16. rész

- Jó reggelt- mondta csukott szemmel Harry, én pedig adtam neki egy puszit. Úgy gondoltam kiugrok a boltba.
- Am, figyelj, kimegyek a boltba veszek valamit.
- Oké.
Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam aztán már indultam is. Szépen nyugodtan sétálgattam, de egyszer csak Will a volt barátom ugrik elém, akivel csúfos véget ért a kapcsolatunk.
- Szia Nicole!- köszöntött vidáman, és úgy tűnt mintha meg akarna ölelni. Gyorsan hátraléptem.
- Szia Will.- mondtam kevésbé vidámabban.
- Hogy vagy? Hallottam, hogy most azzal a nyálgéppel jársz- ezen kicsit begőzöltem, hogy így beszél Harryről.
- Légy szíves ne beszélj így róla.
- Jó. Tudod sokkal jobban mutattál mellettem- kacsintott
- Will, azt hiszem még mindig nem vagy tisztában azzal, hogy mit tettél velem.
-  Jaj, cica az csak egy kisebb baki volt- megfogta a derekamat és magához húzott.
- Ne hívj cicának- másztam ki a karjaiból- Kisebb baki? Igen, az biztos csak egy kisebb baki, ha elkábítasz valakit, majd megvered. Simán lesittelhettek volna! De hála a te kis apucidnak megúsztad!- emeltem fel a hangomat
Will közelebb lépett hozzám, megfogta a csuklómat majd megszorította, ami miatt kicsit felszisszentem.
- Will eressz el!- ráncigáltam a karomat
- Rohanj vissza hozzá, és nyávogj neki egy sort, hogy én mekkora seggfej vagyok. Gyerünk, hajrá! Kíváncsi vagyok mit lép!- majd eleresztett és otthagyott.
Én is inkább gyorsan visszamentem Harryhez.
- Na volt valami?- kérdezte mikor beléptem. - Úristen, mi a baj?- jött oda hozzám, mert látta, hogy valami nincs rendben.
- Semmi, csak találkoztam valakivel... Akivel már nem nagyon kedveljük egymást.
- Mi? Kivel? És mi az, hogy MÁR?-  kezdett pánikolni
- A volt barátom, Will.
- Mi van?? Mit tett veled?- A kanapéhoz mentem és leültem, mert tudtam, hogy jobb hogyha most ül.
- Oké... Szóval... Egyszer elmentünk bulizni- akkor buliztam utoljára- és megláttam egy másik lánnyal csókolózni. Én csak kimentem a mosdóba, de addigra már talált is valakit. És észrevette, hogy figyelem őt. A pulthoz rohantam, és kértem egy italt. Aztán odajött hozzám, és én meg elkezdtem vele kiabálni. Ő nem tudom hogyan, de belecsempészett egy kis kábítószert az italomba. Én pedig gyorsan felhajtottam, majd otthagytam. Egy idő után kezdtem rosszul érezni magam, és elájultam. – Harryn látszott, hogy most legszívesebben felállt volna és elment volna megkeresni Willt, aztán szétverni a képét- Már csak Will otthonában tértem magamhoz, és gondoltam, hogy ő vitt oda. Aztán mikor már teljesen magamnál voltam, és újra elkezdtem üvöltözni pofon vágott .. Ezután újra begőzöltem. Sajnálom már, hogy nem rohantam ki az ajtón és hagytam ott örökre. És ezután elkezdte a karomat csavargatni. Utána már minden elfajult. Végül ájulásig vert engem, és apu jött fel Willhez és talált meg. Simán 8 napon túl gyógyuló sérüléseim voltak, de Will apja kifizette azt a rengeteg váltságdíjat...- Harry keze-lába járt az idegességtől - Szóval ennyi. És most se volt túl kedves velem.
- Mit csinált?- kérdezte remegő hangon, és látszott rajta, hogy az idegei mindjárt szétpattannak.
- Harry, nyugodj meg- öleltem meg- Elmúlt, megtörtént. Én is hibás vagyok...
- Te miben Nic? Miben? – pattant fel a kanapéról, és felvette a legközelebbi pólót és nadrágot, majd kiment az ajtón.
Én azonnal utána futottam.
- Harry azt se tudod hol van!- álltam elé és megfogtam a vállát.
- Akkor mondd meg Nicole!- kiabált
- Nem, nem mondom meg!
- Akkor felkutatom fél Angliát!- itt már szerintem nagyon elpattant az agya... Legnagyobb meglepetésemre Will lépett ki egy bokor mögül.
- Naa, a nyálas képű idegrohamot kapott...- mosolygott gúnyosan Will
- Azt ne mondd, hogy ő az- suttogta nekem Harry
- De- sütöttem le a szememet, és nem akartam tudni mi következik.
Harry céltudatosan elindult felé, Will pedig vette a lapot és ő is elindult Harry felé. Én is hozzájuk futottam és beálltam közéjük.
- Fiúk, nyugodjatok meg! NYUGI!!- kiabáltam.
