24. rész

"Mikor már egy jó ideje néztük a TV-t Niall félrehívott kicsit"

-Igen?- mosolyogtam kedvesen mikor felmentünk. Lazán leültünk a földre...
- Húú Nic, kérlek figyelj... Az lesz a legjobb ha egyből kimondom. - kérdőn néztem rá,
mert nem tudtam, hogy mi folyik itt- Szerelmes vagyok beléd.- a szemem elkerekedett és
nem tudtam mit mondjak.
- Niall...- kezdtem, mikor már kezdett egy kicsit ijedtebben nézni
- Tudom, tudom, Te Harryt szereted, és köztünk soha nem lehet semmi. Plusz te csak
barátként szeretsz.- mondta szomorúan
- Valahogy így, de...
- De? - vágott a szavamba
- Sem..- nem tudtam kimondani a szót, mert Niall megcsókolt. Gyorsan ellöktem magamtól
, és elkezdtem kiabálni- Niall, ez mi volt?- nagyon remélem, hogy a többiek lent nem hallották
- Bocsánat.- mondta sajnálkozva
- Oké- sóhajtottam- Erről egy szót se!-gyorsan lerohantam és levágtam magam a kanapéra
- Mi a baj?- kérdezte Harry
- Semmi- hazudtam
- Hát ööö... Oké
- Louis! Gyere!-felhúztam a kanapéról Lout, és félrehívtam. Láttam Harryn, hogy kicsit megijedt
amiért nem neki mondom el.
- Na most már kíváncsi vagyok- dörzsölte össze a tenyerét
- Niall fent megcsókolt, és elmondta, hogy szerelmes belém.- Louis felvonta a szemöldökét és szerintem még nem esett le neki amit mondtam- Most mit csináljak?
- Ööö...- szólalt meg végre, aminek nagyon örültem- És te mit reagáltál? - dőlt neki a falnak
- Ellöktem magamtól, de ő előtte kitalálta a gondolataimat.
- Ééértem.- Louis mintha picit gondolkodott volna (ritka dolgok egyike), aztán megszólalt- Mi lenne ha ma elmennénk bulizni?
- Mi ketten?- kérdeztem vissza röhögve
- Nem- nevetett- Harry, Te, Enii, Zayn, Liam, Niall és én.- mosolygott
- Ömm...- hezitáltam- Egy kicsit buli fóbiás vagyok
- Hmm?
- Rossz emlék.- sütöttem le a szememet- Nekem most az lenne a legjobb, ha felmennék, letusolnék és aludnék.
- Nem baj, ma este még úgyis meggyőzlek- vigyorgott Loui- Naaa, csak szerelmes beléd valaki- ölelt meg
- Aha, ja... Csak...
- Srácok, ma egy buli?- kérdezte Louis amikor visszamentünk
- Én benne vagyok- szólalt meg Enii, aki épp Zayn ölében feküdt
- Én is- mondták egyszerre a többiek
- Nicolee?- nézett rám kérdőn Louis és mindenki más...
- Én itthon maradok szerintem. Ti menjetek csak!- befészkeltem magam Harry mellé és rá mosolyogtam
- Nic... Tudom, hogy...
- Menjetek! Légyszi, érezzétek jól magatokat!- mosolyogtam kisangyalként Harryre. Harry felállt a kanapéról majd felhúzott engem is
- Menjünk fel kicsit kérlek!- Harry elindult felfelé én még gyorsan hátrapillantottam, Enii kíváncsian fürkészett, de én csak megrántottam a vállam.
Felmentünk a szobába és leültünk az ágyra.
- Oké, tudom, hogy miért nem akarsz jönni, de mi a baj?- kérdezte aggódóan
- Semmi tényleg- hazudtam- Csak itthon szeretnék maradni. De te menj- mosolyogtam, de Harryt nem hatotta meg- A kedvemért...?
- Jó, a többiek akkor elmennek mi meg itthon maradunk.
- Harry...- akartam ellenkezni
- Nem! Nincs "Harry"!- szólt ellentmondás nem tűrő hangom én meg csak mosolyogtam- Szeretlek- megcsókolt és lementünk
A többiek nem tudom, hogy hogy csinálták de már tisztára bulira készen álltak. Louis és Liam izgatottan mosolygott, Niall engem  fürkészett amitől kicsit zavarba jöttem, Enii és Zayn épp csókolózott.
- Naa?- kérdezte Lou
- Na, én itthon maradok- szólt Harry
- Hmmm???- kerekedett el Louis szeme, én meg csak nevettem
- Én. Itthon. Maradni. Nicole.- "értelmezte" Harry, Lou kedvéért. A többiek nevettek a jeleneten és én is.
- Na azt már nem!- Louis közelebb jött hozzánk és megfogta Harry csuklóját- Nicole nem baj?- nézett rám
- Nem- nevettem
Louis elkezdte Harryt rángatni kifelé, de előtte még Harry nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia Nicole!- mondták egyszerre, én meg csak intettem egyet.
Csináltam magamnak popcornt, levágtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t, hátha van valami jó.

