13. rész

*Harry szemszög*

Nicole már készülődött amikor én felébredtem. Épp ruhát keresett.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt neked is.- kikeltem az ágyból és gyorsan elkészültem.
Hamar kint voltunk, úgyhogy beültünk Nic-el a reptéri kávézóba...
Harry felállt és elment. Remélem apu nem szólt be neki... Én pedig ledőltem az ágyamra és sírtam egy sort.
- Hiányozni fogsz- ölelt meg Nicole, és látszott, hogy nagyon szomorú
- Te is! Ne csinálj semmi hülyeséget, legyél a barátnőiddel, és menj be apukádhoz amikor csak tudsz- amíg én úgy viselkedtem, mint egy aggódó szülő, ő addig mosolyogva bólogatott, majd megcsókoltam.
- Siess vissza!
- Bulgária után, jövünk vissza Londonba, úgyhogy majd találkozunk- mosolyogtam, aztán még a többiek is búcsúzkodtak egy picit, és elindultunk

*Nicole szemszög* .
A fiúk elmentek, úgyhogy mi is készültünk indulni a lányokkal.
- Figyeljetek, nem akartok nálunk aludni?- kérdezte El- Tök jó lenne, egy csomót beszélgethetnénk meg minden.
- Oké- egyeztünk bele egyszerre Danivel- Perrie-vel
- Oké, akkor majd találkozunk.
Hazamentem, összepakoltam pár cuccot, és már indultam is. (El elküldte a címét SMS-ben).
- Szia- El nyitott ajtót és rögtön egymás nyakába ugrottunk
- Szia!
- Gyönyörű a házad! - léptem be és megcsodáltam
- Köszönöm- mosolygott
A lányokkal nagyon sok mindenről elbeszélgettünk, és be is tettünk egy filmet. A Remember Me-t Robert Pattinson-tól. A végén mindannyian sírtunk.
Végül reggel4-kor már mindenkinek elment a hangja annyit beszélgettünk és nevettünk.

*Pár nap múlva*

Harrynek most van a koncertje itthon, én pedig nem tudtam elmenni mert eléggé megfáztam. Na mindegy, holnap úgyis jön át.

*Másnap*

Harry elég későn érkezett, nem tudom miért. 4 óra volt, és már hiányoltam.
- Szia!- köszöntöttem boldogan, mikor ajtót nyitottam.
- Szia- adott egy csókot.
- Milyen volt a koncert?- érdeklődtem miközben bejött, és ültünk le a kanapéra
- Szuper!
- Miért jöttél ilyen későn?- kérdeztem mosolyogva
- Pihentem- mondta egy cseppet furcsán
- Ja, rendben- mosolyogtam... lehet én is kicsit furin.
Harry igen hamar elment...  8-kor mondta, hogy dolga van és lelépett. Na mindegy, biztos az van.

*1 hét múlva*

Apunak már csak 1 hetet kell bent maradnia, és jön haza. Beckyvel és egy másik barátnőmmel Lizzyvel is találkoztam az elmúlt napokban... Nehéz lesz ezt kiheverni... Folyamatosan csak sírok, apunál persze megpróbálom abbahagyni... Neki még nem mondtam el. El-el, Perrie-vel és Dani-vel csak telefonon. tudtam erről beszélni, mert nem értek rá átjönni sajnos.
Harry megcsalt.
Most épp Németországban vannak, és még sok idő míg hazajönnek. De nem akarom felhívni... Majd ha hazajön megbeszéljük ezt. De ezek szerint a kapcsolatunknak vége.
Telefonon szoktunk persze beszélni, de nem jött még rá, miért vagyok szomorú...

*Aznap mikor jönnek haza a turnéról*

Nem megyek ki a reptérre. Minek? Már kihevertem. De persze még rossz... Aput kiengedték, vele is megbeszéltem. Hát nem részletezem minek hordta el Harry-t, és, hogy mennyire utálja most már.

