlt hónapokban. Harry és az én kapcsolatom egyre mélyebb és mélyebb lesz. Enii és Zayn is nagyon jól megvan, aminek nagyon örülök. És hamarosan itt van Harry szülinapja. Nem tudom még mit fogok venni neki, de majd csak eszembe jut valami...

Éjjel felkeltem, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. Megnéztem Harry-t, vele minden oké, volt. Első látásra...

Észrevettem, hogy nem lélegzik, gyorsan megnéztem a pulzusát. Nem volt. Kétségbeesetten próbáltam feleleveníteni, hogy hogyan lélegeztessek újra. De ekkor már patakokban folytak a könnyeim, és alig kaptam levegőt. Miközben nyomkodtam Harry mellkasát, szerintem teljesen szabályosan elkezdtem ordibálni.

- Segítség!! Louis, Liam, Niall, Zayn, Enii!! Segítség!!- 15 másodperc múlva mindenki megjelent a szobám ajtajában. – Segítsetek!! Nem lélegzik, nincs pulzusa!- még mindig lélegeztettem, de semmi. Liam hívta a mentőket, a többiek pedig odajöttek és próbáltak segíteni.

- Mikor vetted észre?- kérdezte Niall

- Pá-ár perce a-amikor fe-elkeltem- szipogtam kétségbeesetten.

A mentők rekordgyorsassággal kijöttek, és rohantak fel az emeletre. Én leszedtem a kezemet Harryről, és átadtam a nekik.  Én már vergődtem össze-vissza és bömböltem. Louis ölelt át, és próbált nyugtatni, de sajnos nem sokat segített, mert láttam, hogy neki is legördül egy könnycsepp az arcán.

A mentők akkor már defibrilálták  Harryt én pedig sokkos állapotban bömböltem.

2 perc után abbahagyták a defibrilálást, mert Harry felébredt.

Én lélegzet visszafojtva rohantam hozzá, de Zayn visszarántott, hogy még ne.

- Nicole...?- mondta vagy kérdezte erőtlenül Harry.

- Uram, most azonnal be kell vinnünk a kórházba- mondta az egyik mentős.

- Mi-i tö-örtént?- motyogta Harry.

- Majd e-elmagyarázok mi-indent!- szipogtam még mindig Zayn karjaiban.

A mentősök lesiettek Harryvel és betették a kocsiba. Én is gyorsan felkaptam a kabátomat (mindenki pizsiben volt, kivéve a fiúk, ők alsóban), és ültem is be a kocsiba.

Útközben szipogva magyaráztam Harrynek, hogy mi történt.

- Nagyon nagy szerencse, hogy észrevette, és elkezdte újralélegeztetni- mondta a mentős, én pedig bólintottam egyet.

A többiek ott voltak mikor beértünk. Biccentettem egyet, hogy jöjjenek.

A folyosón várakoztunk amíg Harryt kivizsgálták.

- Nicole...- szólt Enii erőtlen hangon

- Igen?

- És hogyan ébredtél fel, és miért?- erre mindenki odakapta a fejét, én pedig remegve válaszoltam:

- Fogalmam sincs. Csak éreztem, hogy valami nincs rendben.

- Istenem...- temette kezébe az arcát Enii.

- Csak legyen minden rendben!- mondtam, és mindenki egyet értett velem.

Még egy fél órát néma csendben várakoztunk, aztán kijött a doki.

- Gondolom, maguk Harry hozzátartozói, illetve barátai- kézdte

- I-igen- dadogtam

- És Nicole Peterson köztük van?- kérdezte a doki.

- É-én vagyok!- mondtam

- Kérem, jöjjön velem. – remegő kézzel felálltam, és bementem a terembe.

Harry sápadtan feküdt ott, de egy gyenge mosolyt azért rám villantott.

- Kérem Nicole, mondja el, hogyan jött rá, hogy baj van? Vagy nem is tudom mit mondjak...