*Másnap*

Úgy látszik a kanapén aludtam el. Harry a hajamat simogatta, a többiek meg halkan tevékenykedtek a házban. Egyszer csak egy ismeretlen alakot pillantottam meg Niall mellett. Egy lányt.
- Jó reggelt! Fél12 van- vigyorgott Harry
- Hmm? Komoly?- nevettem- Ki az a lány Niall mellett?- kérdeztem közelebb hajolva Harryhez.
- Ja, ő. Niall felszedte az éjjel. Bessie.
- Aha, értem.- a lány nem nagyon tűnt szimpinek. Ott illegette-billegette magát Niall mellett. Nevetgélt, és dobálta a haját.- Gyorsan  tovább lépett.- mondtam halkan
- Tessék?- na Harry hallotta.
-  Öm semmi.- mondtam. Na, mindegy. Ha Niall boldog akkor örülök.
Harry felállt a kanapéról és sunyin nézett le rám.
- Jóó- mondtam röhögve, majd felmentünk az egyik szobába
Felmentünk és bezártuk az ajtót......

*később*

Harryvel lementünk megnézni, hogy mit csinálnak a többiek.
- Lehetne kicsit halkabban legközelebb?- kérdezte Liam álmosam.
- Íhhhh....- röhögtünk kínosan össze Harryvel. Na ez egy kicsit ciki.
- Bocsi- mondtam
- Legalább elvoltak- szólalt meg Bessie nyálas hangon. Azt hittem rossz a fülem. Olyan irritáló volt.
- Aha...- mondtam unottan.
- Nicole!- szólt nekem Bessie- Beszélgetünk egy picit?- kérdezte még mindig olyan nyálasan.
- Jó.
Félrevonultunk a konyhába és leültünk az asztalhoz.
- Harry az enyém!- mondta elhatározottan az arcomba. Nekem pedig tágra nyíltak a szemeim.
- Mi van??- kérdeztem vissza
- Nagyon könnyű lesz tőled megszereznem Harryt.- jelentette ki miközben hátradobta a haját.
- Oké. Ritkán látok ennél szánalmasabb embereket mint te...- mondtam, és akkor szembe jutott Niall.-  És mi van Niall-el?
- Niall? Ja, őt csak azért szedtem fel, hogy közelebb legyek Harryhez. Niall nekem semmit se jelent. Simán beetettem vele, hogy mennyire tetszik meg minden. Niall meg említett valakit, hogy belé szerelmes. Túl akar lépni rajta... Hát és itt vagyok én!- olyan lesajnálóan és szánalmasan mondta, hogy az már fájt.
- Mi van? Ilyet mondasz Niallről? Ez most komoly?- nem bírtam tovább, felálltam és kiviharzottam a konyhából.
- Mi a baj?- kérdezte Harry amikor leültem mellé.
- Bessie- mondtam ki hirtelen.
- Mi?- csodálkozott
- Ööömm... Mindegy, semmi, tényleg.
- Nicole, lehet, hogy nem rám tartozik, de nagyon zavar, hogy nem mondasz el nekem dolgokat.
- Ajjhh.. Jó, rendben, menjünk fel és elmondom.

23. rész

Az egész éjszakát persze bent töltöttem Harrynél. A többieket haza tudta küldeni nagy nehezen, de engem nem. A doki éjjel többször is bejött Harryhez.

