FIGYELEM!!

Ezt a blogot be fogom fejezni! Sajnos nem jön semmilyen ötlet, ez a babás sztori volt az utolsó... Ez is a barátnőm segítségével eszeltük ki. Amúgy ha már befejezem a blogot, ellövöm a poént: a baba nem született volna meg. Valahányadik hónapban a baba szíve leállna. Tudom kicsit morbid, de hát... Na mindegy. :)
Szóval az a lényeg, hogy ennek a blognak vége. De sok ötletem van egy másikhoz. Semmi féle képpen nem hagynám abba az írást. Itt a másik: http://friendshipwithextras.blogspot.hu
Hamarosan elkezdem írni. :)
Köszönöm, hogy olvastatok és remélem még fogtok is!
Puszi: Saccii

29. rész

Reggel arra keltem  hogy szőrnyű hányingerem van. Miután kinyitottam a szemem, rá 1 percre rohantam is a mosdóba. Harry fel is kelt.
- Jól vagy?- kérdezte kómásan
- Éhes vagyok.- jelentettem ki. Egy étterem egész kínálatát fel tudtam volna falni.
Aztán miután ezt kimondtam, Harry "robotosan" kikelt az ágyból és szó nélkül, fapofával lesétált a földszintre.  Én pedig kíváncsian követtem.
A többiek már mind fent voltak és beszélgettek. Mikor megláttak Harryt és engem felénk fordultak.
- Emberek.!- kezdte Harry, én pedig totál értetlenül néztem- Riadó! Nicole éhes!- én abban a pillanatban elkezdtem fuldokolva röhögni, de a többiek is.
Harrynek meglazultak az arcizmai, és felém fordult.
- Mindjárt összedobok valamit- mondta és adott egy reggeli csókot- Mit kérsz?
- Valamit.
- Ennél egyértelműbben nem is tudtál volna fogalmazni. - vigyorgott
Harry elment a konyhába, én meg sóhajtva levágtam magam a kanapéra.
- Majd kaphatok a kajádból?- kérdezte Niall aranyosan
- Majd ha fagy!- mondtam neki vigyorogva, ő meg bevágta a sértődött gyereket.
Harry 10 PERC múlva jött vissza...!
- Mi tartott ennyi...- nem tudtam befejezni a mondatot, mert Harry kb egy egész svédasztalos reggelit hozott egy hatalmas tálcán- OH MY GOD!- mondtam elképedve
- Te mondtad, hogy egy egész étlapot feltudnál falni- kacsintott, Niallnek pedig csillogott a szeme, ahogy nekem is.
- Úristen Harry, köszönöm- adtam neki egy csókot. A tálcán volt egy jó nagy adag rántotta, jó pár darab amerikai palacsinta, omlett, ham and eggs, egy szendvics és egy kávé.
- Én is köszi Harry!- vigyorgott Niall kezében a szendviccsel. Én csak ráhagytam és mosolyogtam egyet.
- Kértek valamit?- kérdeztem a többiektől
- Egyél csak- mosolygott rám Liam
- Köszi!- Harry leült mellém és átkarolt.
Én negyed óra múlva eltűntettem a tálca tartalmát.
- Oké Nicole, te tényleg éhes voltál- csodálkozott Zayn
- Hát most na! Terhes nő vagyok- röhögtem- Na ne... Ne, ne, ne, ne- éreztem, hogy megint jön a rókuci, úgyhogy futottam is a mosdóba.
Kiöblítettem a számat és mentem is vissza többiekhez.
- Mikor lesz ennek vége?!!- hisztiztem
- Szerinted nekünk felüdülés egy házban lakni veled?!- poénkodott Louis
- Ha ha ha. Legyél te is terhes!- röhögtem
- Nicole, csak egy kis figyelmeztetés... Nem kéne elmennetek a dokihoz?- szólt Enii.
- Úristen, de tényleg!- nagy nehezen felálltam a kanapéról, és elindultam felfelé- Harry, készülődj! - parancsoltam meg neki
- Mintha 20 éve házasok lennénk...- mormogott magában röhögve
Hamar elkészültem, de miközben vettem fel a farmeromat, eszembe jutott valami. Előbb is feltűnhetett volna, de csak most vettem észre.
Kitty-t reggel nem láttam lent, és mindegyik szoba üres volt... Niall se volt túl életvidám (kivéve amikor kaját látott)...
- Harry... Hol van Kitty?- kérdeztem kíváncsian
- Ja.. Igen, nem kelltél fel éjszaka. Niall és Kitty nagyon összevesztek, aztán szakítottak.
- Ajj szegények...
- Niall azt kérte, hogy hagyjuk őt ezzel az üggyel.
- Értem.
Épphogy lebattyogtunk a lépcsőn kopogtak az ajtón. Liam ment kinyitni.
Egy lány volt az ajtóban.
- Szia Liam- mondta a lány nagy sóhajjal kísérve
- Ömm... Szia- köszönt furcsán, de kedvesen, mi pedig csöndben figyeltünk
- Én Krystal Payne vagyok.- a szemöldököm a plafonig szaladt és totál ledöbbentett. Lehet, hogy csak névrokon, de ha csak névrokon lenne akkor nem állítana be...
- P...Payne? Rokon vagy?- kérdezte Liam sokkos állapotban. Az arcát nem láttam, de biztos érdekesen nézhetett Krystal-ra.
- Igen. A féltesód, apai ágról- magyarázta Krystal
Liam nem bírt megszólalni, de végül sikerült.
- Figyelj... Gyere be, és kérlek beszéljük meg.- invitálta be. Liam apja halott volt, úgyhogy
Mi, hülyén intettünk neki egyet, aztán Louis felpattant a kanapéról, hogy üljön le Krystal.
- Köszönöm- mondta halkan. Mi Harryvel összenéztünk, és egy összenézéssel eldöntöttük, hogy a doki most ráér.
- Krystal...- kezdte Liam- És honnan tudtad meg, hogy a húgom vagy?
- Az hosszú sztori... ne érdekeljen...
Liam egyre furábban nézett.
- Öm... Rendben- egyezett bele nehezen.
- Lényeg a lényeg, azért jöttem ide, hogy megismerjelek. - mondta- Már csak az a kérdés, hogy te meg akarsz-e ismerni. Mert megértem, ha nem akarnál összehaverkodni egy jött-ment lánnyal, aki azt állítja  hogy a húgod.
- Nem. Figyelj... Tök jó lenne egy hugi. - mosolygott megkönnyebbülten Liam.
- Köszönöm!- mondta és óvatosan megölelték egymást Leeyummal. Én csak mosolyogva néztem őket.
Még vártunk pár percet aztán úgy döntöttünk, hogy mennünk kéne.
- Bocsi, de nekünk mennünk kell- álltam fel, magammal húzva Harryt- Sziasztook!- köszöntünk vissza az ajtóból.
Beültünk a kocsiba és hajtottunk is a dokihoz.
- Te mit gondolsz erről a Krystalról?- kérdeztem egy idő után
- Szimpatikusnak tűnik. Csak kicsit tényleg fura, hogy egyszer csak beállít és közli, hogy a "húgod vagyok". De remélem jól kifognak jönni- fejtette ki véleményét.
20 percet várakoztunk. Terhességi szezon vagy vagy mi? Aztán végre behívtak minket. Harry gyorsan bemutatkozott Dr. Harrisnak, és megmondtunk neki, hogy megszeretnénk
tartani a babát. Harris gyorsan megvizsgált, Harry kicsit meghatódott  amin persze én is.

*Pár óra múlva*

Krystal még mindig itt van, és folyamatosan csak Liammel beszélget. Nagyon jól elvannak.
Mi Harryvel már fáradtak vagyunk, úgyhogy lefeküdni készülünk. Semelyikünk se tudott aludni, úgyhogy csak bámultuk a plafont, és Harry egyszer csak megszólal.
- Nem kéne gondolkodni a baba nevén?- kérdezte izgatottan
- Harry... Még csak egy pici magzat.- mosolyogtam
- Naaa- fordult felém és átölelt.
- Jó.- egyeztem bele vigyorogva- Először feltételezzük azt, hogy lány lesz...
- Darcy?- Harry
- Aranyos. Natalie?
- Ahaaam... Ez is jó.
- Loretta? Amy?
- És az tetszene, hogy...- gondolkozott- Natalie Darcy Styles?- vettette fel, nekem pedig nagyon megtetszett
- Fuu ez nagyon jó!- vigyorogtam- Oké, megvan a lány neve.- mosolyogtam, majd Harry megcsókolt.
- Akkor most jön az a feltételezés, ha fiú.- Harry
- Daniel? Josh? Dylan?- találgattam
- A Dylan az tetszik... Dylan Styles... Jól hangzik, nem?-
- Aha... Jó, szerintem legyen ez ha fiú lesz.- mosolyogtam, aztán Harry adott egy jó éjt csókot, és vigyorogva aludtam el.

28. rész

*Pár nap múlva*

Már hazafelé tartunk Londonba, és ennek nagyon örülök. Mondjuk elég kemény ez a repülő út, mert kb 2 órája indultunk el de már 5x mentem ki rókázni.
Még amikor LA-ban voltunk, el kellett játszanom a beteg barátnőt. Úgyhogy nem láttam semmit LA-ből. De Enii és Kitty elmentek helyettem is
én meg tetettet köhögéssel (a hányingert nem kellett tettetnem) végig néztem jó sok fotót. Enii szerint Kitty nagyon jó fej. Ennek örülök.
Harry el akart vinni dokihoz, de engem ki nem tudott senki ráncigálni az ágyból.
- Fuuu...- ültem vissza helyemre a gépen.
- Nicole, kezdek nagyon aggódni érted. Mondjuk ezen már túl vagyok, úgyhogy kezdek nagyon nagyon nagyon aggódni!- mondta idegesen
- Jól vagyok...- nem tudom miért mondtam, csak úgy reflexszerűen
- Na nekem ezt ne mondd, amikor 5 percenként mész rókázni!
Erre már nem válaszoltam, mert tudtam, hogy kitörne belőlem, hogy "lehet terhes vagyok". Nem akarom, hogy Harry egy gépen kapjon szívrohamot...

