25. rész

"-Ajjh... Jó, rendben. menjünk fel, és elmondom."

Lefeküdtünk az ágyba, és vettem egy mély levegőt.
- Ez a jel volt, hogy beszélni akarsz?- mosolygott Harry miközben simogatta a hajamat. Én csak nevettem egyet, aztán gondolkodtam egy kicsit, hogy hol kezdjem.
- Niall szerelmes belém.- mondtam ki hirtelen- Bessie téged akar.- ömlöttek belőlem a szavak, Harry pedig egyre furábban és  ijedtebben nézett.
- Mi van?- kérdezte meg végül.
- Jól hallottad. Niall szerelmes belém, és megcsókolt. De én ellöktem magamtól...
- MEGCSÓKOLT?- kerekedtek el a szemei
- Harry, én nem... Nem akartam, hogy megcsókoljon, épp ezért löktem el magamtól.- Harry felült az ágyban és vett egy mély lélegzetet.
- Rendben. Huh.- felültem mellé és megöleltem.
- Bocsánat.
- Nem, ez nem a te hibád.- megcsókolt és utána megkérdezte- És mi van Bessievel?
- Meg akar szerezni.- közöltem unottan
- Ez? Komoly?- röhögött, de abbahagyta miután én ugyanolyan faarccal néztem- Ez komoly. Háát próbálkozhat.- ledöntött az ágyra és megcsókolt.- Tőled senki sem szakíthat el, az ugye tudod?
Lemászott rólam és kézen fogva lementünk.
Bessie Niall mellett enyelgett  (hányingerem támadt ettől a lánytól), Enii vigyorgott, Lou és Liam a meccset nézték a TV-ben.
- GÓÓL!!!- üvöltötte a két fiú
- GÓL???- dobta le magát Harry a kanapéra, Bessie meg hangosan röhögcsélt, ezen én meg csak forgattam a szememet. Eniivel egymásra néztünk, ő kérdőn nézett felém, én meg fej rázva megrántottam a vállam.
Beültem Harry ölébe ő pedig belepuszilt a nyakamba. Láttam Bessien, hogy mindjárt szét veti az ideg.
- Harry!- szólalt meg nyálas hangom- Kérdezhetek valamit?
- Igen- mondta Harry
- Kivel képzeled el a jövődet?- szólalt meg gonosz vigyorral a képén. A fiúk lehalkították a TV-t, és néma csend lett. Egyre kínosabb  volt, én pedig legszívesebben felálltam volna és megtéptem volna Bessiet.
- Bessie, megkapod a legegyszerűbb választ: honnan tudjam?- mondta ki nyugodtan Harry- Most Nicole-al látom, és képzelem el  magamat. SENKI MÁSSAL- hangsúlyozta az utolsó két szót.
- Na de mégis?!- nyávogott Bessie- Nicole-al? Vagy nélküle?
- Bessie....- szólt Harry, nekem meg most fogyott el a türelmem. Felpattantam Harry mellől és Bessie elé álltam.
- Figyelj, nem tudja oké?! Mit érdekel ez téged? Mert nem veled "képzeli el a jövőjét" az tuti. És fejezd be ezt a nyáladzást, mert hányok tőled!- kiabáltam
-  Na na na, nyugi van!- emelte fel ő is a hangját.
- Nem, nincs nyugi! Nálad nagyobb nyomulógépet még nem láttam!
- Mi van? Félsz beismerni, hogy én jobb vagyok Harrynek mint te?- tette csípőre a kezét.
- Hogy mi? Beismerni? Mit is? Itt áradozol Harryről, miközben Niall ott ül, és levegőt is alig bír venni. De szerintem a többiek is. - Harry felállt a kanapéról és odajött mellém.
- Nic, Bessie, kérlek fejezzétek be!
- Mindig nem kaptam választ...- Bessie riszálva magát odajött Harryhez, kezét végigsimította Harry arcán... Nálam pedig  most szakadt el minden idegszál. Harryvel kb egyszerre szedtük le Bessie kezét az arcáról, csak az a különbség, hogy én picit durvábban Harry pedig óvatosabban, de visszautasítóan.
- Mit képzelsz?- sipította Bessie
- A szemem láttára képes vagy ilyet csinálni? Hát nem vagy ép!
- Azt csinálok amit akarok!-jelentette ki, én meg azt hittem szét robbanok. A többiek ülve figyelték a jelenetet, Harry viszont ott állt mellettem.
Úgy néztem arra a csajra mint még soha senkire. Olyan dühösen, lesajnálóan. Valami olyat próbáltam a tekintetemmel mondani, hogy húzzon innen vagy még megbánja.
1-2 perccel később közelebb hajolt hozzám.
- Örülsz? Elmegyek. De az nem azt jelenti, hogy a tied marad örökre- suttogta nekem, és az arcomra pedig iejdtség ült ki. Örökre biztos nem lesz az enyém, és ebbe bele kell törődnöm.
Bessie szó nélkül (van még képe) távozott.
3 percig néma csend volt, senki se mozdult de végül Louis törte meg.
- Azta- nem csodálom, hogy csak ennyit tudott kinyögni.
- Te, Nicole! Én a helyedben széttéptem volna- szólt Enii
- Megfordult a fejemben.- mondtam
- Hát ez tényleg durva- szólt Niall is- Erre enni kell- erre mindannyian mosolyogtunk egyet, Niall pedig kiment  konyhába, én pedig  leültem a kanapére.
Harry mosolyogva átölelt, és megpuszilta a hajamat.
A mellkasára dőltem, Louis pedig bekapcsolta a TV-t. Niall épp akkor ért vissza két jó nagy szendviccsel, és két pohát kólával.
Az egyik kólát és az egyik szendvicset odaadta nekem.
- De aranyos vagy! Köszönöm- mosolyogtam rá, ő pedig kedvesen bólintott.
-Hééé!- háborodtak fel a többiek, hogy nekik nem hozott semmit Niall.
- Mi vagyunk ketten a lelki traumásak!- rántott vállat nevetve, én pedig készültem beleharapni a szendvicsbe, de láttam, hogy Harry vágyakozó szemekkel néz rám és a szenyóra. Odadugtam elé, ő pedig harapott egyet. A többiek meg megint csak felháborodtak.
Kb fél órája TV-ztünk amikor bealudtam.
Azt álmodtam, hogy Harry és én már kb 28-29 évesek voltunk. És Harry találkozott egy lánnyal, összejött vele, velem pedig szakított. Később összeházasodtak, lett két szép gyerekük. Én pedig szingli nőként, egy bárpultban dolgoztam. Hurrá.
Sírva ébredtem fel, már az ágyban.
- Mi a baj?- fordult felém Harry, szerintem ő is nemrég kelt fel.
- Csak egy rossz álom- töröltem meg a szememet. Nyugtatóan megcsókolt és rám mosolygott.
- Amíg itt vagyok ne félj semmitől.