Én egy órára akartam csak bealudni...

- Jó reggelt!- mosolygott Harry

- Úristen, mennyit aludtam?- kérdeztem totál kómásan.

- Másfél órát.

- Juj, bocsánat!- mondtam

- Menj haza és pihend ki magad!- mosolygott azzal az eszméletlen mosolyával

- Amm, megvárom amíg valaki bejön.

Harry a telefonjához nyúlt, és pötyögött párat.

- Oké, Louis 15 perc múlva itt lesz.

- Hmm? Hát rendben.

Lou tényleg 15 perc múlva ott volt, úgyhogy adtam egy csókot Harrynek és már mentem is.

- Sziasztok!- mondtam fáradtan a többieknek akik a kanapén ültek és TV-ztek

- Nicole, szia! Mizu?- kérdezte Niall

- Kicsit alszom, aztán visszamegyek Harryhez- felbattyogtam az emeletre és ruhástól mindenestül és 1 perc alatt bealudtam.

*pár óra múlva*

Kómásan felkeltem, megdörzsöltem a szememet majd ránéztem az órámra. FÉL ÖT VOLT. Azonnal kipantattam, letusoltam, és kerestem valami elfogadható ruhát:

- Sziasztok, mentem!- kiáltottam oda nekik. Épp ebédeltek, vagy vacsoráztak. Vagy csak ettek Niall kedvéért.

- Nicole hova mész?- kérdezte Zayn

- Harryhez- kaptam fel a cipőmet

- Várj, én is megyek. Elviszlek- állt fel. Gyorsan kivitte a tálját, és már jött is.

- Enii?- kérdeztem miközben Zayn húzta a cipőjét

- Megyeek!

Végre elindultunk, én hátra ültem. Zayn és Enii végig fogták egymás kezét az úton. Párszor egymásra néztek és vigyorogtak. :)

Azonnal rohantam Harryhez, de le volt húzva a roló és az ajtó is be volt zárva.

- Szerintem még ne menj be. – mondta Zayn

- Aha, jó- leültem egy székre és vártam. Fél óra múlva kijött a doki.

- Ohh Nicole, örülök, hogy itt van. Harry már várja- mosolygott kedvesen

- Enii ha akartok menjetek ti.- mondtam

- Nem, menj csak!

- Köszi- gyorsan bementem és Harry nyakába ugrottam. – Bocsi, csak elaludtam. - mentegetőztem

- Jól tetted!

- És hogy vagy?- kérdeztem

- Remekül. Legszívesebben haza mennék.

- Gondolom, de azért nyugi- mosolyogtam- Am, bejöhetnek Zaynék?

- Persze.

- Okés.- én kimentem, és biccentettem egyet nekik, hogy mehetnek.

Lementem a büfébe,  vettem magamnak egy Sport szeletet, és egy kólát (kell az energia na), és inkább ott leültem, és várakoztam. Egyszer csak egy szólított meg.

- Szia. Ööö... Te Harry Styles barátnője vagy?- kérdezte zavartan

- Szia, igen- mosolyogtam kedvesen. Furi, hogy így megismernek.

- Hogy van Harry, ha megkérdezhetem?

- Ő azt mondja remekül, de én továbbra is nagyon aggódóm.

- Értem. Köszönöm!- mondta és el is ment. Hmmm... Rendben.

Úgy gondoltam ideje visszamennem. 

Eniiék épp akkor értek ki, én pedig gyorsan bementem. 

*Aznap mikor Harryt kiengedik*
.
- Rendben, most már csinálhat bármit, élheti az életét!- mondta mosolyogva a doki Harrynek búcsúzóul, én meg ott vigyorogtam Harry oldalán.
- Köszönöm szépen- mondta Harry
- Ugyan!- mosolygott a doki- További sok szerencsét- fogtak kezet
Harry és én mosolyogva bólintottunk, és elmentünk.
Amikor hazaértünk mindenki Harry nyakába ugrott. Szó szerint. És egyszerre el is estek.... Aztán én is rájuk borultam mert annyira
röhögtem.
- Srácok imádlak titeket, de a mai napot még túl akarom írni- röhögött Harry miközben felállt.
MIkor már egy jó ideje néztük a TV-t Niall félrehívott kicsit.