*Pár óra múlva*

- De jó itthon!- dőlt le Niall a kanapéra, magával húzva Kitty-t is.
- Köszi, hogy átjöhettem- szólt Kitty
- Ugyan ne már- mondta Niall. Amúgy Kitty is Angliából utazott Kimék esküvőjére, úgyhogy ennek a kapcsolatnak semmi akadálya nem volt.
- Srácok, szobára légyszi!- mondtam nekik, mert még mindig egymáson feküdtek. Megfogadták az ötletemet, úgyhogy felmentek.
Miközben pakoltam Enii jött be hozzám.
- Figyelj Nicole... Még LA-ban vettem, csak gondoltam jobb ha itthon csinálod meg, mert Harry észrevette volna a szállodában.- nyomott a kezembe egy terhességi tesztet.
- Fuu, nagyon köszönöm!!- hálálkodtam
- Menj, csináld meg, addig én lefoglalom Haroldot.
- Köszönöm!
Enii kiment, én meg bementem a fürdőbe és gyorsan megcsináltam. Utána vártam 2 idegtépő percet, amíg megcsinálta...
A szívem a torkomba ugrott és nem kaptam levegőt.
Pozitív.
- ENIIIIII!!!!!!!!!!!!!!- kiabáltam le az emeletre, szinte sírva
- Harry te maradsz!- szólt neki a lépcsőn, mert Harry mögötte jött...- Mi van? Mi van? - csapta be az ajtót maga mögött. Az arcába nyomtam az eredményt.- Te úristen!- kapott a szájához.
- Nem hiszem el...!!- borultam a nyakába sírva
- Nyugalom, nem lesz semmi baj!- nyugtatott- Szépen bejelentkezünk a nőgyógyászodhoz, elkísérlek, megvizsgál, és elmondod Harrynek. Utána döntötök a sorsáról.
- Rendben, köszi!- töröltem meg a szememet
Megmostam az arcomat, közben hallottam, hogy Harry nyit be, Enii pedig elég szépen kiküldi.
- Harry, menj ki! MOST!!- kiabálta
- De mi van vele?!- idegeskedett
- Nincs semmi baja, csak menj le!!- majd becsapta az ajtót
- Oké- jöttem ki a fürdőből- Most felhívom a dokit...
Beszéltem vele, mondta, hogy még ma bemehetnék. Miután letettük, elkezdtünk készülődni Eniivel.
- Harry most kicsit elmegyünk Eniivel-  mondtam Harrynek. Enii épp Zaynek adott csókot.
- Hova? Nicole, figyelj minden idegszálam elszakadt. Nagyon aggódom!- ölelt át idegesen.
Beültünk a kocsiba, megkértem Eniit, hogy vezessen, mert én most képtelen vagyok rá.
Hamar odaértünk, és csak páran voltak előttünk. Mr. Harris szólított minket.
- Jó napot!- köszöntöttem
- Szervusz Nicole!- fogadott mosolyogva- Kérlek feküdj le oda.- mutatott egy orvosi ágyra, amellett ott volt az ultrahang gép.
Nem vágott túl megkönnyebbült fejet a vizsgálat közben, úgyhogy kezdtem aggódni.
- Jó, végeztünk.- felkeltem az ágyról és az ujjaimal "játszadoztam" idegességemben.
- Terhes vagy.- ebben a pillanatban a szívem kihagyott 1-2 ütést, a pulzusom az egekbe szaladt, és kivert a víz.
- Magzatom van?- kérdeztem vissza idegesen.
- Igen. Beszéljétek meg a barátoddal, hogy meg akarjátok-e tartani, és majd szólj!- mondta mosolyogva
- Rendben, nagyon köszönöm. Viszlát!- amint kisétáltam az ajtón, Enii rögtön odajött, és látta, hogy baj van.
- Ugye n-nem...?
- Terhes vagyok.- megöleltem és az ájulás határán voltam.
- Figyelj! Haza megyünk, és muszáj megbeszélned Harryvel!
- Persze, rendben.
Szótlanul utaztunk a kocsiban, engem még mindig vert a víz, és szívritmuszavarral simán visszafordulhattunk volna a kórházba.
- Nicole!- Harry azonnal odaszaladt hozzám, mikor beléptem az ajtón. Enii biztatóan mosolygott egyet és beült Zayn ölébe.
Kitaláltam a kocsiban, hogy hogy fogom elmondani neki. Utálom a kertelgetést, gyorsan túl akartam lenni rajta és kimondani.
Mélyen Harry szemébe néztem, és vettem egy mély levegőt.
- Terhes vagyok.- mondtam ki. Harry arca eltorzult és szerintem a gondolatai össze-vissza cikáztak. Kb. ő is azt érezhette amit én.
- T-t-terhes?- idegeskedett. Mindenki síri csöndben volt, kezdtem egyre kínosabban érezni magam, mert még mindig ott álltunk az
ajtónál. A többiek kíváncsian és elképedten néztek minket.
Megfogtam Harry kezét, és felmentem vele a szobánkba. Szerintem mióta kimondtam azt a két szót, nem nagyon pislogott. Becsuktam az
ajtót és nekitámaszkodtam. Harry leült az ágyra és a kezébe temette az arcát.
- Figyelj...- kezdtem
- Tehát azért jártál folyton WC-re, és erről nem beszéltetek nekünk Eniivel. Gondolom most a dokitól jöttök. - sorolta idegesen. Nem tudom, hogy hogy találta ki ezeket.
- Igen.
- Az esküvős éjszakán lettél...?
- Szerintem igen.
- Huh... Ülj le mellém légyszíves.- engedelmeskedtem neki
- Elvetessem?- kérdeztem
- Nem szeretnék csak úgy elvenni egy magzattól egy életet... És...- mondta
- És?- kérdeztem
- És egy kicsit szeretnék apa lenni- mosolygott- De csak akkor tartjuk meg ha te is szeretnéd- mosolygott. Olyan megkönnyebbülést éreztem, mint
még soha. Harry szeretne apa lenni?! Nem fogom fel.! Őszintén, én is szeretnék anya lenni... Csak rosszul reagáltam le, mert először kicsit megijedtem. Mindig is fiatal szülő akartam lenni. Csak hát
nem ennyire, de az már mindegy.  És Harry az az ember aki mellett leélném az életemet, és ő az az ember akire büszkén mondom, hogy "Ő a gyerekem apja".
- Szeretnék anya lenni- jelentettem ki fülig érő szájjal.
- Szülők leszünk- mondta boldogan és megcsókolt.
Kézen fogva, vidáman lementünk a többiekhez. Megálltunk előttük, és bejelentettük:
- Gyerekünk lesz!- mondta Harry
A többiek 1 másodpercre lefagytak, de aztán "Húúúúúúúú"-tak egyet és a nyakunkba borultak.
Éppen nagyban tervezgettünk a babával kapcsolatban, mikor eszembe jutott valaki.
- Apa.- mondtam ijedten. Úristen de rég láttam, és már nagyon hiányzik.
- Huh tényleg...- jutott eszébe Harrynek- Még őt is értesíteni kéne.
- Szerintem felhívom...
- Rendben.
- Utána majd hívjuk fel Gemma-t és Anne-t.
- Oké, aztán majd lehet meg is látogathatnánk őket...
- Jó ötlet!- lelkesedtem. Utána felmentem a szobabá és tárcsáztam aput. 5 kicsöngés után fel is vette.
- Szia apa!- szóltam bele mielőtt még ő szólhatott volna.
- Jó napot!- szólt bele egy női hang amin eléggé meglepődtem.
- Jó napot, én Ben Peterson lánya vagyok, Nicole- mutatkoztam be.
- Óóó hát te lennél Nicole!- örült meg.- Én édesapád párja, Ashley vagyok- PÁRJA?? Apu talált magának valakit. Oké, ennek nagyon örülök... Csak hát szólhatott volna.
Jó mondjuk én is egy bunkó voltam, hogy már jó pár hónapja azt se tudja, hogy élek-e... Na nem baj.
- Ömm... és tudok beszélni Ben-el?
- Ja, persze adom. Ben!!! Nicole az!- kiabált apunak.
- Köszönöm!- hallottam ahogy átadják egymásnak a telefont
- Jaj kislányom annyira rég hallottam a hangod, mi van veled? Hogy vagy? Nagyon hiányzol!
- Apu te is, nagyon! Átmehetek majd valamikor hozzád? Mondani szeretnék valamit...
- Persze, persze! Gyere bármikor!
- Akkor szerintem pár óra múlva ott leszek...- gondoltam át- Ohh apu!
- Igen?
- Harry is jöhet...?- kérdeztem félve, mert tudtam nem nagyon kedveli. Így lesz a legnehezebb elmondani neki ezt a baba-dolgot. Bár egyértelműen ő is jönne velem, de azért nem árt megkérdezni...
- Hát persze! Ashley is szeretne már megismerni titeket!- mondta kedvesen- Gyertek csak!
- Okés, köszi apu! Szeretlek, szia!- és letettem a telefont.
Lementem az emeletre szólni Harrynek.
- Harry, készülődj! 1 óra múlva indulunk apuhoz! És szerezett valami barátnőt magának...- mondtam
- Hát ez remek!- mosolygott. Felállt és odajött hozzám, mert látta, hogy valami nincs rendben. - Mi a baj?
- Semmi, csak furi lesz egy "új anya"...- Harry biztatóan megcsókolt  majd felment az emeletre, én pedig követtem őt.

Letusoltam, felkaptam egy fekete pólót, gatyát és egy mintás sálat...

Harry már lent várt, Lou-val beszélgetett.
- Mehetünk?- kérdeztem Harrytől
- Persze.
- Sziasztook!- kiáltottuk vissza az ajtóból.
Hamar odaértünk, de minél közelebb voltunk annál jobban izgultam... Na, most használni fogom a kertelést  Apunál muszáj. Az,
hogy egy másodperc alatt szembesítem vele, nem túl jó ötlet.
Csöngettem egyet. És apu nyitott ajtót. Úristen de rég nem láttam! Se szó se beszéd a nyakába borultam.
- Szia apa!- mondtam vigyorogva. Egy kicsit elszállt az izgalmam.
- Jaj de rég láttalak! De sokat változtál!- eleresztettem, és Harryre tért a tekintete.
- Jó napot!- mondta Harry és kezet fogtak.
- Szia! - mosolygott rá kedvesen, amin nagyon megörültem
Beljebb mentünk és megpillantottam Ashley-t. Barna haja volt, szép arca, és kb annyi idős lehetett mint apa. Szimpatikus volt.
- Sziasztok!- fogadott vidáman minket- Ashley Ferraria- nyújtott nekem kezet, majd Harrynek.
Automatikusan leültem a kanapére, és a többiek is így tettek. Harry látta, hogy vidámból egyszer csak átváltottam feszülté.
Még egyszer átgondoltam és vettem egy mély levegőt.
- Apa... Figyelj kérlek!
- Igen Nicole?- váltott ő is komolyra.
- Nem tudom, hogy hogyan kezdjem... Harry és én...- kezdett egyre rémültebb arcot vágni- Szülők leszünk.- fejeztem be a mondatot.
- Micsoda?- kerekedtek ki a szemei.
- Anya leszek.- idegesítettem még jobban. (Nem direkt).
- ANYA? Nicole! 18 éves vagy! 18!!- kiabálta. Ashley még mindig nem tudott megszólalni. Harry megszorította a kezemet.
- Anyu is ennyi idős volt!- csúszott ki a számon
- Ebbe most ne keverd bele anyádat!
- Miért? Ő lenne a nagymamája!
- Most Ashley az!
- Nem! Ashley nem az anyám, már bocsánat! 5 perce ismerem, két szót váltottunk eddig!!
- És meg fogjátok tartani? 18 évesek vagytok! Éretlenek a szülőséghez!!- kibálta
- Már mindent átgondoltunk!
- Mindent? Komolyan? Nicole!! Hány hetes vagy?!
- Körübelül egy.
- Mikor tudtad meg?
- Ma!
- MA? Ezt ugye nem mondod komolyan? És pár óra alatt MINDENT el is terveztetek?!!- már az egész ház zengett tőlünk
- Te 19 voltál anya pedig 18!! Ezzel az erővel ti is éretlenek voltatok!
- Ne hasonlíts minket össze magatokkal!! Te a lányom vagy!!- már láttam, hogy veri a víz. És én is már nagyon ideges voltam. Legszívesebben azonnal felálltam volna és kirohantam volna.
- Jó szülők leszünk! És ő az én gyerekem, nem a tied! Akkor egy kérdés...! Ti miért tartottatok meg?!
- Mert mi tudtok, hogy megtaláltuk az igazit!
- ÉS ÉN EZT NEM TUDHATOM??!!!- na itt lett vége, felkaptam a kabátomat és egy szó nélkül kirohantam a házból.
Elkezdtem az utcában rohanni, és közben hallottam, hogy Harry is jön utánam. Lekuporodtam egy fa tövébe.
- Nicole, végre u-utolértelek! Gyorsan f-futsz!- mondta lihegve, és leült mellém
- Nem szeretnék visszamenni hozzájuk. Megkérhetlek arra, hogy idevezetsz a kocsival?
- Persze!- felállt és visszasétált. Én addig gondolkodtam egy picit.
De mi lesz ha Harry tényleg nincs tisztában azzal, hogy milyen apának lenni.? Lehet, hogy én se vagyok... Nem akarok semmit kockáztatni, de már is nagyon
szeretem a gyerekemet. Elképzeltem azt, amikor már megvan a baba, Harry és én játszunk vele... Boldogok vagyunk. És ezt olyan
jó volt elképzelni... Szeretném ha egyszer valóra válna.
Harry ide ért, és én meg gyorsan beültem a kocsiba.
- Apukád nagyon sajnálja, és bocsánatot kért. Elvesztette a fejét. Megijedt a "nagypapa" gondolatától... És téged is félt.- adta át apu üzenetét.
- Oké. Majd beszélek vele. - mondtam még mindig sértődötten. Harry odahajolt hozzám és megcsókolt.
- Szeretlek! És őt is- mutatott mosolyogva a hasamra.

