5. rész

*3 nap múlva*

Hű... Harry-vel már jó ideje nem találkoztam. A telefon egyenlegem lemerült, úgyhogy már csak Harry tud hívni. Apum pedig nem hajlandó feltölteni. Nem is baj. Nagyon zsúfolt volt az a három nap Harry számára... Koncertek, stúdiózás blablabla... Úgyhogy csak az SMS és teló volt nekünk.  De ma végre megbeszéltünk egy találkát Harry-nél, és most csak kettesben.
Most Harry nem jött értem (én tiltakoztam, pihenjen csak), úgyhogy mentem busszal és gyalog.
Mikor odaértem és ajtót nyitott adott nekem egy "rég nem láttalak" csókot.
- Szia - mondtam mosolyogva
- Szia.
Mikor beléptem láttam, hogy a kanapén van egy pokróc és egy párna.
- Miért aludtál a kanapén?- kérdeztem csodálkozva
- A pokrócot azért hoztam be még este, hogy ne fázzak, a párna pedig már ott volt, és elaludtam.
- Hosszú napok voltak?
- Nagyon- mondta még mindig fáradtan- De!- virult fel- végre itt vagy!- és megint megcsókolt:)
Leültünk a kanapéra, én Harry ölébe tettem a lábam és bekapcsoltuk a TV-t. Nem nagyon bírtuk sokáig, úgyhogy Harry elkezdte kritizálni a műsort, és a reklámokat utánozni. Én végig röhögtem, de egy idő után már nem kaptam levegőt.
- Oké, mit akarsz ma csinálni?- kérdezte
- Te gondolom pihenni szeretnél. – mosolyogtam megértően
- Aha, az rendben van. De TE mit akarsz csinálni? – a ’te’ szót eléggé hangsúlyozta.
- Öhm...  Jó kérdés. - nevettem fel
- Kiismerlek eléggé, hogy mondjam mit akarsz csinálni?
 - Szerintem igen.
- Séta a parkban, üldögélés a fűben és nézni a felhőket.
- Rendben, menjünk- ekkor mindketten elnevettük magunkat.
Harry felállt, nyomott egy puszit a homlokomra és keresett egy pokrócot, és előhalászta a fényképezőgépét.
- Mehetünk. – mondta
- Okés- pattantam fel a kanapéról vidáman.
Mikor kiértünk a parkba kaptunk pár pillantást. Az azért más kérdés, hogy Harry közelében pár lány majdnem elsírta magát és elképesztően vidámak és boldogok voltak abban a pillanatban. És más kérdés az amikor azoktól a vidám és boldog lányoktól én egy igen szúrós és félelmetes nézést kapok.
Mikor elengedtek minket végre magunk maradtunk.
- Félelmetesek számodra?- kérdezte mosolyogva
- Neeeem... – feleltem
- Láttam azért, hogy hogy néztek rád- nevetett
- Akkor, ühüm, egy kicsit- vigyorogtam
- De azért kedves lányok- vigyorgott, én meg ugyanolyan szúrós pillantást vetettem rá-Majd én megvédelek- magához húzott és belepuszilt a hajamba.
Amikor találtunk magunknak egy megfelelő helyet a felhővizsgálódáshoz leterítettük a pokrócot.
Harry mellkasára feküdtem és elkezdtem nézelődni az égen. Nem találtam sok érdekességet  de azért jó volt (főleg, hogy Ő ott volt velem és a nézelődésem közben simogatta a karomat és puszilgatott) .
Egyszer csak egy Nikon fényképző volt a fejem fölött, én pedig spontán elvigyorodtam.
- Na milyen lett? – emelkedtem Harry fölé, hogy mutassa meg.
- Nézd meg te is- tartotta felém a képet.
- Hű- ez tényleg nagyon jól sikerült. Én vigyorogva fekszek Harry mellkasán, Harry pedig épp belepuszil a hajamba- Ez nagyon jó lett. Az első képünk- nevettem
- Igen- mosolygott.
- Előhívatjuk?- kérdeztem lelkesedve.
- Persze- egyezett bele
- De jóóó!
- Most feküdj a karomra, mert már szeretném valamennyire látni az arcodat is.
- Oké.

*pár óra múlva*

A képet előhívattuk, és már persze be is van kereteztetve, a háttérképem a gépen és a telefonomon.