22. rész

*3 hónap múlva*

Rengeteg minden történt velünk az elmúlt hónapokban. Harry és az én kapcsolatom egyre mélyebb és mélyebb lesz. Enii és Zayn is nagyon jól megvan, aminek nagyon örülök. És hamarosan itt van Harry szülinapja. Nem tudom még mit fogok venni neki, de majd csak eszembe jut valami...

Éjjel felkeltem, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. Megnéztem Harry-t, vele minden oké, volt. Első látásra...

Észrevettem, hogy nem lélegzik, gyorsan megnéztem a pulzusát. Nem volt. Kétségbeesetten próbáltam feleleveníteni, hogy hogyan lélegeztessek újra. De ekkor már patakokban folytak a könnyeim, és alig kaptam levegőt. Miközben nyomkodtam Harry mellkasát, szerintem teljesen szabályosan elkezdtem ordibálni.

- Segítség!! Louis, Liam, Niall, Zayn, Enii!! Segítség!!- 15 másodperc múlva mindenki megjelent a szobám ajtajában. – Segítsetek!! Nem lélegzik, nincs pulzusa!- még mindig lélegeztettem, de semmi. Liam hívta a mentőket, a többiek pedig odajöttek és próbáltak segíteni.

- Mikor vetted észre?- kérdezte Niall

- Pá-ár perce a-amikor fe-elkeltem- szipogtam kétségbeesetten.

A mentők rekordgyorsassággal kijöttek, és rohantak fel az emeletre. Én leszedtem a kezemet Harryről, és átadtam a nekik.  Én már vergődtem össze-vissza és bömböltem. Louis ölelt át, és próbált nyugtatni, de sajnos nem sokat segített, mert láttam, hogy neki is legördül egy könnycsepp az arcán.

A mentők akkor már defibrilálták  Harryt én pedig sokkos állapotban bömböltem.

2 perc után abbahagyták a defibrilálást, mert Harry felébredt.

Én lélegzet visszafojtva rohantam hozzá, de Zayn visszarántott, hogy még ne.

- Nicole...?- mondta vagy kérdezte erőtlenül Harry.

- Uram, most azonnal be kell vinnünk a kórházba- mondta az egyik mentős.

- Mi-i tö-örtént?- motyogta Harry.

- Majd e-elmagyarázok mi-indent!- szipogtam még mindig Zayn karjaiban.

A mentősök lesiettek Harryvel és betették a kocsiba. Én is gyorsan felkaptam a kabátomat (mindenki pizsiben volt, kivéve a fiúk, ők alsóban), és ültem is be a kocsiba.

Útközben szipogva magyaráztam Harrynek, hogy mi történt.

- Nagyon nagy szerencse, hogy észrevette, és elkezdte újralélegeztetni- mondta a mentős, én pedig bólintottam egyet.

A többiek ott voltak mikor beértünk. Biccentettem egyet, hogy jöjjenek.

A folyosón várakoztunk amíg Harryt kivizsgálták.

- Nicole...- szólt Enii erőtlen hangon

- Igen?

- És hogyan ébredtél fel, és miért?- erre mindenki odakapta a fejét, én pedig remegve válaszoltam:

- Fogalmam sincs. Csak éreztem, hogy valami nincs rendben.

- Istenem...- temette kezébe az arcát Enii.

- Csak legyen minden rendben!- mondtam, és mindenki egyet értett velem.

Még egy fél órát néma csendben várakoztunk, aztán kijött a doki.

- Gondolom, maguk Harry hozzátartozói, illetve barátai- kézdte

- I-igen- dadogtam

- És Nicole Peterson köztük van?- kérdezte a doki.

- É-én vagyok!- mondtam

- Kérem, jöjjön velem. – remegő kézzel felálltam, és bementem a terembe.

Harry sápadtan feküdt ott, de egy gyenge mosolyt azért rám villantott.

- Kérem Nicole, mondja el, hogyan jött rá, hogy baj van? Vagy nem is tudom mit mondjak...

- Felriadtam álmomból, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. És, és megnéztem Harryt, de se pulzusa nem volt, se szívverése. És elkezdtem újralélegeztetni.