27. rész

*Másnap*

Már le se mentünk az esküvőre tegnap. Nagyon jól elvoltunk kettesben, AZUTÁN sokat beszélgettünk, meg minden. Reggel lementünk
reggelizni, közben találkoztunk a fiúkkal is, és Eniivel... És egy másik lánnyal aki Niallel volt. Vele táncolt tegnap. Épp egy kettes asztalnál
ültek és nevettek.
- Niall becsajozott?- jött oda mellém Harry, miközben szedtem magamnak egy kis rántottát.
- Remélem. Szimpatikus a lány.- mosolyogtam
- Nekem is- fürkészte, közben sunyin felvonta a szemöldökét, én pedig beleütöttem a vállába- Jól van na- közelebb húzott magához
a rántottámmal együtt majd megcsókolt.
Leültem Louisékhoz amíg Harry nézelődött a kínálat között.
- Hogy telt az este?- kérdezte Zayn
- Ömm remekül...- válaszoltam
- Nekünk is- bólogatott hevesen Enii
- És gondolom aki Niall-el beszélget az a tegnapi lány aki nagyon tetszett neki... Igen, ezt értelmesen megfogalmaztam- röhögtem
- Igen, ő az.  Kitty a neve -mondta Liam
- Áháá, hát drukkolok nekik.
- Na, miről volt szó- ült le mellém Harry
- Niallről és Kittyről
- Szóval azt a szöszit Kittynek hívjak...?
- Igeeeen.- bólogattam, és észre vettem, hogy elfogyott az a szép nagy adag rántottam, és még nagyon éhes voltam- Hozok még valami
kaját- álltam fel az asztaltól.
 Vittem magamnak salátát, két szendvicset, pár szelet amerikai palacsintát.
Mikor visszaértem elég furán néztek rám a többiek.
- Oké, most Niall szerepét helyettesíted?- röhögött Louis
- Lehetséges- láttam neki a palacsintáknak.
Röhögcséltünk, beszélgettünk, Kris-el és Kim-el is váltottunk pár szót, közben Niall és Kitty eltűnt a szemünk elől. Ezen kicsit meglepődtünk, de hát ha kettesben akarnak lenni
legyenek.
Én pedig ettem még egy adag palacsintát. A szendvicsből és a salátából pedig nem hagytam semmit. Mindent megettem úgy ahogy van.
Nem tudtam mi van velem...
- Annyit ettél mint egy ember aki már 1 hete nem kapott enni- mondta Harry miközben ledőltem az ágyra
- Ne kérdezd miért, fogalmam sincs.
- Kifárasztott a tegnap este?- kérdezte Harry sunyin, és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
- Ühmmm, most ne légyszi, mindjárt elalszom. - tiltakoztam
- Okés, akkor aludj- puszilta meg a hajam mosolyogva, és odafeküdt mellém.

*Pár óra múlva*

- Ébresztő álomszuszék- keltegetett
- Mi az?- kérdeztem kómásan
- Megyünk vissza a szállodánkba.
- Mi van kirúgtak minket?- csókoltam meg vigyorogva
Összeraktuk azt a pár ruha darabot amit hoztunk vészhelyzetesetére... Mondjuk ha valaki leöntene valamivel. Lebattyogtunk az  előtérbe. Mind az 500 vendég ott volt, és búcsúzkodtak egymástól.
- Na, hogy fogjuk megtalálni a többieket?- néztem körbe
- Ott vannak!- mutatott Harry egy sarokba, és elindultunk feléjük
- Hát oké, ez gyorsan ment- vigyorogtam, Harry pedig rákulcsolta a kezem az övére
Niall és Kitty egymás mellett álltak, Zayn Enii derekát fogva álltak ott.
- Sziasztok!- mondták egyszerre
- Hello- köszöntünk mi is
- Nicole, Harry- kezdte Niall, én pedig fülig érő szájjal fordultam felé- Ő itt- mutatott a lányra- Kitty Alison- mutatta ba mosolyogva
- Nicole Peterson- nyújtottam neki kezet mosolyogva
- Kitty Alison- mosolygott vissza
- Harry Styles- mutatkoztak be ők is egymásnak.
Picit még áldogáltunk ott, aztán úgy döntöttünk elindulunk Kimék felé
- Na mi indulunk- mondta Harry- Sziasztok- ölelte meg Kimet, majd kezet rázott Kris-el. És utána mindenki így tett.
A limuzin a szállodánkba vitt minket, letusoltam, átöltöztem, és átmentem Eniiékhez.
Bekopogtam, hátha zavarok.
- Gyere!- szólt ki Zayn
- Sziasztok, zavarok?- kérdeztem
- Dehogy, gyere már! Ülj le- parancsolta meg vigyorogva Enii
- Akkor én ki is megyek- indult ki Zayn
- Okéés- Enii
- Figyelj- kezdtem, mikor Zayn kiment- nem kéne megismerni Kitty-t? Mondjuk elmehetnénk városnézni- adtam ötletet
- De-de... Ez jóó ötlet.- vigyorgott- Csak még szerintem töltsön együtt egy kis időt Niall-el, nem?
- Mondjuk igaz. De azért szólok neki, ha van kedve akkor szóljon.
- Aha, jó.- mosolygott, de az arca hirtelen komolyra váltott- Figyelj, nem akarok kiváncsiskodni, dee... Miért ettél olyan sokat reggel?
Még soha nem volt ilyen.
- Én sem tudom. Úgy látszik ilyen kedvem volt.
- Nicole, nem vagy egy kicsit se rosszul? Mármint a közérzeted?- kiváncsiskodott
- Hát... ha már mondod, nem vagyok olyan fényesen...- gondoltam bele
- Harryvel nem volt egy kis kalandotok mostanában?- először nem értettem, de aztán leesett, és egy baromi nagyot koppant.
- E-Enii... Az nem lehet.- fogtam a fejem
- Várjunk még pár napot, aztán vegyünk egy tesztet...- mondta
- Úristen, de Harry még biztos nem szeretne apa lenni...
- Nicole, nehogy szólj még neki!
- Jó, rendben...
- Nem lesz semmi baj, nyugi- ölelt meg
- Figyelj, megyek megpróbálok kicsit gondolkodni...- felálltam és kisétáltam a szobából.
Benyitottam a szobánkba, Zayn épp ott volt és Harryvel dumált. Épp készült felállni.
- Maradj csak!- szóltam neki, és bementem a fürdőbe.
Leültem a kád szélére és elkedztem gondolkozni...
Lehet, hogy tényleg terehes vagyok? De Harry biztos még írtózik az apaságtól. Én se rajongok annyira az anyaságért, de egy picit
hajlok rá... Nem szeretnék túlságosan pánikolni, mert lehet, hogy csak egy vak lárma... Fogalmam sincs mit csináljak.
Hirtelen kinyílt az ajtó és Harry jött be.
- Mi a baj kicsim?- ült le mellém a kád szélére, és megfogta a kezem
- Semmi, semmi...
- Figyelj nekem bármikor elmondhatsz, bármit- csókolt meg és hirtelen beledöntött a kádba
- Aúú ez fájt!- vágtam be a sértődöttet, vigyorogva
- Mivel kárpótolhatlak?- kérdezte, miközben elkezdte a nyakamat puszilgatni
- Harry, tényleg sajnálom de most kicsit feszült vagyok- megértően leszállt rólam, és kimásztunk a kadból
Kiértünk a fürdőből, és magamhoz fordítottam Harryt, majd megcsókoltam.
- Szeretlek.!



Sziasztook! Remélem tetszett ez a rész :DD A következőt csak akkor szeretném hozni ha már megvan a 2 komment! Lehet, hogy majd lesz 1-2 komival több :DD Köszi!!! 

26. rész

Reggel épp reggeliztünk, mikor Louis 7 szép borítékkal futott be.
- Srácok, öltözzünk ki! Megyünk esküvőre!- kiáltotta mikor leült az asztalhoz
- Húha, és kiére? - kérdeztem vigyorogva, mert imádom az esküvőket.
- Kim Kardishian és Kris Humphries-ra!- Louis körbeosztotta a meghívókat, aztán mindenki elolvasta.
Az esküvő 1 hét múlva lesz (hűha) Los Angeles-ben.
- Mit vegyek fel?- tettük fel magunknak a kérdést Eniivel teljesen egyszerre. Mi meg elröhögtük magunkat.
- Na jó, ez félelmetes volt. - röhögött Zayn, majd megcsókolta Eniit.
Még soha nem találkoztam Kimmel, ezért csodálom is, hogy meghívott. De hát szerintem nekik pont mindegy, hogy eggyel kevesebb vagy több vendég. Na mindegy.
- Harry!- támadtam le gyorsan mikor belépett a szobába.
- Igen?
- Milyen lány Kim?- kérdeztem. Harry elég furán nézett rám, én pedig nevettem.- Szimpatikus? Jó fej?
- Ja, persze. Tök jó fej, csak kicsit hisztis.
- Ahaaa. És hogy hogy engem meghívott?
- A barátnőm vagy. Persze, hogy meghív.- mosolygott és megcsókolt

*1 hét múlva*

Már itt vagyunk LA-ben. Úgy döntöttünk megérdemlünk pár nap szabadnapot (vagyis a fiúk), szóval itt maradunk még 5 napot.  A  szállodában vagyunk, Eniivel épp készülődünk.

Enii ruhája és sminkje:

És az enyém:

Mikor kimentünk a fiúk már indulásra készen álltak. Odamentem Harryhez és megöleltem.
- Gyönyörű vagy.- suttogta a fülembe
A szálloda előtt egy limuzin várt minket. Ezen elgondolkoztam. Kim-ék az összes vendégnek limuzint küldenek.? Hát jó.
Mikor odaértünk Cher Llyod rögtönk kiszúrt minket.
- Harry!- fogadta nagy öleléssel.
- Cher, szia!- ölelte vissza
- Hogy vagy?- kérdezte a lány
- Remekül. Te?
- Megvagyok.- mosolygott, majd meglátott engem is. - Te vagy Nicole?- vigyorgott
- Ömm... igen, én.
- Jaj de jó! Örülök, hogy megismerhetlek!- és engem is megölelt, amit picit furcsálltam mert kb. 30 másodperce ismerjük egymást.
- Én is.- mosolyogtam, Harry pedig vigyorgott.
- Szerintem öljünk le valahova.- mondta Cher. Miközben a helyünkre igyekeztünk, még jó pár sztár köszöntött minket.
A srácokkal és Eniivel helyet foglaltunk úgy kb. középen. Aztán egyszer csak bejöttek a koszorúslányok, és a pap felállított minket.
Kim gyönyörű volt, és Kris-el, nagyon jól mutattak. Remélem sokáig együtt lesztek.

Miután összeadták őket, Kim mind a kb 500 vendéghez odament, gratuláltak Kiméknek, aztán tovább.
- Srácook!- vigyorgott mikor odaért hozzánk
- Kim!- mondták a fiúk, én meg beslisszoltam Harry mellé.
- De jó újra látni titeket.- mosolygott  És gondolom ti lennétek a barátnők- nézett Eniire és rám. - Kim Kardishian, vagyis kb fél órája már Mrs. Humphries. - büszkélkedett miközben kezet nyújtott Eniinek, majd nekem.
- Enii Williams.
- Nicole Peterson- mutatkoztunk be.- Nagyon gratulálunk!- mondtuk egyszerre mindannyian
- Ohh köszönöm!- mosolygott kedvesen- Nagyon sajnálom, de nem baj ha most itthagylak titeket? Az asztalotok ott van arra!- mutatott balra.
- Menj csak, köszönjük, és még egyszer sok boldogságot nektek!- mondta Liam, Kim pedig csak kedvesen mosolyogva odament  a következő kis összeállt vendég csoporthoz.
- Akkor üljünk le- mondta Zayn, mi meg elindultunk az asztalunk felé. Mindegyikünknek ki volt már készítve egy-egy pohár pezsgő.
Zayn, Harry rögtön le is hajtották.
- Jesszus, de jól esett- mondta Harry megkönyebbülten
- Rendben van, örülönk!- nevettem
- Enii, tánc?- kérdezte Zayn egy elképesztő mosollyal az arcán, és láttam, hogy Enii rákvörös lett. Megfogta Zayn kezét és kimentek
a többi táncoló pár közé. A tánc közben Zayn adott egy csókot Eniinek.
- Jaj de édesek!!- vigyorogtam miközben ittam a pezsgőmet. Utána észrevettem, hogy Niall nagyon flörtölget valakivel.- Niall...?- szólítottam
meg, és nagy nehezen elvette a tekintetét a lányról.
. Ömm igen?
- Menj oda hozzá!- mosolyogtam rá
- Áhh még nem...- a fiúk is egyre kiváncsiabban fürkészték Niallt
- Ajj legalább kérd fel táncolni!- parancsoltam neki
- De...- próbált tiltakozni
- Nialler, kérd fel azt a lányt, vagy különben én megyek oda hozzá! Bár az elég fura lenne...- gondoltam át
- Jójó, odamegyek.- állt fel, én pedig büszkén vigyorogtam, a fiúk meg drukkoltak neki. Láttam, hogy bemutatkoznak egymásnak
aztán elindulnak a táncoló emberek közé.
- Louis, Liam, mindjárt jövünk. Nicole?- nézett rám, miközben felállt.
Kiértünk mi is táncparkettre. A fejemmel Harry vállának és úgy lassúztunk.
- Szeretlek!- suttogta nekem. Felemeltem a fejem, és szenvedélyesen megcsókoltam.  Harry aztán egy idő után elszakadt tőlem.
- Öm, ne menjünk fel a szobánkba?- kérdezte sunyi vigyorral
- Van szobánk?- KIMÉK KOMOLYAN FOGLALTAK SZOBÁK ITT?
- Persze. Naaa gyere menjünk- láttam rajta, hogy nagyon szeretné, de még kicsit húztam az időt.
- Most? Egy esküvőn?- néztem rá ártatlanul. Harry erősen a szenvedélyesen megcsókolt elég hosszú ideig.- Jó, na menjünk!- egyeztem bele
Gyorsan felszoktunk a 211-es szobánkba. Harry kulcsra zárta az ajtót és elkezdte levenni a felsőmet, közben erősen csókolt. Én az övét
csatoltam ki, ő pedig lerúgta a nadrágját. Levettem Harry pólóját is, ő pedig a ruhámat cipzározta ki. (............)

