28. rész

*Pár nap múlva*

Már hazafelé tartunk Londonba, és ennek nagyon örülök. Mondjuk elég kemény ez a repülő út, mert kb 2 órája indultunk el de már 5x mentem ki rókázni.
Még amikor LA-ban voltunk, el kellett játszanom a beteg barátnőt. Úgyhogy nem láttam semmit LA-ből. De Enii és Kitty elmentek helyettem is
én meg tetettet köhögéssel (a hányingert nem kellett tettetnem) végig néztem jó sok fotót. Enii szerint Kitty nagyon jó fej. Ennek örülök.
Harry el akart vinni dokihoz, de engem ki nem tudott senki ráncigálni az ágyból.
- Fuuu...- ültem vissza helyemre a gépen.
- Nicole, kezdek nagyon aggódni érted. Mondjuk ezen már túl vagyok, úgyhogy kezdek nagyon nagyon nagyon aggódni!- mondta idegesen
- Jól vagyok...- nem tudom miért mondtam, csak úgy reflexszerűen
- Na nekem ezt ne mondd, amikor 5 percenként mész rókázni!
Erre már nem válaszoltam, mert tudtam, hogy kitörne belőlem, hogy "lehet terhes vagyok". Nem akarom, hogy Harry egy gépen kapjon szívrohamot...

*Pár óra múlva*

- De jó itthon!- dőlt le Niall a kanapéra, magával húzva Kitty-t is.
- Köszi, hogy átjöhettem- szólt Kitty
- Ugyan ne már- mondta Niall. Amúgy Kitty is Angliából utazott Kimék esküvőjére, úgyhogy ennek a kapcsolatnak semmi akadálya nem volt.
- Srácok, szobára légyszi!- mondtam nekik, mert még mindig egymáson feküdtek. Megfogadták az ötletemet, úgyhogy felmentek.
Miközben pakoltam Enii jött be hozzám.
- Figyelj Nicole... Még LA-ban vettem, csak gondoltam jobb ha itthon csinálod meg, mert Harry észrevette volna a szállodában.- nyomott a kezembe egy terhességi tesztet.
- Fuu, nagyon köszönöm!!- hálálkodtam
- Menj, csináld meg, addig én lefoglalom Haroldot.
- Köszönöm!
Enii kiment, én meg bementem a fürdőbe és gyorsan megcsináltam. Utána vártam 2 idegtépő percet, amíg megcsinálta...
A szívem a torkomba ugrott és nem kaptam levegőt.
Pozitív.
- ENIIIIII!!!!!!!!!!!!!!- kiabáltam le az emeletre, szinte sírva
- Harry te maradsz!- szólt neki a lépcsőn, mert Harry mögötte jött...- Mi van? Mi van? - csapta be az ajtót maga mögött. Az arcába nyomtam az eredményt.- Te úristen!- kapott a szájához.
- Nem hiszem el...!!- borultam a nyakába sírva
- Nyugalom, nem lesz semmi baj!- nyugtatott- Szépen bejelentkezünk a nőgyógyászodhoz, elkísérlek, megvizsgál, és elmondod Harrynek. Utána döntötök a sorsáról.
- Rendben, köszi!- töröltem meg a szememet
Megmostam az arcomat, közben hallottam, hogy Harry nyit be, Enii pedig elég szépen kiküldi.
- Harry, menj ki! MOST!!- kiabálta
- De mi van vele?!- idegeskedett
- Nincs semmi baja, csak menj le!!- majd becsapta az ajtót
- Oké- jöttem ki a fürdőből- Most felhívom a dokit...
Beszéltem vele, mondta, hogy még ma bemehetnék. Miután letettük, elkezdtünk készülődni Eniivel.
- Harry most kicsit elmegyünk Eniivel-  mondtam Harrynek. Enii épp Zaynek adott csókot.
- Hova? Nicole, figyelj minden idegszálam elszakadt. Nagyon aggódom!- ölelt át idegesen.