- Ez elképesztő. - mondta a doki a fejét ingatva- És maga mit látott, Harry?

- Hogy mi???- kérdeztem elámulva. Harry látta?? Mi van??

- Nicole, én mindent láttam.- felelte erőtlenül Harry. Én a tenyerembe temettem az arcomat, és ismét kitört belőlem a zokogás.

- Láttam, hogy felkelsz, megnézel, és elkezdesz újraéleszteni. Láttam, hogy sírsz. Láttam, és hallottam egy kicsit is, hogy kiabálsz. – mondta Harry, nekem pedig patakokban folytak a könnyeim. Felpattantam, oda léptem Harryhez és megöleltem.

- N-nem ha-aragszol, ha én most kimegyek?- szipogtam

- Menj!- mosolygott erőtlenül

A dokinak még tátogtam egy „köszönöm”-öt, és fejvesztve rohantam a mosdóba. Hallottam, hogy Enii utánam jön.

Berontottam az ajtón, és szerencsémre nem volt ott senki. A mosdónak támaszkodtam, és úgy sírtam tovább.

- Nicole, mi történt?- ölelt meg Enii, én pedig a vállába temettem az arcomat, és úgy válaszoltam.

- Ha-arry, lá-átott mindent.- szipogva felnéztem

- Úgy érted...

- Igen- zokogtam tovább

- Úristen Nicole!

Gyorsan megmostam az arcomat, de semmit se segített.

- És mi van ha nem ébredek fel?

- De felébredtél...

A többiek kérdőn néztek rám, én meg csak megráztam a fejemet, és leültem.

- Nicole, mi volt bent?- kérdezte halkan Louis mikor leült mellém. De persze mindenki hallotta.

- Harry mindent látott. És emlékszik rá.

- Úristen- kapott a szájához Lou. A többiek is kicsit elképedtek.

Az egész éjszakát bent töltöttük. Néha bementünk Harryhez. Én voltam persze bent nála a legtöbbet, de ő csak aludt. Én már szerintem nem nagyon fogok a hátralévő életemben ilyen mélyen aludni...

Harry mikor felébredt, épp én voltam bent.

- Hogy vagy?- kérdeztem remegő hangon

- Jól. Tényleg nem érzek semmit- nyugtatott. – És te?- kérdezte aggodalmasan.

- Jól.

- Ne. Nekem ezt ne mondd.- biccentett egyet, hogy menjek oda. Megcsókolt, nekem pedig akkora kő esett le a szívemről, hogy majdnem összeestem.

- Szóval... Hogy vagy?- kérdezte mikor elengedtük egymást. Egyikünk se nézett oda, de tudtuk, hogy a többiek az ablakon át minket néznek.

- Borzasztóan- feleltem. Harry magához húzott, belőlem pedig megint kitört a sírás.

- Ne sírj...!

- É-és mi van ha nem é-ébredek fel?- kérdeztem szipogva. Harry csak erősebben ölelt, és szerintem ő se akart belegondolni semmibe. 

21. rész

- Készen vagy?- kérdezte Harry, miután összepakoltam, mert ma indulunk haza.

- Igen- feleltem szomorúan. Harry közelebb lépett hozzám.

- Majd máskor is jövünk- magához húzott, és megcsókolt.

Lementünk búcsúzkodni. Először Harry ölelte meg Anne-t és Gemmát, és beszélgettek egy picit.

- Nicole, bármikor látunk szeretettel- ölelt meg engem is Anne

- Köszönöm szépen- mosolyogtam rá, mikor elengedett

- Sziaaaa- szorítottam magamhoz Gemmát- Majd hívlak- mosolyogtam

- Rendben, én is- Harry és Anne mosolyogva néztek minket. Gemmával nagyon jóban lettem. 

Kimentünk, közben intettünk még párat, majd beszálltunk a kocsiba.

- Sziasztoooook!- integettünk nekik

Csendben utaztunk, de egy idő után megkérdeztem:

- Mikor jövünk legközelebb?- kérdeztem izgatottan

- Hmm?- nézett rám kérdőn Harry- Legközelebb? Ennyire megtetszett?