25. rész

"-Ajjh... Jó, rendben. menjünk fel, és elmondom."

Lefeküdtünk az ágyba, és vettem egy mély levegőt.
- Ez a jel volt, hogy beszélni akarsz?- mosolygott Harry miközben simogatta a hajamat. Én csak nevettem egyet, aztán gondolkodtam egy kicsit, hogy hol kezdjem.
- Niall szerelmes belém.- mondtam ki hirtelen- Bessie téged akar.- ömlöttek belőlem a szavak, Harry pedig egyre furábban és  ijedtebben nézett.
- Mi van?- kérdezte meg végül.
- Jól hallottad. Niall szerelmes belém, és megcsókolt. De én ellöktem magamtól...
- MEGCSÓKOLT?- kerekedtek el a szemei
- Harry, én nem... Nem akartam, hogy megcsókoljon, épp ezért löktem el magamtól.- Harry felült az ágyban és vett egy mély lélegzetet.
- Rendben. Huh.- felültem mellé és megöleltem.
- Bocsánat.
- Nem, ez nem a te hibád.- megcsókolt és utána megkérdezte- És mi van Bessievel?
- Meg akar szerezni.- közöltem unottan
- Ez? Komoly?- röhögött, de abbahagyta miután én ugyanolyan faarccal néztem- Ez komoly. Háát próbálkozhat.- ledöntött az ágyra és megcsókolt.- Tőled senki sem szakíthat el, az ugye tudod?
Lemászott rólam és kézen fogva lementünk.
Bessie Niall mellett enyelgett  (hányingerem támadt ettől a lánytól), Enii vigyorgott, Lou és Liam a meccset nézték a TV-ben.
- GÓÓL!!!- üvöltötte a két fiú
- GÓL???- dobta le magát Harry a kanapéra, Bessie meg hangosan röhögcsélt, ezen én meg csak forgattam a szememet. Eniivel egymásra néztünk, ő kérdőn nézett felém, én meg fej rázva megrántottam a vállam.
Beültem Harry ölébe ő pedig belepuszilt a nyakamba. Láttam Bessien, hogy mindjárt szét veti az ideg.
- Harry!- szólalt meg nyálas hangom- Kérdezhetek valamit?
- Igen- mondta Harry
- Kivel képzeled el a jövődet?- szólalt meg gonosz vigyorral a képén. A fiúk lehalkították a TV-t, és néma csend lett. Egyre kínosabb  volt, én pedig legszívesebben felálltam volna és megtéptem volna Bessiet.
- Bessie, megkapod a legegyszerűbb választ: honnan tudjam?- mondta ki nyugodtan Harry- Most Nicole-al látom, és képzelem el  magamat. SENKI MÁSSAL- hangsúlyozta az utolsó két szót.
- Na de mégis?!- nyávogott Bessie- Nicole-al? Vagy nélküle?
- Bessie....- szólt Harry, nekem meg most fogyott el a türelmem. Felpattantam Harry mellől és Bessie elé álltam.
- Figyelj, nem tudja oké?! Mit érdekel ez téged? Mert nem veled "képzeli el a jövőjét" az tuti. És fejezd be ezt a nyáladzást, mert hányok tőled!- kiabáltam
-  Na na na, nyugi van!- emelte fel ő is a hangját.
- Nem, nincs nyugi! Nálad nagyobb nyomulógépet még nem láttam!
- Mi van? Félsz beismerni, hogy én jobb vagyok Harrynek mint te?- tette csípőre a kezét.
- Hogy mi? Beismerni? Mit is? Itt áradozol Harryről, miközben Niall ott ül, és levegőt is alig bír venni. De szerintem a többiek is. - Harry felállt a kanapéról és odajött mellém.
- Nic, Bessie, kérlek fejezzétek be!
- Mindig nem kaptam választ...- Bessie riszálva magát odajött Harryhez, kezét végigsimította Harry arcán... Nálam pedig  most szakadt el minden idegszál. Harryvel kb egyszerre szedtük le Bessie kezét az arcáról, csak az a különbség, hogy én picit durvábban Harry pedig óvatosabban, de visszautasítóan.
- Mit képzelsz?- sipította Bessie
- A szemem láttára képes vagy ilyet csinálni? Hát nem vagy ép!
- Azt csinálok amit akarok!-jelentette ki, én meg azt hittem szét robbanok. A többiek ülve figyelték a jelenetet, Harry viszont ott állt mellettem.
Úgy néztem arra a csajra mint még soha senkire. Olyan dühösen, lesajnálóan. Valami olyat próbáltam a tekintetemmel mondani, hogy húzzon innen vagy még megbánja.
1-2 perccel később közelebb hajolt hozzám.
- Örülsz? Elmegyek. De az nem azt jelenti, hogy a tied marad örökre- suttogta nekem, és az arcomra pedig iejdtség ült ki. Örökre biztos nem lesz az enyém, és ebbe bele kell törődnöm.
Bessie szó nélkül (van még képe) távozott.
3 percig néma csend volt, senki se mozdult de végül Louis törte meg.
- Azta- nem csodálom, hogy csak ennyit tudott kinyögni.
- Te, Nicole! Én a helyedben széttéptem volna- szólt Enii
- Megfordult a fejemben.- mondtam
- Hát ez tényleg durva- szólt Niall is- Erre enni kell- erre mindannyian mosolyogtunk egyet, Niall pedig kiment  konyhába, én pedig  leültem a kanapére.
Harry mosolyogva átölelt, és megpuszilta a hajamat.
A mellkasára dőltem, Louis pedig bekapcsolta a TV-t. Niall épp akkor ért vissza két jó nagy szendviccsel, és két pohát kólával.
Az egyik kólát és az egyik szendvicset odaadta nekem.
- De aranyos vagy! Köszönöm- mosolyogtam rá, ő pedig kedvesen bólintott.
-Hééé!- háborodtak fel a többiek, hogy nekik nem hozott semmit Niall.
- Mi vagyunk ketten a lelki traumásak!- rántott vállat nevetve, én pedig készültem beleharapni a szendvicsbe, de láttam, hogy Harry vágyakozó szemekkel néz rám és a szenyóra. Odadugtam elé, ő pedig harapott egyet. A többiek meg megint csak felháborodtak.
Kb fél órája TV-ztünk amikor bealudtam.
Azt álmodtam, hogy Harry és én már kb 28-29 évesek voltunk. És Harry találkozott egy lánnyal, összejött vele, velem pedig szakított. Később összeházasodtak, lett két szép gyerekük. Én pedig szingli nőként, egy bárpultban dolgoztam. Hurrá.
Sírva ébredtem fel, már az ágyban.
- Mi a baj?- fordult felém Harry, szerintem ő is nemrég kelt fel.
- Csak egy rossz álom- töröltem meg a szememet. Nyugtatóan megcsókolt és rám mosolygott.
- Amíg itt vagyok ne félj semmitől.

24. rész

"Mikor már egy jó ideje néztük a TV-t Niall félrehívott kicsit"

-Igen?- mosolyogtam kedvesen mikor felmentünk. Lazán leültünk a földre...
- Húú Nic, kérlek figyelj... Az lesz a legjobb ha egyből kimondom. - kérdőn néztem rá,
mert nem tudtam, hogy mi folyik itt- Szerelmes vagyok beléd.- a szemem elkerekedett és
nem tudtam mit mondjak.
- Niall...- kezdtem, mikor már kezdett egy kicsit ijedtebben nézni
- Tudom, tudom, Te Harryt szereted, és köztünk soha nem lehet semmi. Plusz te csak
barátként szeretsz.- mondta szomorúan
- Valahogy így, de...
- De? - vágott a szavamba
- Sem..- nem tudtam kimondani a szót, mert Niall megcsókolt. Gyorsan ellöktem magamtól
, és elkezdtem kiabálni- Niall, ez mi volt?- nagyon remélem, hogy a többiek lent nem hallották
- Bocsánat.- mondta sajnálkozva
- Oké- sóhajtottam- Erről egy szót se!-gyorsan lerohantam és levágtam magam a kanapéra
- Mi a baj?- kérdezte Harry
- Semmi- hazudtam
- Hát ööö... Oké
- Louis! Gyere!-felhúztam a kanapéról Lout, és félrehívtam. Láttam Harryn, hogy kicsit megijedt
amiért nem neki mondom el.
- Na most már kíváncsi vagyok- dörzsölte össze a tenyerét
- Niall fent megcsókolt, és elmondta, hogy szerelmes belém.- Louis felvonta a szemöldökét és szerintem még nem esett le neki amit mondtam- Most mit csináljak?
- Ööö...- szólalt meg végre, aminek nagyon örültem- És te mit reagáltál? - dőlt neki a falnak
- Ellöktem magamtól, de ő előtte kitalálta a gondolataimat.
- Ééértem.- Louis mintha picit gondolkodott volna (ritka dolgok egyike), aztán megszólalt- Mi lenne ha ma elmennénk bulizni?
- Mi ketten?- kérdeztem vissza röhögve
- Nem- nevetett- Harry, Te, Enii, Zayn, Liam, Niall és én.- mosolygott
- Ömm...- hezitáltam- Egy kicsit buli fóbiás vagyok
- Hmm?
- Rossz emlék.- sütöttem le a szememet- Nekem most az lenne a legjobb, ha felmennék, letusolnék és aludnék.
- Nem baj, ma este még úgyis meggyőzlek- vigyorgott Loui- Naaa, csak szerelmes beléd valaki- ölelt meg
- Aha, ja... Csak...
- Srácok, ma egy buli?- kérdezte Louis amikor visszamentünk
- Én benne vagyok- szólalt meg Enii, aki épp Zayn ölében feküdt
- Én is- mondták egyszerre a többiek
- Nicolee?- nézett rám kérdőn Louis és mindenki más...
- Én itthon maradok szerintem. Ti menjetek csak!- befészkeltem magam Harry mellé és rá mosolyogtam
- Nic... Tudom, hogy...
- Menjetek! Légyszi, érezzétek jól magatokat!- mosolyogtam kisangyalként Harryre. Harry felállt a kanapéról majd felhúzott engem is
- Menjünk fel kicsit kérlek!- Harry elindult felfelé én még gyorsan hátrapillantottam, Enii kíváncsian fürkészett, de én csak megrántottam a vállam.
Felmentünk a szobába és leültünk az ágyra.
- Oké, tudom, hogy miért nem akarsz jönni, de mi a baj?- kérdezte aggódóan
- Semmi tényleg- hazudtam- Csak itthon szeretnék maradni. De te menj- mosolyogtam, de Harryt nem hatotta meg- A kedvemért...?
- Jó, a többiek akkor elmennek mi meg itthon maradunk.
- Harry...- akartam ellenkezni
- Nem! Nincs "Harry"!- szólt ellentmondás nem tűrő hangom én meg csak mosolyogtam- Szeretlek- megcsókolt és lementünk
A többiek nem tudom, hogy hogy csinálták de már tisztára bulira készen álltak. Louis és Liam izgatottan mosolygott, Niall engem  fürkészett amitől kicsit zavarba jöttem, Enii és Zayn épp csókolózott.
- Naa?- kérdezte Lou
- Na, én itthon maradok- szólt Harry
- Hmmm???- kerekedett el Louis szeme, én meg csak nevettem
- Én. Itthon. Maradni. Nicole.- "értelmezte" Harry, Lou kedvéért. A többiek nevettek a jeleneten és én is.
- Na azt már nem!- Louis közelebb jött hozzánk és megfogta Harry csuklóját- Nicole nem baj?- nézett rám
- Nem- nevettem
Louis elkezdte Harryt rángatni kifelé, de előtte még Harry nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia Nicole!- mondták egyszerre, én meg csak intettem egyet.
Csináltam magamnak popcornt, levágtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t, hátha van valami jó.