- Felriadtam álmomból, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. És, és megnéztem Harryt, de se pulzusa nem volt, se szívverése. És elkezdtem újralélegeztetni.

- Ez elképesztő. - mondta a doki a fejét ingatva- És maga mit látott, Harry?

- Hogy mi???- kérdeztem elámulva. Harry látta?? Mi van??

- Nicole, én mindent láttam.- felelte erőtlenül Harry. Én a tenyerembe temettem az arcomat, és ismét kitört belőlem a zokogás.

- Láttam, hogy felkelsz, megnézel, és elkezdesz újraéleszteni. Láttam, hogy sírsz. Láttam, és hallottam egy kicsit is, hogy kiabálsz. – mondta Harry, nekem pedig patakokban folytak a könnyeim. Felpattantam, oda léptem Harryhez és megöleltem.

- N-nem ha-aragszol, ha én most kimegyek?- szipogtam

- Menj!- mosolygott erőtlenül

A dokinak még tátogtam egy „köszönöm”-öt, és fejvesztve rohantam a mosdóba. Hallottam, hogy Enii utánam jön.

Berontottam az ajtón, és szerencsémre nem volt ott senki. A mosdónak támaszkodtam, és úgy sírtam tovább.

- Nicole, mi történt?- ölelt meg Enii, én pedig a vállába temettem az arcomat, és úgy válaszoltam.

- Ha-arry, lá-átott mindent.- szipogva felnéztem

- Úgy érted...

- Igen- zokogtam tovább

- Úristen Nicole!

Gyorsan megmostam az arcomat, de semmit se segített.

- És mi van ha nem ébredek fel?

- De felébredtél...

A többiek kérdőn néztek rám, én meg csak megráztam a fejemet, és leültem.

- Nicole, mi volt bent?- kérdezte halkan Louis mikor leült mellém. De persze mindenki hallotta.

- Harry mindent látott. És emlékszik rá.

- Úristen- kapott a szájához Lou. A többiek is kicsit elképedtek.

Az egész éjszakát bent töltöttük. Néha bementünk Harryhez. Én voltam persze bent nála a legtöbbet, de ő csak aludt. Én már szerintem nem nagyon fogok a hátralévő életemben ilyen mélyen aludni...

Harry mikor felébredt, épp én voltam bent.

- Hogy vagy?- kérdeztem remegő hangon

- Jól. Tényleg nem érzek semmit- nyugtatott. – És te?- kérdezte aggodalmasan.

- Jól.

- Ne. Nekem ezt ne mondd.- biccentett egyet, hogy menjek oda. Megcsókolt, nekem pedig akkora kő esett le a szívemről, hogy majdnem összeestem.

- Szóval... Hogy vagy?- kérdezte mikor elengedtük egymást. Egyikünk se nézett oda, de tudtuk, hogy a többiek az ablakon át minket néznek.

- Borzasztóan- feleltem. Harry magához húzott, belőlem pedig megint kitört a sírás.

- Ne sírj...!

- É-és mi van ha nem é-ébredek fel?- kérdeztem szipogva. Harry csak erősebben ölelt, és szerintem ő se akart belegondolni semmibe. 

21. rész

- Készen vagy?- kérdezte Harry, miután összepakoltam, mert ma indulunk haza.

- Igen- feleltem szomorúan. Harry közelebb lépett hozzám.

- Majd máskor is jövünk- magához húzott, és megcsókolt.

Lementünk búcsúzkodni. Először Harry ölelte meg Anne-t és Gemmát, és beszélgettek egy picit.

- Nicole, bármikor látunk szeretettel- ölelt meg engem is Anne

- Köszönöm szépen- mosolyogtam rá, mikor elengedett

- Sziaaaa- szorítottam magamhoz Gemmát- Majd hívlak- mosolyogtam

- Rendben, én is- Harry és Anne mosolyogva néztek minket. Gemmával nagyon jóban lettem. 

Kimentünk, közben intettünk még párat, majd beszálltunk a kocsiba.

