9. rész

Úgy estem be a kórház ajtaján, mint egy őrült. De ez most pont nem érdekelt. Egyenesen a nővérpulthoz rohantam, és lihegve mondtam:

- Jó n-a-apot, Ni-icol P-e-eterson vagyok. És az é-édesapámhoz jöttem.

- Jó napot! Peterson? Ben Peterson az ön apja? – kérdezte a nővér a gépét pötyögtetve

- Igen.

- Rendben. 3. emelet, 12-es szoba, most műtik.

- Hogy miii??- kerekedett el a szemem

- Infarktusa volt.

- De hát semmi baj nem volt, soha a szívével.

- Sajnálom.

- Köszönöm.- mondtam, majd távoztam a pulttól, és miközben mentem a 3.-ra hívtam Harryt.

- Nicol? Baj van?

- Igen, nagyon nagy!- mondtam már szinte sírva

- Miiii??

- Gyere be a kórházba, a 3. emeleten vagyok.

- Te vagy kórházban?????- nagyon aggódót, és halottam a hangján, hogy mindjárt szétveti az ideg.

- Nem, apu

- Úristen! Rohanok!- tette le a telefont

Kezem, lábam járt, nem tudtam leülni, az összes újamat széttördeltem az idegességben.

Harry gyors léptekkel keresett engem, és mikor meglátott kocogva odafutott és megölelt.

- Jaj annyira sajnálom Nic!

- Ne-em h-i-iszem el- szipogtam miközben Harry vállára borultam.

*Harry szemszög*

Nem tudtam mi lesz. Annyira rossz volt ennyire szomorúnak látnom. Próbáltam vigasztalni, de persze nem ment. Mi lesz ha elveszítik? Milyen családtagjai vannak még Nicolenak?!

- Nicole, ülj le, hozok valamit.

- Jó, rendben. Köszi.

Lerohantam a büfébe, vettem egy almalevet és egy croassaint neki, hátha eszik.

Nic az arcába temette a kezét, és úgy ült. Odaadtam neki amiket vettem, de a croassaint letette maga mellé (nem is csodálom) az almába pedig belekortyolt.

Üzentem egyet a fiúknak, hogy ma ne várjanak haza.  

Louis két perc múlva hívott is:

- Harry mi a baj?

- Nicole apját infarktussal kórházba szállították amíg nálunk volt.

- Úristen!- szörnyűködött- Remélem rendbe jön... Szia, jó éjt! Nicolenak meg üzend, hogy kitartást!

- Oké, szia, jó éjt

- Louis üzeni, hogy kitartást, és ma nálam alszol- halványan elmosolyodott, én ennek pedig nagyon örültem.

*1 óra múlva*

Még egy órát ücsörögtünk ott, mire kijött egy orvos a műtőből, Nicole pedig felpattant.

*Nicole szemszög*

Egy orvos lépett ki a műtőből, én pedig azonnal felpattantam, és gyorsan odaléptem hozzá.

- Jó napot, én Nicol Peterson vagyok...

- Ben Peterson lánya, igaz? Én Mr. Matthews vagyok, üdvözlöm

- Jó napot! Én pedig Harry Styles, Nicole párja- lépett oda Harry is

- Örvendek. Nicole- fordult felém- az édesapjának stabilizáltuk az állapotát! De bent kell tartanunk pár hétig megfigyelésen.

- Nagyon köszönöm!- mondtam halkan, mert alig jött ki hang a torkomon

- Kérem, ez a munkám- mosolyodott el kedvesen és bíztatóan a doki- Nyugodtan haza mehetnek, ma még nem kéne bemenni hozzá. Holnap már jöhetnek bármikor!

- Persze, nagyon köszönjük!- mondta egy kis szünet után Harry, mert még mindig nem bírtam megszólalni

A doki biccentett és elment.

- Gyere, menjünk mi is. Hosszú nap volt...- fogta meg Harry a kezemet, és indultunk is

A kocsiban néma csendben utaztunk, nem volt kedvem beszélgetni.

Éjfél lehetett már amikor lezuhanyoztam, és bebújtam Harry mellé. Számára a pizsama egy alsó gatyát jelentett... Na mindegy nem bántam. Én pedig felvettem Harry egyik hosszú pólóját, és hát így aludtunk el.