*Másnap*

Úgy látszik a kanapén aludtam el. Harry a hajamat simogatta, a többiek meg halkan tevékenykedtek a házban. Egyszer csak egy ismeretlen alakot pillantottam meg Niall mellett. Egy lányt.
- Jó reggelt! Fél12 van- vigyorgott Harry
- Hmm? Komoly?- nevettem- Ki az a lány Niall mellett?- kérdeztem közelebb hajolva Harryhez.
- Ja, ő. Niall felszedte az éjjel. Bessie.
- Aha, értem.- a lány nem nagyon tűnt szimpinek. Ott illegette-billegette magát Niall mellett. Nevetgélt, és dobálta a haját.- Gyorsan  tovább lépett.- mondtam halkan
- Tessék?- na Harry hallotta.
-  Öm semmi.- mondtam. Na, mindegy. Ha Niall boldog akkor örülök.
Harry felállt a kanapéról és sunyin nézett le rám.
- Jóó- mondtam röhögve, majd felmentünk az egyik szobába
Felmentünk és bezártuk az ajtót......

*később*

Harryvel lementünk megnézni, hogy mit csinálnak a többiek.
- Lehetne kicsit halkabban legközelebb?- kérdezte Liam álmosam.
- Íhhhh....- röhögtünk kínosan össze Harryvel. Na ez egy kicsit ciki.
- Bocsi- mondtam
- Legalább elvoltak- szólalt meg Bessie nyálas hangon. Azt hittem rossz a fülem. Olyan irritáló volt.
- Aha...- mondtam unottan.
- Nicole!- szólt nekem Bessie- Beszélgetünk egy picit?- kérdezte még mindig olyan nyálasan.
- Jó.
Félrevonultunk a konyhába és leültünk az asztalhoz.
- Harry az enyém!- mondta elhatározottan az arcomba. Nekem pedig tágra nyíltak a szemeim.
- Mi van??- kérdeztem vissza
- Nagyon könnyű lesz tőled megszereznem Harryt.- jelentette ki miközben hátradobta a haját.
- Oké. Ritkán látok ennél szánalmasabb embereket mint te...- mondtam, és akkor szembe jutott Niall.-  És mi van Niall-el?
- Niall? Ja, őt csak azért szedtem fel, hogy közelebb legyek Harryhez. Niall nekem semmit se jelent. Simán beetettem vele, hogy mennyire tetszik meg minden. Niall meg említett valakit, hogy belé szerelmes. Túl akar lépni rajta... Hát és itt vagyok én!- olyan lesajnálóan és szánalmasan mondta, hogy az már fájt.
- Mi van? Ilyet mondasz Niallről? Ez most komoly?- nem bírtam tovább, felálltam és kiviharzottam a konyhából.
- Mi a baj?- kérdezte Harry amikor leültem mellé.
- Bessie- mondtam ki hirtelen.
- Mi?- csodálkozott
- Ööömm... Mindegy, semmi, tényleg.
- Nicole, lehet, hogy nem rám tartozik, de nagyon zavar, hogy nem mondasz el nekem dolgokat.
- Ajjhh.. Jó, rendben, menjünk fel és elmondom.

23. rész

Az egész éjszakát persze bent töltöttem Harrynél. A többieket haza tudta küldeni nagy nehezen, de engem nem. A doki éjjel többször is bejött Harryhez.

Én egy órára akartam csak bealudni...

- Jó reggelt!- mosolygott Harry

- Úristen, mennyit aludtam?- kérdeztem totál kómásan.

- Másfél órát.

- Juj, bocsánat!- mondtam

- Menj haza és pihend ki magad!- mosolygott azzal az eszméletlen mosolyával

- Amm, megvárom amíg valaki bejön.

Harry a telefonjához nyúlt, és pötyögött párat.

- Oké, Louis 15 perc múlva itt lesz.

- Hmm? Hát rendben.

Lou tényleg 15 perc múlva ott volt, úgyhogy adtam egy csókot Harrynek és már mentem is.

- Sziasztok!- mondtam fáradtan a többieknek akik a kanapén ültek és TV-ztek

- Nicole, szia! Mizu?- kérdezte Niall

- Kicsit alszom, aztán visszamegyek Harryhez- felbattyogtam az emeletre és ruhástól mindenestül és 1 perc alatt bealudtam.

*pár óra múlva*

Kómásan felkeltem, megdörzsöltem a szememet majd ránéztem az órámra. FÉL ÖT VOLT. Azonnal kipantattam, letusoltam, és kerestem valami elfogadható ruhát:

- Sziasztok, mentem!- kiáltottam oda nekik. Épp ebédeltek, vagy vacsoráztak. Vagy csak ettek Niall kedvéért.

- Nicole hova mész?- kérdezte Zayn

- Harryhez- kaptam fel a cipőmet

- Várj, én is megyek. Elviszlek- állt fel. Gyorsan kivitte a tálját, és már jött is.

- Enii?- kérdeztem miközben Zayn húzta a cipőjét

- Megyeek!

Végre elindultunk, én hátra ültem. Zayn és Enii végig fogták egymás kezét az úton. Párszor egymásra néztek és vigyorogtak. :)

Azonnal rohantam Harryhez, de le volt húzva a roló és az ajtó is be volt zárva.

- Szerintem még ne menj be. – mondta Zayn

- Aha, jó- leültem egy székre és vártam. Fél óra múlva kijött a doki.

- Ohh Nicole, örülök, hogy itt van. Harry már várja- mosolygott kedvesen

- Enii ha akartok menjetek ti.- mondtam

- Nem, menj csak!

- Köszi- gyorsan bementem és Harry nyakába ugrottam. – Bocsi, csak elaludtam. - mentegetőztem

- Jól tetted!

- És hogy vagy?- kérdeztem

- Remekül. Legszívesebben haza mennék.

- Gondolom, de azért nyugi- mosolyogtam- Am, bejöhetnek Zaynék?

- Persze.

- Okés.- én kimentem, és biccentettem egyet nekik, hogy mehetnek.

Lementem a büfébe,  vettem magamnak egy Sport szeletet, és egy kólát (kell az energia na), és inkább ott leültem, és várakoztam. Egyszer csak egy szólított meg.

- Szia. Ööö... Te Harry Styles barátnője vagy?- kérdezte zavartan

- Szia, igen- mosolyogtam kedvesen. Furi, hogy így megismernek.

- Hogy van Harry, ha megkérdezhetem?

- Ő azt mondja remekül, de én továbbra is nagyon aggódóm.

- Értem. Köszönöm!- mondta és el is ment. Hmmm... Rendben.

Úgy gondoltam ideje visszamennem. 

Eniiék épp akkor értek ki, én pedig gyorsan bementem. 

*Aznap mikor Harryt kiengedik*
.
- Rendben, most már csinálhat bármit, élheti az életét!- mondta mosolyogva a doki Harrynek búcsúzóul, én meg ott vigyorogtam Harry oldalán.
- Köszönöm szépen- mondta Harry
- Ugyan!- mosolygott a doki- További sok szerencsét- fogtak kezet
Harry és én mosolyogva bólintottunk, és elmentünk.
Amikor hazaértünk mindenki Harry nyakába ugrott. Szó szerint. És egyszerre el is estek.... Aztán én is rájuk borultam mert annyira
röhögtem.
- Srácok imádlak titeket, de a mai napot még túl akarom írni- röhögött Harry miközben felállt.
MIkor már egy jó ideje néztük a TV-t Niall félrehívott kicsit.

22. rész

*3 hónap múlva*

Rengeteg minden történt velünk az elmúlt hónapokban. Harry és az én kapcsolatom egyre mélyebb és mélyebb lesz. Enii és Zayn is nagyon jól megvan, aminek nagyon örülök. És hamarosan itt van Harry szülinapja. Nem tudom még mit fogok venni neki, de majd csak eszembe jut valami...

Éjjel felkeltem, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. Megnéztem Harry-t, vele minden oké, volt. Első látásra...

Észrevettem, hogy nem lélegzik, gyorsan megnéztem a pulzusát. Nem volt. Kétségbeesetten próbáltam feleleveníteni, hogy hogyan lélegeztessek újra. De ekkor már patakokban folytak a könnyeim, és alig kaptam levegőt. Miközben nyomkodtam Harry mellkasát, szerintem teljesen szabályosan elkezdtem ordibálni.

- Segítség!! Louis, Liam, Niall, Zayn, Enii!! Segítség!!- 15 másodperc múlva mindenki megjelent a szobám ajtajában. – Segítsetek!! Nem lélegzik, nincs pulzusa!- még mindig lélegeztettem, de semmi. Liam hívta a mentőket, a többiek pedig odajöttek és próbáltak segíteni.

- Mikor vetted észre?- kérdezte Niall

- Pá-ár perce a-amikor fe-elkeltem- szipogtam kétségbeesetten.

A mentők rekordgyorsassággal kijöttek, és rohantak fel az emeletre. Én leszedtem a kezemet Harryről, és átadtam a nekik.  Én már vergődtem össze-vissza és bömböltem. Louis ölelt át, és próbált nyugtatni, de sajnos nem sokat segített, mert láttam, hogy neki is legördül egy könnycsepp az arcán.

A mentők akkor már defibrilálták  Harryt én pedig sokkos állapotban bömböltem.

2 perc után abbahagyták a defibrilálást, mert Harry felébredt.

Én lélegzet visszafojtva rohantam hozzá, de Zayn visszarántott, hogy még ne.

- Nicole...?- mondta vagy kérdezte erőtlenül Harry.

- Uram, most azonnal be kell vinnünk a kórházba- mondta az egyik mentős.

- Mi-i tö-örtént?- motyogta Harry.

- Majd e-elmagyarázok mi-indent!- szipogtam még mindig Zayn karjaiban.

A mentősök lesiettek Harryvel és betették a kocsiba. Én is gyorsan felkaptam a kabátomat (mindenki pizsiben volt, kivéve a fiúk, ők alsóban), és ültem is be a kocsiba.

Útközben szipogva magyaráztam Harrynek, hogy mi történt.

- Nagyon nagy szerencse, hogy észrevette, és elkezdte újralélegeztetni- mondta a mentős, én pedig bólintottam egyet.

A többiek ott voltak mikor beértünk. Biccentettem egyet, hogy jöjjenek.

A folyosón várakoztunk amíg Harryt kivizsgálták.

- Nicole...- szólt Enii erőtlen hangon

- Igen?

- És hogyan ébredtél fel, és miért?- erre mindenki odakapta a fejét, én pedig remegve válaszoltam:

- Fogalmam sincs. Csak éreztem, hogy valami nincs rendben.

- Istenem...- temette kezébe az arcát Enii.

- Csak legyen minden rendben!- mondtam, és mindenki egyet értett velem.

Még egy fél órát néma csendben várakoztunk, aztán kijött a doki.

- Gondolom, maguk Harry hozzátartozói, illetve barátai- kézdte

- I-igen- dadogtam

- És Nicole Peterson köztük van?- kérdezte a doki.

- É-én vagyok!- mondtam

- Kérem, jöjjön velem. – remegő kézzel felálltam, és bementem a terembe.

Harry sápadtan feküdt ott, de egy gyenge mosolyt azért rám villantott.

- Kérem Nicole, mondja el, hogyan jött rá, hogy baj van? Vagy nem is tudom mit mondjak...

- Felriadtam álmomból, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. És, és megnéztem Harryt, de se pulzusa nem volt, se szívverése. És elkezdtem újralélegeztetni.

- Ez elképesztő. - mondta a doki a fejét ingatva- És maga mit látott, Harry?

- Hogy mi???- kérdeztem elámulva. Harry látta?? Mi van??

- Nicole, én mindent láttam.- felelte erőtlenül Harry. Én a tenyerembe temettem az arcomat, és ismét kitört belőlem a zokogás.

- Láttam, hogy felkelsz, megnézel, és elkezdesz újraéleszteni. Láttam, hogy sírsz. Láttam, és hallottam egy kicsit is, hogy kiabálsz. – mondta Harry, nekem pedig patakokban folytak a könnyeim. Felpattantam, oda léptem Harryhez és megöleltem.

