24. rész

"Mikor már egy jó ideje néztük a TV-t Niall félrehívott kicsit"

-Igen?- mosolyogtam kedvesen mikor felmentünk. Lazán leültünk a földre...
- Húú Nic, kérlek figyelj... Az lesz a legjobb ha egyből kimondom. - kérdőn néztem rá,
mert nem tudtam, hogy mi folyik itt- Szerelmes vagyok beléd.- a szemem elkerekedett és
nem tudtam mit mondjak.
- Niall...- kezdtem, mikor már kezdett egy kicsit ijedtebben nézni
- Tudom, tudom, Te Harryt szereted, és köztünk soha nem lehet semmi. Plusz te csak
barátként szeretsz.- mondta szomorúan
- Valahogy így, de...
- De? - vágott a szavamba
- Sem..- nem tudtam kimondani a szót, mert Niall megcsókolt. Gyorsan ellöktem magamtól
, és elkezdtem kiabálni- Niall, ez mi volt?- nagyon remélem, hogy a többiek lent nem hallották
- Bocsánat.- mondta sajnálkozva
- Oké- sóhajtottam- Erről egy szót se!-gyorsan lerohantam és levágtam magam a kanapéra
- Mi a baj?- kérdezte Harry
- Semmi- hazudtam
- Hát ööö... Oké
- Louis! Gyere!-felhúztam a kanapéról Lout, és félrehívtam. Láttam Harryn, hogy kicsit megijedt
amiért nem neki mondom el.
- Na most már kíváncsi vagyok- dörzsölte össze a tenyerét
- Niall fent megcsókolt, és elmondta, hogy szerelmes belém.- Louis felvonta a szemöldökét és szerintem még nem esett le neki amit mondtam- Most mit csináljak?
- Ööö...- szólalt meg végre, aminek nagyon örültem- És te mit reagáltál? - dőlt neki a falnak
- Ellöktem magamtól, de ő előtte kitalálta a gondolataimat.
- Ééértem.- Louis mintha picit gondolkodott volna (ritka dolgok egyike), aztán megszólalt- Mi lenne ha ma elmennénk bulizni?
- Mi ketten?- kérdeztem vissza röhögve
- Nem- nevetett- Harry, Te, Enii, Zayn, Liam, Niall és én.- mosolygott
- Ömm...- hezitáltam- Egy kicsit buli fóbiás vagyok
- Hmm?
- Rossz emlék.- sütöttem le a szememet- Nekem most az lenne a legjobb, ha felmennék, letusolnék és aludnék.
- Nem baj, ma este még úgyis meggyőzlek- vigyorgott Loui- Naaa, csak szerelmes beléd valaki- ölelt meg
- Aha, ja... Csak...
- Srácok, ma egy buli?- kérdezte Louis amikor visszamentünk
- Én benne vagyok- szólalt meg Enii, aki épp Zayn ölében feküdt
- Én is- mondták egyszerre a többiek
- Nicolee?- nézett rám kérdőn Louis és mindenki más...
- Én itthon maradok szerintem. Ti menjetek csak!- befészkeltem magam Harry mellé és rá mosolyogtam
- Nic... Tudom, hogy...
- Menjetek! Légyszi, érezzétek jól magatokat!- mosolyogtam kisangyalként Harryre. Harry felállt a kanapéról majd felhúzott engem is
- Menjünk fel kicsit kérlek!- Harry elindult felfelé én még gyorsan hátrapillantottam, Enii kíváncsian fürkészett, de én csak megrántottam a vállam.
Felmentünk a szobába és leültünk az ágyra.
- Oké, tudom, hogy miért nem akarsz jönni, de mi a baj?- kérdezte aggódóan
- Semmi tényleg- hazudtam- Csak itthon szeretnék maradni. De te menj- mosolyogtam, de Harryt nem hatotta meg- A kedvemért...?
- Jó, a többiek akkor elmennek mi meg itthon maradunk.
- Harry...- akartam ellenkezni
- Nem! Nincs "Harry"!- szólt ellentmondás nem tűrő hangom én meg csak mosolyogtam- Szeretlek- megcsókolt és lementünk
A többiek nem tudom, hogy hogy csinálták de már tisztára bulira készen álltak. Louis és Liam izgatottan mosolygott, Niall engem  fürkészett amitől kicsit zavarba jöttem, Enii és Zayn épp csókolózott.
- Naa?- kérdezte Lou
- Na, én itthon maradok- szólt Harry
- Hmmm???- kerekedett el Louis szeme, én meg csak nevettem
- Én. Itthon. Maradni. Nicole.- "értelmezte" Harry, Lou kedvéért. A többiek nevettek a jeleneten és én is.
- Na azt már nem!- Louis közelebb jött hozzánk és megfogta Harry csuklóját- Nicole nem baj?- nézett rám
- Nem- nevettem
Louis elkezdte Harryt rángatni kifelé, de előtte még Harry nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia Nicole!- mondták egyszerre, én meg csak intettem egyet.
Csináltam magamnak popcornt, levágtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t, hátha van valami jó.