- Sziasztoooook!- integettünk nekik

Csendben utaztunk, de egy idő után megkérdeztem:

- Mikor jövünk legközelebb?- kérdeztem izgatottan

- Hmm?- nézett rám kérdőn Harry- Legközelebb? Ennyire megtetszett?

- Igen. És nagyon megkedveltem Gemmát és Annet- ujjongtam

- Örülök.- mosolygott - És köszi!

- Jaj, ne köszönd!- vigyorogtam rá

- Helóóóó- mondtuk amikor beléptünk. Liam azonnal le is támadt minket.

- Hogy gondoltátok, hogy csak úgy leléptek három napra? Ha? És egy papír cetlit hagytok?

- Jójó, nyugi, élünk, itt vagyunk- öleltem meg röhögve

- És amúgy milyen volt?- kérdezte Liam

- Jól- erre összeröhögtünk Harryvel, visszagondolva a meglepetés bulijára.

- Na mi volt?- tette keresztbe a kezét Liam

- Áhh semmi.- mondtam mosolyogva- Többiek?

- Alszanak...

- Alszanak????- tágult ki a szemem

- Miért aludnak? Félkettő van- mondta Harry

- Tegnap elmentünk egy kicsit bulizni... Bocsi- mondta Liam

- Ajj semmi! És ennyire ki lettek ütve?- röhögtem

- Ööö... Meglehet.

- Hát jó- mosolyogtunk Harryvel

Leültünk mindhárman a kanapéra, és halkan bekapcsoltuk a TV-t, mint háttérzaj.

- Hogy van Anne és Gemma?- kérdezte Liam

- Jól- válaszolta Harry

- És min röhögtetek annyira?- kíváncsiskodott Liam

- Áhh csak Logan szervezett nekem egy kisebb meglepetés bulit- mondta Harry

- Ahaaa, értem- röhögött Li

- HARRYYY!!! NICOLEEE!!- futott hozzánk Louis álmosan, és az ölünkbe ugrott (szó szerint)

- Szia Louis!- köszöntöttük röhögve Harryvel az ölünkben fekvő Lout

- Jajj annyira hiányoztatok!- ölelte meg Harryt majd engem

- Lou, csak három napig voltunk el- mondtam mosolyogva

- Nem baaj- puszilta meg az arcomat- Bocs Harry- mosolygott cukin Lou.- Ahhh annyira fáj a fejem!- panaszkodott

- Vegyél be valamit- tanácsolta Liam- Én is már megtettem.

- Rendben. – kimászott az ölünkből és elindult a konyha felé.

- Mi a kaja?- jött le Niall a lépcsőn- Áhh sziasztok!

- Helló Niall! Ugye te nem fogsz az ölünkbe ugrani?- kérdeztem félve

- Louis?- röhögött

- Ki más?- nevetett Harry

- Én inkább beveszek egy gyógyszert. – mondta álmosan

- Enii és Zayn?- kérdeztem Niallt.

- Szerintem mindjárt jönnek.

- Okés- mosolyogtam

Enii és Zayn nemsokára lejöttek. Rögtön befészkelték magukat közénk (miután bevettek egy gyógyszert).

Mi elmondtuk nekik, hogy mi történt velünk Cheshire-ben.

- Na most ti jöttök!- parancsoltam meg nekik

- Semmi nem volt, elmentünk egy szórakozóhelyre, jól berúgtunk. Kivéve Liam, ő volt a sofőr.

- Ahaa, értem. Liam milyenek voltak?- kérdeztem röhögve

- Borzasztóak! Alig bírtam őket elrángatni. Mikor hazaértünk meg kidőltek. Úgyhogy kb ugyan az a sztori mint a tiétek- röhögött

- Aha, hát igen.

Liam, Harry és én egy hang nélkül néztük a TV-t, de többiek meg folyamatosan nyávogtak, hogy mennyire fáj a fejük. Végül Louis az ölemben bealudt...

Így telt a délutánunk. 

20. rész

Reggel én azt hittem, hogy rosszul látok. KELLY ÉS JIM feküdt köztem és Harry közt.