- N-nem ha-aragszol, ha én most kimegyek?- szipogtam

- Menj!- mosolygott erőtlenül

A dokinak még tátogtam egy „köszönöm”-öt, és fejvesztve rohantam a mosdóba. Hallottam, hogy Enii utánam jön.

Berontottam az ajtón, és szerencsémre nem volt ott senki. A mosdónak támaszkodtam, és úgy sírtam tovább.

- Nicole, mi történt?- ölelt meg Enii, én pedig a vállába temettem az arcomat, és úgy válaszoltam.

- Ha-arry, lá-átott mindent.- szipogva felnéztem

- Úgy érted...

- Igen- zokogtam tovább

- Úristen Nicole!

Gyorsan megmostam az arcomat, de semmit se segített.

- És mi van ha nem ébredek fel?

- De felébredtél...

A többiek kérdőn néztek rám, én meg csak megráztam a fejemet, és leültem.

- Nicole, mi volt bent?- kérdezte halkan Louis mikor leült mellém. De persze mindenki hallotta.

- Harry mindent látott. És emlékszik rá.

- Úristen- kapott a szájához Lou. A többiek is kicsit elképedtek.

Az egész éjszakát bent töltöttük. Néha bementünk Harryhez. Én voltam persze bent nála a legtöbbet, de ő csak aludt. Én már szerintem nem nagyon fogok a hátralévő életemben ilyen mélyen aludni...

Harry mikor felébredt, épp én voltam bent.

- Hogy vagy?- kérdeztem remegő hangon

- Jól. Tényleg nem érzek semmit- nyugtatott. – És te?- kérdezte aggodalmasan.

- Jól.

- Ne. Nekem ezt ne mondd.- biccentett egyet, hogy menjek oda. Megcsókolt, nekem pedig akkora kő esett le a szívemről, hogy majdnem összeestem.

- Szóval... Hogy vagy?- kérdezte mikor elengedtük egymást. Egyikünk se nézett oda, de tudtuk, hogy a többiek az ablakon át minket néznek.

- Borzasztóan- feleltem. Harry magához húzott, belőlem pedig megint kitört a sírás.

- Ne sírj...!

- É-és mi van ha nem é-ébredek fel?- kérdeztem szipogva. Harry csak erősebben ölelt, és szerintem ő se akart belegondolni semmibe. 

21. rész

- Készen vagy?- kérdezte Harry, miután összepakoltam, mert ma indulunk haza.

- Igen- feleltem szomorúan. Harry közelebb lépett hozzám.

- Majd máskor is jövünk- magához húzott, és megcsókolt.

Lementünk búcsúzkodni. Először Harry ölelte meg Anne-t és Gemmát, és beszélgettek egy picit.

- Nicole, bármikor látunk szeretettel- ölelt meg engem is Anne

- Köszönöm szépen- mosolyogtam rá, mikor elengedett

- Sziaaaa- szorítottam magamhoz Gemmát- Majd hívlak- mosolyogtam

- Rendben, én is- Harry és Anne mosolyogva néztek minket. Gemmával nagyon jóban lettem. 

Kimentünk, közben intettünk még párat, majd beszálltunk a kocsiba.

- Sziasztoooook!- integettünk nekik

Csendben utaztunk, de egy idő után megkérdeztem:

- Mikor jövünk legközelebb?- kérdeztem izgatottan

- Hmm?- nézett rám kérdőn Harry- Legközelebb? Ennyire megtetszett?

- Igen. És nagyon megkedveltem Gemmát és Annet- ujjongtam

- Örülök.- mosolygott - És köszi!

- Jaj, ne köszönd!- vigyorogtam rá

- Helóóóó- mondtuk amikor beléptünk. Liam azonnal le is támadt minket.

- Hogy gondoltátok, hogy csak úgy leléptek három napra? Ha? És egy papír cetlit hagytok?

- Jójó, nyugi, élünk, itt vagyunk- öleltem meg röhögve

- És amúgy milyen volt?- kérdezte Liam

- Jól- erre összeröhögtünk Harryvel, visszagondolva a meglepetés bulijára.

- Na mi volt?- tette keresztbe a kezét Liam

- Áhh semmi.- mondtam mosolyogva- Többiek?

- Alszanak...

- Alszanak????- tágult ki a szemem

- Miért aludnak? Félkettő van- mondta Harry

- Tegnap elmentünk egy kicsit bulizni... Bocsi- mondta Liam

- Ajj semmi! És ennyire ki lettek ütve?- röhögtem

- Ööö... Meglehet.

- Hát jó- mosolyogtunk Harryvel

Leültünk mindhárman a kanapéra, és halkan bekapcsoltuk a TV-t, mint háttérzaj.

- Hogy van Anne és Gemma?- kérdezte Liam

- Jól- válaszolta Harry

- És min röhögtetek annyira?- kíváncsiskodott Liam

- Áhh csak Logan szervezett nekem egy kisebb meglepetés bulit- mondta Harry

- Ahaaa, értem- röhögött Li

- HARRYYY!!! NICOLEEE!!- futott hozzánk Louis álmosan, és az ölünkbe ugrott (szó szerint)

- Szia Louis!- köszöntöttük röhögve Harryvel az ölünkben fekvő Lout

- Jajj annyira hiányoztatok!- ölelte meg Harryt majd engem

- Lou, csak három napig voltunk el- mondtam mosolyogva

- Nem baaj- puszilta meg az arcomat- Bocs Harry- mosolygott cukin Lou.- Ahhh annyira fáj a fejem!- panaszkodott

- Vegyél be valamit- tanácsolta Liam- Én is már megtettem.

- Rendben. – kimászott az ölünkből és elindult a konyha felé.

- Mi a kaja?- jött le Niall a lépcsőn- Áhh sziasztok!

- Helló Niall! Ugye te nem fogsz az ölünkbe ugrani?- kérdeztem félve

- Louis?- röhögött

- Ki más?- nevetett Harry

- Én inkább beveszek egy gyógyszert. – mondta álmosan

- Enii és Zayn?- kérdeztem Niallt.

- Szerintem mindjárt jönnek.

- Okés- mosolyogtam

Enii és Zayn nemsokára lejöttek. Rögtön befészkelték magukat közénk (miután bevettek egy gyógyszert).

Mi elmondtuk nekik, hogy mi történt velünk Cheshire-ben.

- Na most ti jöttök!- parancsoltam meg nekik

- Semmi nem volt, elmentünk egy szórakozóhelyre, jól berúgtunk. Kivéve Liam, ő volt a sofőr.

- Ahaa, értem. Liam milyenek voltak?- kérdeztem röhögve

- Borzasztóak! Alig bírtam őket elrángatni. Mikor hazaértünk meg kidőltek. Úgyhogy kb ugyan az a sztori mint a tiétek- röhögött

- Aha, hát igen.

Liam, Harry és én egy hang nélkül néztük a TV-t, de többiek meg folyamatosan nyávogtak, hogy mennyire fáj a fejük. Végül Louis az ölemben bealudt...

Így telt a délutánunk. 

20. rész

Reggel én azt hittem, hogy rosszul látok. KELLY ÉS JIM feküdt köztem és Harry közt.

Én leestem az ágyról, erre Harry felkapta a fejét, és kérdőn átnézett Kelly és Jim közt.

- Hogy kerülnek ők ide?- suttogta Harry, miközben felállt és felvett egy gatyát, nekem pedig odadobta a pólómat és a nadrágomat. 

Halkan lementünk.

Mindenki aludt, vagy a kanapén, vagy a földön vagy valami másik helyen.

- Oké, mekkora buli volt itt?- kérdeztem miután körbenéztem

- Remélem nem haragszol, hogy én lejöttem egy kicsit miután te elaludtál.

- Miért haragudnék?- csodálkoztam- Te meglepetés bulid volt. Nem is kellett volna, hogy felvigyél.

- Azért jó volt ott fent- vigyorgott- Amúgy nagyon berúgott mindenki szerintem. – röhögött

- És most?

- És most menjünk fel egy másik szobába, mert én még hulla vagyok. – mondta

- Rendben, én is.

Felmentünk, átléptünk pár emberen, aztán bedobtuk magunkat az ágyba, és visszaaludtunk.

*pár óra múlva*

Arra ébredtem, hogy hangos üvöltözés van, és valaki vagy valakik ugrálnak az ágyon.

Nyögdécselve felkeltem és megláttam mi folyik itt.

Két lány és egy fiú ugrált már majdnem rajtam, Harry még aludt. Hatalmas katasztrófa volt. Mindenki üvöltözött meg mittudomén’.

Elkezdtem felrángatni Harryt, miközben a lábamon ugráltak...

- Jesszus atya!- pattant ki a szeme- Azonnal húzzunk innen- hevesen bólogattam, előkerestem a cipőmet, Harry a pólóját (az ő cipője elveszett) és már siettünk is ki.

- Oké, nem tudom, hogy Logan hol van, de majd felhívom. –lihegett

- Ömm... Harry neked kéne egy cipő nem?

- A francba, elfelejtettem kihozni egy pár papucsot.

- Visszamenjek?

- Inkább majd én. - Harry mély levegőt véve bement, én pedig nevettem.

5 perc múlva ki jött.

- Na?- kérdeztem. Ő hősiesen előhúzott két pár papucsot, én pedig röhögve odamentem és megcsókoltam.

- Nem tudom elmondani mekkora káosz van odament- nevetett

Hazamentünk, Anne pedig csak elámult rajtunk.

- Ne mondj semmit!- mondjuk mindketten zombiként nézhettünk ki, tényleg

- Rendbeen.- mondta furán

- Harry!- szaladt le a lépcsőn Gemma- Jézus Szent Máriám mi a?- Gemmának kicsit leesett az álla

- Majd elmondom- mondtam

Harryvel felbattyogtunk az emeletre, és újra, nyugodtan aludtunk egy nagyon jót.

*pár óra múlva*

- Jó reggelt!- mondta Harry

- Mii??? Reggel van??- pattant ki a szemem

- Nem, dehogy is, nyugi- röhögött

- Hány óra?- kérdeztem kómásan

- Fél hat.

- Városnézés?- kérdeztem

- Rendben- mondtam, és felkaptam valamit így estére:

Nekem nagyon tetszett Cheshire. Annyira szép kisváros.

A nézelődés végén beültünk Harryvel egy kis étterembe.

- Na? Hogy tetszett?- kérdezte mikor elment a pincér, a rendelésünkkel.

- Nagyon szép!- ujjongtam

- Örülök!- mosolygott

Megettük, beszélgettünk majd hazamentünk. 

19. rész

Én keltem fel legutoljára amit eléggé szégyelltem. Mindenki lent ült, én pedig kómásan odamentem.
- Jó reggelt! Bocsánat, hogy ilyen későig aludtam!
- Jó reggelt álomszuszék!- lépett hozzám Harry mjad megcsókolt- És nehogy bocsánatot kérj ezért!- mosolygott.
- Nicole, mit kérsz?- kérdezte Gemma.
- Ööö... Én még semmit, köszönöm. - Gemma és Anne mosolyogva bólintott, Harry pedig visszaült, és megette a reggelijét.
Én is leültem, és beszélgettünk egy kicsit Gemmával amíg Anne félrehívta Harryt.
- És gondolom szereted...- mosolygott Gemma
- Az nem kifejezés- vigyorogtam
Harry és Anne nevetve jöttek vissza. Mikor Harry leült mellém adott egy gyors puszit.
- Akarsz menni akkor?
- Hova?- elgondolkodtam, majd beugrott- Jaaa, persze. Elkészülök. Felkaptam egy laza ruhát:

- Rendben vagyok- jöttem le a lépcsőn.
- Nicole, a ruháidért megöllek- tátotta el a száját Gemma nevetve.
- Még egy pár évig azért maradjon az enyém! – nevetett Harry.
Pár évig? Miért utána mi lesz? Na ezen, kicsit bepánikoltam.
Gyalog indultunk el kettesben Harryvel.
- A barátaimat látogassuk meg először vagy a várost nézzük meg?- kérdezte Harry
- Hogy értetted az előbb, hogy még ”pár évig”- kérdeztem vissza
- Például neked, megtetszik valaki más...- mondta enyhén szomorúan.
- Harry... Én nem akarlak téged elveszíteni- mondtam, ő pedig azonnal megcsókolt.
- Nem fogsz! És én se téged- szorított magához.
Egy idő után, miután elengedtük egymást újra megkérdezte:
- A barátaimhoz menjünk akkor vagy várost nézni?- mosolygott
- Barátok- már nagyon kíváncsi voltam rájuk
Harry bólintott és már vettük is az irányt egy Logan nevű haverjához. Logan mondta, hogy hozzá menjünk először.
Mikor odaértünk bekopogtunk, de nem nyitott senki ajtót. Megint kopogtunk, megint semmi. Végül úgy döntöttünk, hogy bemegyünk.
Óvatosan benyitottunk, üres volt a ház, nem láttunk senkit, de egyszer csak egy csomó ember előugrott és ezt kiabálták:
- MEGLEPETÉÉS!!!- én persze egy kicsit megijedtem, de Harryn láttam, hogy örül.
- Úristen!- mondtuk egyszerre Harryvel, csak én ijedten, ő pedig ámulva.
- Helló szupersztár, és szupersztár lány- mosolygott ránk egy fiú.
- Logan, ezt te szervezted?- kérdezte Harry miközben megölelték egymást
- Ki más?- nevetett Logan- Harry, bemutatnád nekünk...?- biccentett felém
- Nicole. Nicole Peterson- nyújtottam felé kezet.
- Logan O’Leary. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Szintén- mosolyogtam
Ezután Harry üdvözölt mindenkit, én pedig mentem utána és bemutatkoztam.
Harry épp nagyban bulizott valamilyen régi lány barátjával, úgyhogy nem zavartam. Egyszer csak Harry egyik haverja, Jim ült le mellém.
- Mi a baj?- kérdezte
- Semmi, semmi, csak most nem zavarom Harryt. Kellyvel táncol úgyis- mosolyogtam
- Hozzak valamit inni?
- Nem, köszi.
- Akarsz táncolni- kért fel. Kicsit hezitáltam, de gondoltam ”miért ne?”
- Persze- mosolyogva felálltunk, és mi is beálltunk. Harry furán nézett, de én egy nyugodt mosolyt villantottam neki.
Lassú szám jött.
Jim megfogta a derekamat, de én hátranyúltam és feljebb tettem.
- És hogy vagytok Harryvel? – kérdezte
- Nagyon szeretjük egymást.
- Azt gondoltam- mosolygott Jim.
Jim épp szemezett velem, de én próbáltam kerülni. Sajnos nem sikerült. Harry viszont odajött, és végre megmentett.
- Helló Jim!- köszöntötte- Elkérhetném kicsit a barátnőmet?- vigyorgott picit ittasan Harry
- Persze!- adott át Jim mosolyogva engem Harrynek. Harry megfogta a derekamat, és (Harry kicsit instabilan) elkezdtünk lassúzni.
- Ti mit csináltatok?- kérdezte
- Csak felkért táncolni. - mert tényleg ez volt...
- De nagyon szemeztetek...
- Én próbáltam kerülni a tekintetét, de hát...
- Nem sikerült- fejezte be helyettem
- Harry, esküszöm, hogy nem...
- Nicole- mosolyogott- Hiszek neked- majd megcsókolt.
Harry felkapott, és felvitt a egy szobába. Annyira örültem, és boldog voltam. És végre megint kicsit kettesben lehettünk...

18. rész

Harry izgatottan várt lent.

- Mi az? – kérdeztem kómásan

- El akarsz jönni Cheshire-ba?- kérdezte Harry. Na erre felébredtem.

- Mi? A szülővárosodba?

- Igen, bemutatni a szüleimnek és persze pár régi barátomnak.

- Úristen... Öhm.. Persze, hogy van- vigyorogtam

- Ennek örülök! Mikor induljunk?- mosolyogott

- Hát öhm... Elkészülök, és mehetünk, mert úgy látom te már friss és üde vagy!- Harry bólogatott, én pedig elkezdtem csöndben készülődni, mert a többiek még aludtak.

Összepakoltam pár cuccot, mert hisz 3 napot fogunk lent lenni.

Hagytunk egy üzenet, hogy elmentünk, és 3 napig ne nagyon várjanak minket.

- Készen vagy?- kérdezte Harry

- Igen- vigyorogtam

Elindultunk. Én mondjuk bealudtam egy órát, úgyhogy Harry szép nyugodtan vezetett. Csak fél órát töltöttem ébren a kocsiban, mert aztán ott is voltunk.

- Harry, jaj de jó, hogy végre megérkeztetek!- üdvözölt minket, Anne, Harry édesanyja. Harry gyorsan megölelte Anne-t, én pedig mosolyogva figyeltem őket.

- Anya, ő itt Nicole, a barátnőm. – mutatott be, Anna pedig kezet nyújtott nekem

- Szia Nicole. Anne Cox- fogtunk kezet

- Nicole Peterson. Örülök, hogy megismerhetem- mosolyogtam

- Érezd csak otthon magad, hiszen Harryvel vagy- mosolygott kedvesen Anne

- Köszönöm!- bólintottam vigyorogva. Harry oldalról átölelte a derekamat, és úgy mentünk be.

- Gemma?- kérdezte Harry

- Gemma!- kiabált fel az emeletre Anne

A lány pár másodperc múlva lent is volt, és Harry nyakába ugrott. Mosolyogtam egyet, Anne ezt észrevette és rám mosolygott.

- Gemma, be szeretném mutatni a barátnőmet, Nicole-t.

- Szia Nicole! Gemmy Styles vagyok- mutatkozott be.

- Nicole Peterson. – mosolyogtam- Örülök, hogy találkoztunk

- Szintén- vigyorgott a lány

 Anne nagyon finom ebédet főzött. Rám is fért. Nagyon éhes lettem az út során. És úgy vettem észre, hogy Harry is.

- Huh, ti aztán éhesek lehetettek!- mondta Anne

- Összeillő pár!- mosolygott Gemma.  Harry megsimogatta a lábamat az asztal alatt, és ezen mosolyogtam.

- Na és most meséljetek kicsit magatokról. Mit szoktatok csinálni?- kérdezte Anne. Erre összenevettünk Harryvel, mert hát eszünkbe jutottak az előző napok.

- Hát, most elég sok minden történt...- mondta Harry

- Igen Harry, látom szépen megütötték vagy ütötted a karodat.

- Az egy nagyon nagyon hosszú történet- mondtam

Aztán még sokáig beszélgettünk, végül Harry azt mondta, hogy holnap bemutatja nekem a régi barátait és Cheshire-t.

17. rész

Úgy gondoltuk Harryvel, hogy ma mindenképp szükségünk van egy kis kikapcsolódásra. 

Ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet wellnessezni. Harry eleinte óvakodott az ötlettől, de meggyőztem. Hehe.

- Mehetünk? Meg van mindened?- kérdeztem

- Igen! Na menjünk!

20 perc alatt ott is voltunk.
Hamar átöltöztünk, és én törölközőben, Harry pedig fürdőnadrágban ment be.

- Remélem azért a vízben leveszed a törölközőt...- vigyorgott Harry

- Igen.- óvatosan körbenéztem, és mindenki minket nézett. Volt pár fiatalabb lány is, aki persze Harry csupasz felsőtestét nézegette, én meg ott járkáltam törölközőben. Szóval gyorsan lekaptam magamról, és a vállamra terítettem.

Mikor beültünk az egyik medencébe egy kisebb lány csoport is bejött és Harry felé úsztak. Amikor odaértek vigyorogva beültek Harry másik oldalára (mázli, hogy nem toltak arrébb, mint egy selejtet).

- Szia Harry!- mondták fülig érő szájjal a bikinis lányok.

- Sziasztok.

- Csinálhatnék egy képet?- vigyorgott a mellette ülő lány

- Rendben. - vízálló fényképezőjük volt.

A lány még egy „puszilkodós” képet is csinált Harryvel. Sőt, bele is túrt a hajába, a többi lány pedig csak vihogott.

- Köszike!- dobott egy puszit (????) Harrynek, én meg ezen eléggé meglepődtem.

Harry ezután befészkelte magát mellém, és átkarolt.

- Nyugi, meg lehet szokni. Úgy wellnessezni, hogy mindig odajönnek hozzád, és folyamatosan bámulnak nekem már alap dolog. – mondta nyugodtan

Ezután elmentünk szaunázni, ahol ismét találkoztunk három lánnyal. Aztán pedig masszáson voltunk. A lány eléggé megnyomkodta Harry derekát. A férfi pedig az enyémet.

- Awh! Uhh! Ott, igen! Ahhh!- nyögte Harry miközben a lány rajta ült és masszírozta... Én ezt nem nagyon díjaztam.

- Jól esik?- kérdeztem nevetve

- Uhh, igen.  

Nem mintha nekem nem lett volna nagyon jó, csak folyamatosan a nőt figyeltem.

- Aztaaa!- nyújtózkodott egyet Harry, és a csontjai recsegtek-ropogtak. Én nevettem egyet, Harry pedig megcsókolt- Máskor te is masszírozhatsz!

Mikor hazaértünk mindenki ott volt.

- Na milyen volt?- kérdezte Enii

- Isteni- dőlt le Harry a kanapéra

- Akkor jó- mosolygott Enii

Egy idő után felmentünk, és megnéztük Harry egyik kedvenc filmjét, az Igazából szerelmet. 

Épp nagyban csókolóztunk amikor Louis kopogott be.

- Kész a vacsi!

- Louis, ezért megnyúzlak!- néztem "fenyegető" arccal Lou-ra

- Jó, de előbb egyetek. Enii főzött.

Kipattantam az ágyból, mert kíváncsi voltam Enii főztjére. 

- Hmm ez nagyon finom lett Édes- mondta Zayn.

- Édes?- kérdeztem vigyorogva

- Igen- vigyorgott Enii boldogan

- Wíí!!-ujjongtam- Amúgy a vacsi nagyon fincsi lett!

- Köszönöm! 

Ezután Enii sorban kapta a dicséreteket. 

Ismét felmentünk Harryvel és elvoltunk kettesben. 

Megint csak bekopogtak, és most Liam nyitott be.

- Liaaaam!!- gőzölt be most már Harry is.

- Bocsi!- nevetett- Nem akartok megnézni egy filmet?

- Mi most néztünk, de menjünk!- válaszoltam

Betettek valamit, ami nekem nem nagyon tetszett, de mindegy. Utána már meg sem próbáltunk felmenni, inkább lent röhögtünk. De így is nagyon király volt az este. 