*Másnap*

Úgy látszik a kanapén aludtam el. Harry a hajamat simogatta, a többiek meg halkan tevékenykedtek a házban. Egyszer csak egy ismeretlen alakot pillantottam meg Niall mellett. Egy lányt.
- Jó reggelt! Fél12 van- vigyorgott Harry
- Hmm? Komoly?- nevettem- Ki az a lány Niall mellett?- kérdeztem közelebb hajolva Harryhez.
- Ja, ő. Niall felszedte az éjjel. Bessie.
- Aha, értem.- a lány nem nagyon tűnt szimpinek. Ott illegette-billegette magát Niall mellett. Nevetgélt, és dobálta a haját.- Gyorsan  tovább lépett.- mondtam halkan
- Tessék?- na Harry hallotta.
-  Öm semmi.- mondtam. Na, mindegy. Ha Niall boldog akkor örülök.
Harry felállt a kanapéról és sunyin nézett le rám.
- Jóó- mondtam röhögve, majd felmentünk az egyik szobába
Felmentünk és bezártuk az ajtót......

*később*

Harryvel lementünk megnézni, hogy mit csinálnak a többiek.
- Lehetne kicsit halkabban legközelebb?- kérdezte Liam álmosam.
- Íhhhh....- röhögtünk kínosan össze Harryvel. Na ez egy kicsit ciki.
- Bocsi- mondtam
- Legalább elvoltak- szólalt meg Bessie nyálas hangon. Azt hittem rossz a fülem. Olyan irritáló volt.
- Aha...- mondtam unottan.
- Nicole!- szólt nekem Bessie- Beszélgetünk egy picit?- kérdezte még mindig olyan nyálasan.
- Jó.
Félrevonultunk a konyhába és leültünk az asztalhoz.
- Harry az enyém!- mondta elhatározottan az arcomba. Nekem pedig tágra nyíltak a szemeim.
- Mi van??- kérdeztem vissza
- Nagyon könnyű lesz tőled megszereznem Harryt.- jelentette ki miközben hátradobta a haját.
- Oké. Ritkán látok ennél szánalmasabb embereket mint te...- mondtam, és akkor szembe jutott Niall.-  És mi van Niall-el?
- Niall? Ja, őt csak azért szedtem fel, hogy közelebb legyek Harryhez. Niall nekem semmit se jelent. Simán beetettem vele, hogy mennyire tetszik meg minden. Niall meg említett valakit, hogy belé szerelmes. Túl akar lépni rajta... Hát és itt vagyok én!- olyan lesajnálóan és szánalmasan mondta, hogy az már fájt.
- Mi van? Ilyet mondasz Niallről? Ez most komoly?- nem bírtam tovább, felálltam és kiviharzottam a konyhából.
- Mi a baj?- kérdezte Harry amikor leültem mellé.
- Bessie- mondtam ki hirtelen.
- Mi?- csodálkozott
- Ööömm... Mindegy, semmi, tényleg.
- Nicole, lehet, hogy nem rám tartozik, de nagyon zavar, hogy nem mondasz el nekem dolgokat.
- Ajjhh.. Jó, rendben, menjünk fel és elmondom.