- Igen. És nagyon megkedveltem Gemmát és Annet- ujjongtam

- Örülök.- mosolygott - És köszi!

- Jaj, ne köszönd!- vigyorogtam rá

- Helóóóó- mondtuk amikor beléptünk. Liam azonnal le is támadt minket.

- Hogy gondoltátok, hogy csak úgy leléptek három napra? Ha? És egy papír cetlit hagytok?

- Jójó, nyugi, élünk, itt vagyunk- öleltem meg röhögve

- És amúgy milyen volt?- kérdezte Liam

- Jól- erre összeröhögtünk Harryvel, visszagondolva a meglepetés bulijára.

- Na mi volt?- tette keresztbe a kezét Liam

- Áhh semmi.- mondtam mosolyogva- Többiek?

- Alszanak...

- Alszanak????- tágult ki a szemem

- Miért aludnak? Félkettő van- mondta Harry

- Tegnap elmentünk egy kicsit bulizni... Bocsi- mondta Liam

- Ajj semmi! És ennyire ki lettek ütve?- röhögtem

- Ööö... Meglehet.

- Hát jó- mosolyogtunk Harryvel

Leültünk mindhárman a kanapéra, és halkan bekapcsoltuk a TV-t, mint háttérzaj.

- Hogy van Anne és Gemma?- kérdezte Liam

- Jól- válaszolta Harry

- És min röhögtetek annyira?- kíváncsiskodott Liam

- Áhh csak Logan szervezett nekem egy kisebb meglepetés bulit- mondta Harry

- Ahaaa, értem- röhögött Li

- HARRYYY!!! NICOLEEE!!- futott hozzánk Louis álmosan, és az ölünkbe ugrott (szó szerint)

- Szia Louis!- köszöntöttük röhögve Harryvel az ölünkben fekvő Lout

- Jajj annyira hiányoztatok!- ölelte meg Harryt majd engem

- Lou, csak három napig voltunk el- mondtam mosolyogva

- Nem baaj- puszilta meg az arcomat- Bocs Harry- mosolygott cukin Lou.- Ahhh annyira fáj a fejem!- panaszkodott

- Vegyél be valamit- tanácsolta Liam- Én is már megtettem.

- Rendben. – kimászott az ölünkből és elindult a konyha felé.

- Mi a kaja?- jött le Niall a lépcsőn- Áhh sziasztok!

- Helló Niall! Ugye te nem fogsz az ölünkbe ugrani?- kérdeztem félve

- Louis?- röhögött

- Ki más?- nevetett Harry

- Én inkább beveszek egy gyógyszert. – mondta álmosan

- Enii és Zayn?- kérdeztem Niallt.

- Szerintem mindjárt jönnek.

- Okés- mosolyogtam

Enii és Zayn nemsokára lejöttek. Rögtön befészkelték magukat közénk (miután bevettek egy gyógyszert).

Mi elmondtuk nekik, hogy mi történt velünk Cheshire-ben.

- Na most ti jöttök!- parancsoltam meg nekik

- Semmi nem volt, elmentünk egy szórakozóhelyre, jól berúgtunk. Kivéve Liam, ő volt a sofőr.

- Ahaa, értem. Liam milyenek voltak?- kérdeztem röhögve

- Borzasztóak! Alig bírtam őket elrángatni. Mikor hazaértünk meg kidőltek. Úgyhogy kb ugyan az a sztori mint a tiétek- röhögött

- Aha, hát igen.

Liam, Harry és én egy hang nélkül néztük a TV-t, de többiek meg folyamatosan nyávogtak, hogy mennyire fáj a fejük. Végül Louis az ölemben bealudt...

Így telt a délutánunk. 

20. rész

Reggel én azt hittem, hogy rosszul látok. KELLY ÉS JIM feküdt köztem és Harry közt.

Én leestem az ágyról, erre Harry felkapta a fejét, és kérdőn átnézett Kelly és Jim közt.

- Hogy kerülnek ők ide?- suttogta Harry, miközben felállt és felvett egy gatyát, nekem pedig odadobta a pólómat és a nadrágomat. 

Halkan lementünk.

Mindenki aludt, vagy a kanapén, vagy a földön vagy valami másik helyen.