Beültünk a kocsiba, megkértem Eniit, hogy vezessen, mert én most képtelen vagyok rá.
Hamar odaértünk, és csak páran voltak előttünk. Mr. Harris szólított minket.
- Jó napot!- köszöntöttem
- Szervusz Nicole!- fogadott mosolyogva- Kérlek feküdj le oda.- mutatott egy orvosi ágyra, amellett ott volt az ultrahang gép.
Nem vágott túl megkönnyebbült fejet a vizsgálat közben, úgyhogy kezdtem aggódni.
- Jó, végeztünk.- felkeltem az ágyról és az ujjaimal "játszadoztam" idegességemben.
- Terhes vagy.- ebben a pillanatban a szívem kihagyott 1-2 ütést, a pulzusom az egekbe szaladt, és kivert a víz.
- Magzatom van?- kérdeztem vissza idegesen.
- Igen. Beszéljétek meg a barátoddal, hogy meg akarjátok-e tartani, és majd szólj!- mondta mosolyogva
- Rendben, nagyon köszönöm. Viszlát!- amint kisétáltam az ajtón, Enii rögtön odajött, és látta, hogy baj van.
- Ugye n-nem...?
- Terhes vagyok.- megöleltem és az ájulás határán voltam.
- Figyelj! Haza megyünk, és muszáj megbeszélned Harryvel!
- Persze, rendben.
Szótlanul utaztunk a kocsiban, engem még mindig vert a víz, és szívritmuszavarral simán visszafordulhattunk volna a kórházba.
- Nicole!- Harry azonnal odaszaladt hozzám, mikor beléptem az ajtón. Enii biztatóan mosolygott egyet és beült Zayn ölébe.
Kitaláltam a kocsiban, hogy hogy fogom elmondani neki. Utálom a kertelgetést, gyorsan túl akartam lenni rajta és kimondani.
Mélyen Harry szemébe néztem, és vettem egy mély levegőt.
- Terhes vagyok.- mondtam ki. Harry arca eltorzult és szerintem a gondolatai össze-vissza cikáztak. Kb. ő is azt érezhette amit én.
- T-t-terhes?- idegeskedett. Mindenki síri csöndben volt, kezdtem egyre kínosabban érezni magam, mert még mindig ott álltunk az
ajtónál. A többiek kíváncsian és elképedten néztek minket.
Megfogtam Harry kezét, és felmentem vele a szobánkba. Szerintem mióta kimondtam azt a két szót, nem nagyon pislogott. Becsuktam az
ajtót és nekitámaszkodtam. Harry leült az ágyra és a kezébe temette az arcát.
- Figyelj...- kezdtem
- Tehát azért jártál folyton WC-re, és erről nem beszéltetek nekünk Eniivel. Gondolom most a dokitól jöttök. - sorolta idegesen. Nem tudom, hogy hogy találta ki ezeket.
- Igen.
- Az esküvős éjszakán lettél...?
- Szerintem igen.
- Huh... Ülj le mellém légyszíves.- engedelmeskedtem neki
- Elvetessem?- kérdeztem
- Nem szeretnék csak úgy elvenni egy magzattól egy életet... És...- mondta
- És?- kérdeztem
- És egy kicsit szeretnék apa lenni- mosolygott- De csak akkor tartjuk meg ha te is szeretnéd- mosolygott. Olyan megkönnyebbülést éreztem, mint
még soha. Harry szeretne apa lenni?! Nem fogom fel.! Őszintén, én is szeretnék anya lenni... Csak rosszul reagáltam le, mert először kicsit megijedtem. Mindig is fiatal szülő akartam lenni. Csak hát
nem ennyire, de az már mindegy.  És Harry az az ember aki mellett leélném az életemet, és ő az az ember akire büszkén mondom, hogy "Ő a gyerekem apja".
- Szeretnék anya lenni- jelentettem ki fülig érő szájjal.
- Szülők leszünk- mondta boldogan és megcsókolt.