Kb. Fél hat lehetett amikor csöngettek. Sejtettem ki lesz az... Sietve nyitottam ajtót, nehogy apu nyissa ki, mert akkor verekedés lesz.
- Szia!- köszöntött boldogan Harry- Nem jöttél ki a reptérre- meg akart csókolni, de én elhúzodtam- Most mi van?- kérdezte értetlenkedve
- Szerinted nem jöttem volna rá? Úgy őszintén,- kezdtem a monológomat- te ránéztél az internetre?
- Nem. Semmi kedvem nem volt. Minek kellett volna?- értetlenkedett még mindig, de szerintem sejtette a haragom okát
- Ohh. Azzal a másik lánnyal voltál biztos elfoglalva!
- Öhm- nevetett kínosan- Szóval... Rájöttél...- mondta szomorúan
- Aha. És ezt a netnek hála tudtam meg, úgyhogy még jobban kiborított.
- Nic...
- Ne becézgess!- vágtam a szavába
- Megbeszélhetnénk a beengednél. - ööö... még mindig az ajtóban ácsorgott. És ekkor hallottam meg apu lépteit. Hamar meg is jelent az ajtóban.
- Te mit keresel itt?- kérdezte eléggé dühösen- Jobb lesz ha elmész!
- Nicole-hoz jöttem, hogy megbeszéljünk mindent.
- Nincs mit megbeszélni szerintem- mondta apa
- Gyere be!- mondtam Harrynek. Apu szemöldöke a plafonig szaladt fel.
- Apa...- céloztam arra, hogy semmi baj, és menjen nyugodtan
Csöndben felmentünk a szobámba, én leültem az ágyamra Harry pedig a székre.
- Na, mi a magyarázat?
- Nicole... Nem tudom miért tettem. Eni -tudtam meg a lány nevét is- se tudta, hogy miért csináltuk. Csak egyszer csak kiszúrtam, és...
- Jó...- vágtam bele a szavába- Eni, gondolom nem angol...- a neve miatt gondoltam
- Nem. Magyar származású, és már jó ideje élnek itt Londonban.
- Ohh szóval a londoni koncerten ismerkedtetek össze- esett le- Amikor én épp beteg voltam, te addig hancúrozgattál egy másik lánnyal. Gratulálok. Legalább nem mozdultatok volna ki!
- Nicole... Sajnálom... Én... Ne...
- De Harry, te! Te akartad! Te csaltál meg, nem én. Te nekem hiányoztál! Tudod mennyit sírtam miután ez kiderült?
- Nem akartam, hogy sírj. És te is nagyon hiányoztál!- mondta sajnálva a dolgot
- Miért, mit csináltam volna? Ugráltam volna örömömben? Hiányoztam? Aha, sikerült pótolni látom.
- Nicole, kérlek...
- Nem Harry. Nem! És most kérlek menj el!- mondtam, mert már kezdett elegem lenni.

Harry felállt és elment. Remélem apu nem szólt be neki... Én pedig ledőltem az ágyamra és sírtam egy sort.

Úgy gondoltam, hogy ideje kimozdulnom.

Elmentem sétálni a közeli parkba.

Teljesen nyugodtan sétáltam amíg meg nem láttam Eni-t. Eni is egyedül volt. De mintha valami bántotta volna. Egy röpke pillatanra az a gondolat futott át az agyamon, hogy odamegyek hozzá. De ez jó ötletnek bizonyult.

Mély levegőt vettem, és elindultam felé.

- Szia Eni- köszöntöttem teljesen természetesen

- Szia- először nem esett le neki, hogy ki vagyok- Úristen, Nicole- kapta a szájához a kezét

- Igen, én vagyok...

- Nem tudom mit mondhatnék... Vagyis, de... Nagyon sajnálom, és kérlek bocsáss meg Harrynek. Nagyon szeret. És ezt többször is elmondta nekem. Mesélt rólad!

- Harry? Neked?- kérdeztem elképedve

- Igen, nekem. Nicole, tényleg őszintén sajnálom- és látszott is rajta. Elmosolyodtam, és Eni arca is megnyugodott kicsit.

- Köszönöm, hogy ezt elmondtad!

- Kibékültük?- vidult fel

- Igen.- nevettem

- Jaj de jó!- ölelt meg. Nem bántam. Nem utáltam. Sőt. Nagyon kedves, és most, hogy beszéltünk egyre szimpibb.

Még sétáltunk egy kicsit, beszélgettünk erről-arról, aztán elindultam Harryhez.

Mikor csöngettem mindenem remegett. Ajtót nyitott én pedig azonnal megcsókoltam. Mikor elengedtem kérdőn nézett rám.

- Ezt miért?

- Mert beszéltem Enivel...

- Á-á-á!- vágott a szavamba- Enivel? Hogy?

- Találkoztunk a parkban.

- És?

- És megbocsájtok!- jelentettem ki

Harry felkapott és bevitt a hálóba. Lehúzta rólam a kabátot, én pedig lekaptam a pólóját. Majd ő is levette az én pólómat, én pedig addig a gatyáját próbáltam lehúzni. Segített egy kicsit, én pedig már melltartóban voltam. Gyorsan lekaptam a nadrágomat. Harrynek levettem az alsóját, miközben már rajta feküdtem. Ő épp a melltartómat csatolta ki, és utána vettem le bugyimat. [.......]