Harry óvatosan arrébb tett, és egymásnak estek. Én azt hittem ott ájulok el. Nagy nehezen elővettem a telefonomat és Louist hívtam.
Három kicsöngés után felvette.
- Igen?- szólt bele
- Louis, azonnal gyere Harryhez, mert itt ölik egymást a volt barátommal, én meg sehogy se tudok közéjük állni.
- Hogy mi???
- Csak gyere!!- vált hisztérikussá a hangom.
Mindent megpróbáltam amíg Louis oda nem ért. Egyszerűen nem lehetett a fiúk közé állni.
Louis 10 perc alatt ott volt, és ő mentette meg az életemet. (És szerintem Harryét is meg Willét is).
- Héé!- szólt Louis miközben becsapta a kocsija ajtaját. Ő is szét akarta szedni a fiúkat, de neki sikerült is valamennyire.
- Harry azonnal befelé!- parancsolta meg neki. Harry még egyszer meglökte Willt és elindult felém, én, pedig ahogy mellém ért rohantam is be a házba vele együtt.
- Te meg húzd el azonnal azt a szétvert képedet, vagy én is beütök egyet!- üvöltötte Louis Willnek.
- Harry, hívjuk a mentőket!- nyúltam gyorsan a telefonomhoz, de Harry gyorsan kikapta a kezemből.
- Nehogy már! A szekrényemben van az elsősegély toboz. – szélsebesen felszáguldottam, és őrült módon kezdtem keresni a dobozt. Hallottam, hogy Louis bejön és elkezdi Harry-t leoltani.
Végül megtaláltam és gyorsan lesiettem. Épp Louis beszélt Harrynek, de én odamentem és azonnal elkezdtem lefertőtleníteni a sebeket. A kezem remegett, Harry arca, keze, nyaka tiszta seb és vér volt.
- Nicole- ölelt meg- Majd Louis megcsinálja!- nézett a vállam fölött Lou-ra.
Elengedett majd Louis kezdte el letisztogatni a sebeket. Én addig küldtem egy üzenetet Eniinek. 2 perc múlva már hívott is.
- Nicole, mi történt ott?- kérdezte aggodalmas hanggal
- Harry kisebb verekedésbe került a volt barátommal, Willel. Most Louis ápolja a sebeit, mert én már nem bírtam. És semmiféle képpen nem akar mentőt hívni, vagy bemenni a kórházba.
- Úristen! Odamegyünk Zaynnel!
- Nem, dehogy! Maradjatok csak, bocsi, hogy zavartam.
- Jaj istenem maradj már, dehogy zavartál!
- De akkor se gyertek ide!
- Zayn megvan a kocsikulcs?!- kiabálta Enii
- Akkor gyertek...- sóhajtottam nevetve
- Negyed óra és ott vagyunk- és letettük
Harry néha felszisszent néha, Louis meg csak ingatta fejét.
- Eniiék jönnek át. – jelentettem ki
- Rendben- mondták mosolyogva a fiúk.
- Niallel és Liammel mi van?
- Felhívhatod őket nyugodtan- mosolygott Harry- De nem kell idecsődíteni a fél világot, mert verekedtem egy barommal- nevetett
- Harry te most ide figyelj!- parancsolt rá Louis
A fejemet ingatva tárcsáztam először Niallt aztán Liamet. Mindketten megijedtek, és persze azonnal indultak is.
Eniiék akkor érkeztek meg amikor letettem a telefont.
- Sziasztok!- mondták mindketten
- Te jól vagy?- ölelt meg Enii
- Fizikailag igen, lelkileg meg... hagyjuk.
- Megvagy?- lépett oda Zayn, és én csak bólogattam kettőt, majd Harry felé biccentettem.
Eniiék bíztató mosollyal tovább mentek.
- Segítsetek már lefogni, mert nem bír nyugton maradni- röhögött Louis. Én pedig nekidőltem a falnak és onnan néztem a többieket.
Harry mosolyogva kacsintott egyet, én pedig szemlesütve visszamosolyogtam.
Hamarosan megérkeztek Liamék is. Először hozzám, majd Harryhez siettek.
Enii egyszer csak félre hívott.
- Te, meséld már el ezt a sztorit. Harry nagyjából elmondta, de tőled is kérném!- mély levegőt véve gyorsan elhadartam a lényeget a múltnak, és a mai napnak is- Azta. Nem semmi ez a Will.
- Hát nem.
- Mit szerettél benne te annyira?- kérdezte nevetve Enii
- Jó kérdés- nevettem
Zayn épp Harryn poénkodott.
Harry felállt és arrébb vitt egy kicsit.
- Bocsi, hogy megijesztettelek, de kicsit elborult az agyam.
- Én köszönöm!- öleltem meg, és ő meg belepuszilt a hajamba.
- A hősök!- jött oda Zayn „szipogva” és megölelt minket. Mi meg röhögve visszaöleltük.
A nap további részét együtt töltöttük, és röhögtünk. Kemény két nap volt ez. Perrie Zaynre rontott, rám Will, Harry verekedett...