16. rész

- Jó reggelt- mondta csukott szemmel Harry, én pedig adtam neki egy puszit. Úgy gondoltam kiugrok a boltba.
- Am, figyelj, kimegyek a boltba veszek valamit.
- Oké.
Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam aztán már indultam is. Szépen nyugodtan sétálgattam, de egyszer csak Will a volt barátom ugrik elém, akivel csúfos véget ért a kapcsolatunk.
- Szia Nicole!- köszöntött vidáman, és úgy tűnt mintha meg akarna ölelni. Gyorsan hátraléptem.
- Szia Will.- mondtam kevésbé vidámabban.
- Hogy vagy? Hallottam, hogy most azzal a nyálgéppel jársz- ezen kicsit begőzöltem, hogy így beszél Harryről.
- Légy szíves ne beszélj így róla.
- Jó. Tudod sokkal jobban mutattál mellettem- kacsintott
- Will, azt hiszem még mindig nem vagy tisztában azzal, hogy mit tettél velem.
-  Jaj, cica az csak egy kisebb baki volt- megfogta a derekamat és magához húzott.
- Ne hívj cicának- másztam ki a karjaiból- Kisebb baki? Igen, az biztos csak egy kisebb baki, ha elkábítasz valakit, majd megvered. Simán lesittelhettek volna! De hála a te kis apucidnak megúsztad!- emeltem fel a hangomat
Will közelebb lépett hozzám, megfogta a csuklómat majd megszorította, ami miatt kicsit felszisszentem.
- Will eressz el!- ráncigáltam a karomat
- Rohanj vissza hozzá, és nyávogj neki egy sort, hogy én mekkora seggfej vagyok. Gyerünk, hajrá! Kíváncsi vagyok mit lép!- majd eleresztett és otthagyott.
Én is inkább gyorsan visszamentem Harryhez.
- Na volt valami?- kérdezte mikor beléptem. - Úristen, mi a baj?- jött oda hozzám, mert látta, hogy valami nincs rendben.
- Semmi, csak találkoztam valakivel... Akivel már nem nagyon kedveljük egymást.
- Mi? Kivel? És mi az, hogy MÁR?-  kezdett pánikolni
- A volt barátom, Will.
- Mi van?? Mit tett veled?- A kanapéhoz mentem és leültem, mert tudtam, hogy jobb hogyha most ül.
- Oké... Szóval... Egyszer elmentünk bulizni- akkor buliztam utoljára- és megláttam egy másik lánnyal csókolózni. Én csak kimentem a mosdóba, de addigra már talált is valakit. És észrevette, hogy figyelem őt. A pulthoz rohantam, és kértem egy italt. Aztán odajött hozzám, és én meg elkezdtem vele kiabálni. Ő nem tudom hogyan, de belecsempészett egy kis kábítószert az italomba. Én pedig gyorsan felhajtottam, majd otthagytam. Egy idő után kezdtem rosszul érezni magam, és elájultam. – Harryn látszott, hogy most legszívesebben felállt volna és elment volna megkeresni Willt, aztán szétverni a képét- Már csak Will otthonában tértem magamhoz, és gondoltam, hogy ő vitt oda. Aztán mikor már teljesen magamnál voltam, és újra elkezdtem üvöltözni pofon vágott .. Ezután újra begőzöltem. Sajnálom már, hogy nem rohantam ki az ajtón és hagytam ott örökre. És ezután elkezdte a karomat csavargatni. Utána már minden elfajult. Végül ájulásig vert engem, és apu jött fel Willhez és talált meg. Simán 8 napon túl gyógyuló sérüléseim voltak, de Will apja kifizette azt a rengeteg váltságdíjat...- Harry keze-lába járt az idegességtől - Szóval ennyi. És most se volt túl kedves velem.
- Mit csinált?- kérdezte remegő hangon, és látszott rajta, hogy az idegei mindjárt szétpattannak.
- Harry, nyugodj meg- öleltem meg- Elmúlt, megtörtént. Én is hibás vagyok...
- Te miben Nic? Miben? – pattant fel a kanapéról, és felvette a legközelebbi pólót és nadrágot, majd kiment az ajtón.
Én azonnal utána futottam.
- Harry azt se tudod hol van!- álltam elé és megfogtam a vállát.
- Akkor mondd meg Nicole!- kiabált
- Nem, nem mondom meg!
- Akkor felkutatom fél Angliát!- itt már szerintem nagyon elpattant az agya... Legnagyobb meglepetésemre Will lépett ki egy bokor mögül.
- Naa, a nyálas képű idegrohamot kapott...- mosolygott gúnyosan Will
- Azt ne mondd, hogy ő az- suttogta nekem Harry
- De- sütöttem le a szememet, és nem akartam tudni mi következik.
Harry céltudatosan elindult felé, Will pedig vette a lapot és ő is elindult Harry felé. Én is hozzájuk futottam és beálltam közéjük.
- Fiúk, nyugodjatok meg! NYUGI!!- kiabáltam.
Harry óvatosan arrébb tett, és egymásnak estek. Én azt hittem ott ájulok el. Nagy nehezen elővettem a telefonomat és Louist hívtam.
Három kicsöngés után felvette.
- Igen?- szólt bele
- Louis, azonnal gyere Harryhez, mert itt ölik egymást a volt barátommal, én meg sehogy se tudok közéjük állni.
- Hogy mi???
- Csak gyere!!- vált hisztérikussá a hangom.
Mindent megpróbáltam amíg Louis oda nem ért. Egyszerűen nem lehetett a fiúk közé állni.
Louis 10 perc alatt ott volt, és ő mentette meg az életemet. (És szerintem Harryét is meg Willét is).
- Héé!- szólt Louis miközben becsapta a kocsija ajtaját. Ő is szét akarta szedni a fiúkat, de neki sikerült is valamennyire.
- Harry azonnal befelé!- parancsolta meg neki. Harry még egyszer meglökte Willt és elindult felém, én, pedig ahogy mellém ért rohantam is be a házba vele együtt.
- Te meg húzd el azonnal azt a szétvert képedet, vagy én is beütök egyet!- üvöltötte Louis Willnek.
- Harry, hívjuk a mentőket!- nyúltam gyorsan a telefonomhoz, de Harry gyorsan kikapta a kezemből.
- Nehogy már! A szekrényemben van az elsősegély toboz. – szélsebesen felszáguldottam, és őrült módon kezdtem keresni a dobozt. Hallottam, hogy Louis bejön és elkezdi Harry-t leoltani.
Végül megtaláltam és gyorsan lesiettem. Épp Louis beszélt Harrynek, de én odamentem és azonnal elkezdtem lefertőtleníteni a sebeket. A kezem remegett, Harry arca, keze, nyaka tiszta seb és vér volt.
- Nicole- ölelt meg- Majd Louis megcsinálja!- nézett a vállam fölött Lou-ra.
Elengedett majd Louis kezdte el letisztogatni a sebeket. Én addig küldtem egy üzenetet Eniinek. 2 perc múlva már hívott is.
- Nicole, mi történt ott?- kérdezte aggodalmas hanggal
- Harry kisebb verekedésbe került a volt barátommal, Willel. Most Louis ápolja a sebeit, mert én már nem bírtam. És semmiféle képpen nem akar mentőt hívni, vagy bemenni a kórházba.
- Úristen! Odamegyünk Zaynnel!
- Nem, dehogy! Maradjatok csak, bocsi, hogy zavartam.
- Jaj istenem maradj már, dehogy zavartál!
- De akkor se gyertek ide!
- Zayn megvan a kocsikulcs?!- kiabálta Enii
- Akkor gyertek...- sóhajtottam nevetve
- Negyed óra és ott vagyunk- és letettük
Harry néha felszisszent néha, Louis meg csak ingatta fejét.
- Eniiék jönnek át. – jelentettem ki
- Rendben- mondták mosolyogva a fiúk.
- Niallel és Liammel mi van?
- Felhívhatod őket nyugodtan- mosolygott Harry- De nem kell idecsődíteni a fél világot, mert verekedtem egy barommal- nevetett
- Harry te most ide figyelj!- parancsolt rá Louis
A fejemet ingatva tárcsáztam először Niallt aztán Liamet. Mindketten megijedtek, és persze azonnal indultak is.
Eniiék akkor érkeztek meg amikor letettem a telefont.
- Sziasztok!- mondták mindketten
- Te jól vagy?- ölelt meg Enii
- Fizikailag igen, lelkileg meg... hagyjuk.
- Megvagy?- lépett oda Zayn, és én csak bólogattam kettőt, majd Harry felé biccentettem.
Eniiék bíztató mosollyal tovább mentek.
- Segítsetek már lefogni, mert nem bír nyugton maradni- röhögött Louis. Én pedig nekidőltem a falnak és onnan néztem a többieket.
Harry mosolyogva kacsintott egyet, én pedig szemlesütve visszamosolyogtam.
Hamarosan megérkeztek Liamék is. Először hozzám, majd Harryhez siettek.
Enii egyszer csak félre hívott.
- Te, meséld már el ezt a sztorit. Harry nagyjából elmondta, de tőled is kérném!- mély levegőt véve gyorsan elhadartam a lényeget a múltnak, és a mai napnak is- Azta. Nem semmi ez a Will.
- Hát nem.
- Mit szerettél benne te annyira?- kérdezte nevetve Enii
- Jó kérdés- nevettem
Zayn épp Harryn poénkodott.
Harry felállt és arrébb vitt egy kicsit.
- Bocsi, hogy megijesztettelek, de kicsit elborult az agyam.
- Én köszönöm!- öleltem meg, és ő meg belepuszilt a hajamba.
- A hősök!- jött oda Zayn „szipogva” és megölelt minket. Mi meg röhögve visszaöleltük.
A nap további részét együtt töltöttük, és röhögtünk. Kemény két nap volt ez. Perrie Zaynre rontott, rám Will, Harry verekedett...

15. rész

Reggel mikor felkeltem, Harry ott ült az ágyam szélén.

- Szia- mondta mosolyogva

- Te, hogy hogy itt?

- Beengedtek- vont vállát. Odajött mellém, és megcsókolt. – Amúgy, képzeld!- kezdte, én pedig izgatottabb lettem- Zayn szerintem Eniinél aludt.

- Komolyan?- kérdeztem boldogan

- Igen. Ne kérdezd, hogy honnan tudom, csak tudom.

- Wííí!! Bárcsak összejönnének!- ábrándoztam.

- Összefognak. - erre vigyorogtam egyet, Harry pedig megcsókolt.

Kipattantam, gyorsan elkészültem, és szóltam apunak, hogy ma Harrynél alszom.

Átmentünk Harryhez, és megérkeztek Eniiiék is.

- Enii! Most, beszélni!- álltam elé, és elhúztam egy szobába

- Mi???- értetlenkedett

- Mi van veled és Zaynnel?

- Ja, ööö... Hát, alakulgat köztünk valami.

Vigyorogva Enii nyakába ugrottam, aztán beszélgettünk még egy kicsit róluk, és lementünk.

- Kipletyiztetek mindent?- kérdezte Zayn lányos hangon.

- Igen, megnyugtatlak- veregettem meg a vállát

- Okszi- nyávogott tovább, amin mi csak nevettünk. – Enii, gyere egy picit légyszi! Pletyizni támadt kedvem- kacsintott. Mi Harryvel kettesben maradtunk, és elmondtam neki amit Eniivel beszéltünk.

- De jó! Örülök nekik!- mosolygott

Enii és Zayn kézen fogva jöttek vissza, én meg fülig érő vigyorral néztem őket.

- Tii mooost...?- kérdeztem

- JÁRUNK!- nyávogott Zayn. Én pedig odamentem megöleltem Eniit, majd vállon csaptam Zaynt.- Áúú! Miért?

- Mert ha ilyen hangod  lesz a következő órákban akkor én kinyírlak!

- Jójó, nyugi- simogatta meg a karomat.

Harry odament Zaynhez meglökte ő is a vállát.

- Gratulálok!- vigyorgott

- Kösz- mosolygott Zayn. Harry odament Eniihez és megölelte. Én ennek annyira örültem, hogy ugrottam (??) egyet.

- Nic... Jól vagy?- kérdezte Harry mosolyogva

- És te akarsz engem kinyírni? Chh- fújtatott Zayn

Abban pillanatban megcsörrent a telefonja. Perrie volt. Elég stresszesnek tűnt az arca mikor felvette.

- Szia!Ööö... Perrie most nem jó. – szünet- Légy szíves nyugodj meg! Perr...- ezeket hallottuk. Kérdőn néztem rá, de ő csak sóhajtott. – Huh.

- Mi volt?- kérdezte Harry

- Kicsit kiborult amikor mondtam, hogy most nem jó. Rögtön fújta azt, hogy egy lánnyal vagyok meg minden. Aztán lecsapta. - Eniin semmit nem láttam, szerintem tisztában volt azzal, hogy ez el fog jutni valahogy Perriehez (ha nem is ilyen hamar), és baj lesz.

- Jól van, nyugi! Csak nem robbant fel minket- poénkodott Harry.

Egy fél óráig teljesen vidámak voltunk, boldogok, hogy így együtt vagyunk, és aztán Perrie rontott be az ajtón.

- Perr?- nézett az Enii felé közeledő Perriere Zayn.

- Mit képzelsz te?- kezdte Perrie mikor odaért Eniihez. Zayn, Harry és én azonnal ugrottunk, nehogy baj legyen- Rámászol Harry után Zaynre is? Mi van?

- Perrie, kérlek menj el!- tolta arrébb óvatosan Zayn

- Na te nehogy elküldjél már innen! Neked áll feljebb? Még 1 nap se telik el utánam, de máris találsz magadnak másikat. Hát gyorsan tovább léptél!

- Perrie, kérlek! – most már Harry is közbe lépett

- Ohh végre te is megszólaltál! Nem veled volt először ha jól emlékszem? Nem vagy semmi.- mondta Perrie egyre idegesebben- És Nicole... Gyorsan összebarátkoztál ezzel a lánnyal- biccentett Enii felé. Még visszaszólt valami nem túl szépet aztán kiment.

Néma csönd volt egy kis ideig.

- Semmi baj. Jól vagy? – Zayn magához húzta Eniit és megpuszilta.

- Igen, tényleg. Semmi baj. – Eniin tényleg látszott, hogy nyugodt volt.

És aztán valamilyen oknál fogva kitört belőlünk a nevetés. Nem tudjuk, hogy miért, de kitört. A nap további részét végig röhögtük.

Mikor hazamentünk Harryvel, tudatosult bennünk, hogy ketten vagyunk. Mondjuk ha itt vagyok, mindig egyedül van, de mindegy. J Szóval ezt kihasználtuk...