Én leestem az ágyról, erre Harry felkapta a fejét, és kérdőn átnézett Kelly és Jim közt.

- Hogy kerülnek ők ide?- suttogta Harry, miközben felállt és felvett egy gatyát, nekem pedig odadobta a pólómat és a nadrágomat. 

Halkan lementünk.

Mindenki aludt, vagy a kanapén, vagy a földön vagy valami másik helyen.

- Oké, mekkora buli volt itt?- kérdeztem miután körbenéztem

- Remélem nem haragszol, hogy én lejöttem egy kicsit miután te elaludtál.

- Miért haragudnék?- csodálkoztam- Te meglepetés bulid volt. Nem is kellett volna, hogy felvigyél.

- Azért jó volt ott fent- vigyorgott- Amúgy nagyon berúgott mindenki szerintem. – röhögött

- És most?

- És most menjünk fel egy másik szobába, mert én még hulla vagyok. – mondta

- Rendben, én is.

Felmentünk, átléptünk pár emberen, aztán bedobtuk magunkat az ágyba, és visszaaludtunk.

*pár óra múlva*

Arra ébredtem, hogy hangos üvöltözés van, és valaki vagy valakik ugrálnak az ágyon.

Nyögdécselve felkeltem és megláttam mi folyik itt.

Két lány és egy fiú ugrált már majdnem rajtam, Harry még aludt. Hatalmas katasztrófa volt. Mindenki üvöltözött meg mittudomén’.

Elkezdtem felrángatni Harryt, miközben a lábamon ugráltak...

- Jesszus atya!- pattant ki a szeme- Azonnal húzzunk innen- hevesen bólogattam, előkerestem a cipőmet, Harry a pólóját (az ő cipője elveszett) és már siettünk is ki.

- Oké, nem tudom, hogy Logan hol van, de majd felhívom. –lihegett

- Ömm... Harry neked kéne egy cipő nem?

- A francba, elfelejtettem kihozni egy pár papucsot.

- Visszamenjek?

- Inkább majd én. - Harry mély levegőt véve bement, én pedig nevettem.

5 perc múlva ki jött.

- Na?- kérdeztem. Ő hősiesen előhúzott két pár papucsot, én pedig röhögve odamentem és megcsókoltam.

- Nem tudom elmondani mekkora káosz van odament- nevetett

Hazamentünk, Anne pedig csak elámult rajtunk.

- Ne mondj semmit!- mondjuk mindketten zombiként nézhettünk ki, tényleg

- Rendbeen.- mondta furán

- Harry!- szaladt le a lépcsőn Gemma- Jézus Szent Máriám mi a?- Gemmának kicsit leesett az álla

- Majd elmondom- mondtam

Harryvel felbattyogtunk az emeletre, és újra, nyugodtan aludtunk egy nagyon jót.

*pár óra múlva*

- Jó reggelt!- mondta Harry

- Mii??? Reggel van??- pattant ki a szemem

- Nem, dehogy is, nyugi- röhögött

- Hány óra?- kérdeztem kómásan

- Fél hat.

- Városnézés?- kérdeztem

- Rendben- mondtam, és felkaptam valamit így estére:

Nekem nagyon tetszett Cheshire. Annyira szép kisváros.

A nézelődés végén beültünk Harryvel egy kis étterembe.

- Na? Hogy tetszett?- kérdezte mikor elment a pincér, a rendelésünkkel.

- Nagyon szép!- ujjongtam

- Örülök!- mosolygott

Megettük, beszélgettünk majd hazamentünk. 