Kézen fogva, vidáman lementünk a többiekhez. Megálltunk előttük, és bejelentettük:
- Gyerekünk lesz!- mondta Harry
A többiek 1 másodpercre lefagytak, de aztán "Húúúúúúúú"-tak egyet és a nyakunkba borultak.
Éppen nagyban tervezgettünk a babával kapcsolatban, mikor eszembe jutott valaki.
- Apa.- mondtam ijedten. Úristen de rég láttam, és már nagyon hiányzik.
- Huh tényleg...- jutott eszébe Harrynek- Még őt is értesíteni kéne.
- Szerintem felhívom...
- Rendben.
- Utána majd hívjuk fel Gemma-t és Anne-t.
- Oké, aztán majd lehet meg is látogathatnánk őket...
- Jó ötlet!- lelkesedtem. Utána felmentem a szobabá és tárcsáztam aput. 5 kicsöngés után fel is vette.
- Szia apa!- szóltam bele mielőtt még ő szólhatott volna.
- Jó napot!- szólt bele egy női hang amin eléggé meglepődtem.
- Jó napot, én Ben Peterson lánya vagyok, Nicole- mutatkoztam be.
- Óóó hát te lennél Nicole!- örült meg.- Én édesapád párja, Ashley vagyok- PÁRJA?? Apu talált magának valakit. Oké, ennek nagyon örülök... Csak hát szólhatott volna.
Jó mondjuk én is egy bunkó voltam, hogy már jó pár hónapja azt se tudja, hogy élek-e... Na nem baj.
- Ömm... és tudok beszélni Ben-el?
- Ja, persze adom. Ben!!! Nicole az!- kiabált apunak.
- Köszönöm!- hallottam ahogy átadják egymásnak a telefont
- Jaj kislányom annyira rég hallottam a hangod, mi van veled? Hogy vagy? Nagyon hiányzol!
- Apu te is, nagyon! Átmehetek majd valamikor hozzád? Mondani szeretnék valamit...
- Persze, persze! Gyere bármikor!
- Akkor szerintem pár óra múlva ott leszek...- gondoltam át- Ohh apu!
- Igen?
- Harry is jöhet...?- kérdeztem félve, mert tudtam nem nagyon kedveli. Így lesz a legnehezebb elmondani neki ezt a baba-dolgot. Bár egyértelműen ő is jönne velem, de azért nem árt megkérdezni...
- Hát persze! Ashley is szeretne már megismerni titeket!- mondta kedvesen- Gyertek csak!
- Okés, köszi apu! Szeretlek, szia!- és letettem a telefont.
Lementem az emeletre szólni Harrynek.
- Harry, készülődj! 1 óra múlva indulunk apuhoz! És szerezett valami barátnőt magának...- mondtam
- Hát ez remek!- mosolygott. Felállt és odajött hozzám, mert látta, hogy valami nincs rendben. - Mi a baj?
- Semmi, csak furi lesz egy "új anya"...- Harry biztatóan megcsókolt  majd felment az emeletre, én pedig követtem őt.

Letusoltam, felkaptam egy fekete pólót, gatyát és egy mintás sálat...

Harry már lent várt, Lou-val beszélgetett.
- Mehetünk?- kérdeztem Harrytől
- Persze.
- Sziasztook!- kiáltottuk vissza az ajtóból.
Hamar odaértünk, de minél közelebb voltunk annál jobban izgultam... Na, most használni fogom a kertelést  Apunál muszáj. Az,
hogy egy másodperc alatt szembesítem vele, nem túl jó ötlet.
Csöngettem egyet. És apu nyitott ajtót. Úristen de rég nem láttam! Se szó se beszéd a nyakába borultam.
- Szia apa!- mondtam vigyorogva. Egy kicsit elszállt az izgalmam.
- Jaj de rég láttalak! De sokat változtál!- eleresztettem, és Harryre tért a tekintete.
- Jó napot!- mondta Harry és kezet fogtak.