19. rész

Én keltem fel legutoljára amit eléggé szégyelltem. Mindenki lent ült, én pedig kómásan odamentem.
- Jó reggelt! Bocsánat, hogy ilyen későig aludtam!
- Jó reggelt álomszuszék!- lépett hozzám Harry mjad megcsókolt- És nehogy bocsánatot kérj ezért!- mosolygott.
- Nicole, mit kérsz?- kérdezte Gemma.
- Ööö... Én még semmit, köszönöm. - Gemma és Anne mosolyogva bólintott, Harry pedig visszaült, és megette a reggelijét.
Én is leültem, és beszélgettünk egy kicsit Gemmával amíg Anne félrehívta Harryt.
- És gondolom szereted...- mosolygott Gemma
- Az nem kifejezés- vigyorogtam
Harry és Anne nevetve jöttek vissza. Mikor Harry leült mellém adott egy gyors puszit.
- Akarsz menni akkor?
- Hova?- elgondolkodtam, majd beugrott- Jaaa, persze. Elkészülök. Felkaptam egy laza ruhát:

- Rendben vagyok- jöttem le a lépcsőn.
- Nicole, a ruháidért megöllek- tátotta el a száját Gemma nevetve.
- Még egy pár évig azért maradjon az enyém! – nevetett Harry.
Pár évig? Miért utána mi lesz? Na ezen, kicsit bepánikoltam.
Gyalog indultunk el kettesben Harryvel.
- A barátaimat látogassuk meg először vagy a várost nézzük meg?- kérdezte Harry
- Hogy értetted az előbb, hogy még ”pár évig”- kérdeztem vissza
- Például neked, megtetszik valaki más...- mondta enyhén szomorúan.
- Harry... Én nem akarlak téged elveszíteni- mondtam, ő pedig azonnal megcsókolt.
- Nem fogsz! És én se téged- szorított magához.
Egy idő után, miután elengedtük egymást újra megkérdezte:
- A barátaimhoz menjünk akkor vagy várost nézni?- mosolygott
- Barátok- már nagyon kíváncsi voltam rájuk
Harry bólintott és már vettük is az irányt egy Logan nevű haverjához. Logan mondta, hogy hozzá menjünk először.
Mikor odaértünk bekopogtunk, de nem nyitott senki ajtót. Megint kopogtunk, megint semmi. Végül úgy döntöttünk, hogy bemegyünk.
Óvatosan benyitottunk, üres volt a ház, nem láttunk senkit, de egyszer csak egy csomó ember előugrott és ezt kiabálták:
- MEGLEPETÉÉS!!!- én persze egy kicsit megijedtem, de Harryn láttam, hogy örül.
- Úristen!- mondtuk egyszerre Harryvel, csak én ijedten, ő pedig ámulva.
- Helló szupersztár, és szupersztár lány- mosolygott ránk egy fiú.
- Logan, ezt te szervezted?- kérdezte Harry miközben megölelték egymást
- Ki más?- nevetett Logan- Harry, bemutatnád nekünk...?- biccentett felém
- Nicole. Nicole Peterson- nyújtottam felé kezet.
- Logan O’Leary. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Szintén- mosolyogtam
Ezután Harry üdvözölt mindenkit, én pedig mentem utána és bemutatkoztam.
Harry épp nagyban bulizott valamilyen régi lány barátjával, úgyhogy nem zavartam. Egyszer csak Harry egyik haverja, Jim ült le mellém.
- Mi a baj?- kérdezte
- Semmi, semmi, csak most nem zavarom Harryt. Kellyvel táncol úgyis- mosolyogtam
- Hozzak valamit inni?
- Nem, köszi.
- Akarsz táncolni- kért fel. Kicsit hezitáltam, de gondoltam ”miért ne?”
- Persze- mosolyogva felálltunk, és mi is beálltunk. Harry furán nézett, de én egy nyugodt mosolyt villantottam neki.
Lassú szám jött.
Jim megfogta a derekamat, de én hátranyúltam és feljebb tettem.
- És hogy vagytok Harryvel? – kérdezte
- Nagyon szeretjük egymást.
- Azt gondoltam- mosolygott Jim.
Jim épp szemezett velem, de én próbáltam kerülni. Sajnos nem sikerült. Harry viszont odajött, és végre megmentett.
- Helló Jim!- köszöntötte- Elkérhetném kicsit a barátnőmet?- vigyorgott picit ittasan Harry
- Persze!- adott át Jim mosolyogva engem Harrynek. Harry megfogta a derekamat, és (Harry kicsit instabilan) elkezdtünk lassúzni.
- Ti mit csináltatok?- kérdezte
- Csak felkért táncolni. - mert tényleg ez volt...
- De nagyon szemeztetek...
- Én próbáltam kerülni a tekintetét, de hát...
- Nem sikerült- fejezte be helyettem
- Harry, esküszöm, hogy nem...
- Nicole- mosolyogott- Hiszek neked- majd megcsókolt.
Harry felkapott, és felvitt a egy szobába. Annyira örültem, és boldog voltam. És végre megint kicsit kettesben lehettünk...