- Szia! - mosolygott rá kedvesen, amin nagyon megörültem
Beljebb mentünk és megpillantottam Ashley-t. Barna haja volt, szép arca, és kb annyi idős lehetett mint apa. Szimpatikus volt.
- Sziasztok!- fogadott vidáman minket- Ashley Ferraria- nyújtott nekem kezet, majd Harrynek.
Automatikusan leültem a kanapére, és a többiek is így tettek. Harry látta, hogy vidámból egyszer csak átváltottam feszülté.
Még egyszer átgondoltam és vettem egy mély levegőt.
- Apa... Figyelj kérlek!
- Igen Nicole?- váltott ő is komolyra.
- Nem tudom, hogy hogyan kezdjem... Harry és én...- kezdett egyre rémültebb arcot vágni- Szülők leszünk.- fejeztem be a mondatot.
- Micsoda?- kerekedtek ki a szemei.
- Anya leszek.- idegesítettem még jobban. (Nem direkt).
- ANYA? Nicole! 18 éves vagy! 18!!- kiabálta. Ashley még mindig nem tudott megszólalni. Harry megszorította a kezemet.
- Anyu is ennyi idős volt!- csúszott ki a számon
- Ebbe most ne keverd bele anyádat!
- Miért? Ő lenne a nagymamája!
- Most Ashley az!
- Nem! Ashley nem az anyám, már bocsánat! 5 perce ismerem, két szót váltottunk eddig!!
- És meg fogjátok tartani? 18 évesek vagytok! Éretlenek a szülőséghez!!- kibálta
- Már mindent átgondoltunk!
- Mindent? Komolyan? Nicole!! Hány hetes vagy?!
- Körübelül egy.
- Mikor tudtad meg?
- Ma!
- MA? Ezt ugye nem mondod komolyan? És pár óra alatt MINDENT el is terveztetek?!!- már az egész ház zengett tőlünk
- Te 19 voltál anya pedig 18!! Ezzel az erővel ti is éretlenek voltatok!
- Ne hasonlíts minket össze magatokkal!! Te a lányom vagy!!- már láttam, hogy veri a víz. És én is már nagyon ideges voltam. Legszívesebben azonnal felálltam volna és kirohantam volna.
- Jó szülők leszünk! És ő az én gyerekem, nem a tied! Akkor egy kérdés...! Ti miért tartottatok meg?!
- Mert mi tudtok, hogy megtaláltuk az igazit!
- ÉS ÉN EZT NEM TUDHATOM??!!!- na itt lett vége, felkaptam a kabátomat és egy szó nélkül kirohantam a házból.
Elkezdtem az utcában rohanni, és közben hallottam, hogy Harry is jön utánam. Lekuporodtam egy fa tövébe.
- Nicole, végre u-utolértelek! Gyorsan f-futsz!- mondta lihegve, és leült mellém
- Nem szeretnék visszamenni hozzájuk. Megkérhetlek arra, hogy idevezetsz a kocsival?
- Persze!- felállt és visszasétált. Én addig gondolkodtam egy picit.
De mi lesz ha Harry tényleg nincs tisztában azzal, hogy milyen apának lenni.? Lehet, hogy én se vagyok... Nem akarok semmit kockáztatni, de már is nagyon
szeretem a gyerekemet. Elképzeltem azt, amikor már megvan a baba, Harry és én játszunk vele... Boldogok vagyunk. És ezt olyan
jó volt elképzelni... Szeretném ha egyszer valóra válna.
Harry ide ért, és én meg gyorsan beültem a kocsiba.
- Apukád nagyon sajnálja, és bocsánatot kért. Elvesztette a fejét. Megijedt a "nagypapa" gondolatától... És téged is félt.- adta át apu üzenetét.
- Oké. Majd beszélek vele. - mondtam még mindig sértődötten. Harry odahajolt hozzám és megcsókolt.
- Szeretlek! És őt is- mutatott mosolyogva a hasamra.