18. rész

Harry izgatottan várt lent.

- Mi az? – kérdeztem kómásan

- El akarsz jönni Cheshire-ba?- kérdezte Harry. Na erre felébredtem.

- Mi? A szülővárosodba?

- Igen, bemutatni a szüleimnek és persze pár régi barátomnak.

- Úristen... Öhm.. Persze, hogy van- vigyorogtam

- Ennek örülök! Mikor induljunk?- mosolyogott

- Hát öhm... Elkészülök, és mehetünk, mert úgy látom te már friss és üde vagy!- Harry bólogatott, én pedig elkezdtem csöndben készülődni, mert a többiek még aludtak.

Összepakoltam pár cuccot, mert hisz 3 napot fogunk lent lenni.

Hagytunk egy üzenet, hogy elmentünk, és 3 napig ne nagyon várjanak minket.

- Készen vagy?- kérdezte Harry

- Igen- vigyorogtam

Elindultunk. Én mondjuk bealudtam egy órát, úgyhogy Harry szép nyugodtan vezetett. Csak fél órát töltöttem ébren a kocsiban, mert aztán ott is voltunk.

- Harry, jaj de jó, hogy végre megérkeztetek!- üdvözölt minket, Anne, Harry édesanyja. Harry gyorsan megölelte Anne-t, én pedig mosolyogva figyeltem őket.

- Anya, ő itt Nicole, a barátnőm. – mutatott be, Anna pedig kezet nyújtott nekem

- Szia Nicole. Anne Cox- fogtunk kezet

- Nicole Peterson. Örülök, hogy megismerhetem- mosolyogtam

- Érezd csak otthon magad, hiszen Harryvel vagy- mosolygott kedvesen Anne

- Köszönöm!- bólintottam vigyorogva. Harry oldalról átölelte a derekamat, és úgy mentünk be.

- Gemma?- kérdezte Harry

- Gemma!- kiabált fel az emeletre Anne

A lány pár másodperc múlva lent is volt, és Harry nyakába ugrott. Mosolyogtam egyet, Anne ezt észrevette és rám mosolygott.

- Gemma, be szeretném mutatni a barátnőmet, Nicole-t.

- Szia Nicole! Gemmy Styles vagyok- mutatkozott be.

- Nicole Peterson. – mosolyogtam- Örülök, hogy találkoztunk

- Szintén- vigyorgott a lány

 Anne nagyon finom ebédet főzött. Rám is fért. Nagyon éhes lettem az út során. És úgy vettem észre, hogy Harry is.

- Huh, ti aztán éhesek lehetettek!- mondta Anne

- Összeillő pár!- mosolygott Gemma.  Harry megsimogatta a lábamat az asztal alatt, és ezen mosolyogtam.

- Na és most meséljetek kicsit magatokról. Mit szoktatok csinálni?- kérdezte Anne. Erre összenevettünk Harryvel, mert hát eszünkbe jutottak az előző napok.

- Hát, most elég sok minden történt...- mondta Harry

- Igen Harry, látom szépen megütötték vagy ütötted a karodat.

- Az egy nagyon nagyon hosszú történet- mondtam

Aztán még sokáig beszélgettünk, végül Harry azt mondta, hogy holnap bemutatja nekem a régi barátait és Cheshire-t.