- Oké, mekkora buli volt itt?- kérdeztem miután körbenéztem

- Remélem nem haragszol, hogy én lejöttem egy kicsit miután te elaludtál.

- Miért haragudnék?- csodálkoztam- Te meglepetés bulid volt. Nem is kellett volna, hogy felvigyél.

- Azért jó volt ott fent- vigyorgott- Amúgy nagyon berúgott mindenki szerintem. – röhögött

- És most?

- És most menjünk fel egy másik szobába, mert én még hulla vagyok. – mondta

- Rendben, én is.

Felmentünk, átléptünk pár emberen, aztán bedobtuk magunkat az ágyba, és visszaaludtunk.

*pár óra múlva*

Arra ébredtem, hogy hangos üvöltözés van, és valaki vagy valakik ugrálnak az ágyon.

Nyögdécselve felkeltem és megláttam mi folyik itt.

Két lány és egy fiú ugrált már majdnem rajtam, Harry még aludt. Hatalmas katasztrófa volt. Mindenki üvöltözött meg mittudomén’.

Elkezdtem felrángatni Harryt, miközben a lábamon ugráltak...

- Jesszus atya!- pattant ki a szeme- Azonnal húzzunk innen- hevesen bólogattam, előkerestem a cipőmet, Harry a pólóját (az ő cipője elveszett) és már siettünk is ki.

- Oké, nem tudom, hogy Logan hol van, de majd felhívom. –lihegett

- Ömm... Harry neked kéne egy cipő nem?

- A francba, elfelejtettem kihozni egy pár papucsot.

- Visszamenjek?

- Inkább majd én. - Harry mély levegőt véve bement, én pedig nevettem.

5 perc múlva ki jött.

- Na?- kérdeztem. Ő hősiesen előhúzott két pár papucsot, én pedig röhögve odamentem és megcsókoltam.

- Nem tudom elmondani mekkora káosz van odament- nevetett

Hazamentünk, Anne pedig csak elámult rajtunk.

- Ne mondj semmit!- mondjuk mindketten zombiként nézhettünk ki, tényleg

- Rendbeen.- mondta furán

- Harry!- szaladt le a lépcsőn Gemma- Jézus Szent Máriám mi a?- Gemmának kicsit leesett az álla

- Majd elmondom- mondtam

Harryvel felbattyogtunk az emeletre, és újra, nyugodtan aludtunk egy nagyon jót.

*pár óra múlva*

- Jó reggelt!- mondta Harry

- Mii??? Reggel van??- pattant ki a szemem

- Nem, dehogy is, nyugi- röhögött

- Hány óra?- kérdeztem kómásan

- Fél hat.

- Városnézés?- kérdeztem

- Rendben- mondtam, és felkaptam valamit így estére:

Nekem nagyon tetszett Cheshire. Annyira szép kisváros.

A nézelődés végén beültünk Harryvel egy kis étterembe.

- Na? Hogy tetszett?- kérdezte mikor elment a pincér, a rendelésünkkel.

- Nagyon szép!- ujjongtam

- Örülök!- mosolygott

Megettük, beszélgettünk majd hazamentünk. 

19. rész

Én keltem fel legutoljára amit eléggé szégyelltem. Mindenki lent ült, én pedig kómásan odamentem.
- Jó reggelt! Bocsánat, hogy ilyen későig aludtam!
- Jó reggelt álomszuszék!- lépett hozzám Harry mjad megcsókolt- És nehogy bocsánatot kérj ezért!- mosolygott.
- Nicole, mit kérsz?- kérdezte Gemma.
- Ööö... Én még semmit, köszönöm. - Gemma és Anne mosolyogva bólintott, Harry pedig visszaült, és megette a reggelijét.
Én is leültem, és beszélgettünk egy kicsit Gemmával amíg Anne félrehívta Harryt.
- És gondolom szereted...- mosolygott Gemma
- Az nem kifejezés- vigyorogtam
Harry és Anne nevetve jöttek vissza. Mikor Harry leült mellém adott egy gyors puszit.
- Akarsz menni akkor?
- Hova?- elgondolkodtam, majd beugrott- Jaaa, persze. Elkészülök. Felkaptam egy laza ruhát:

- Rendben vagyok- jöttem le a lépcsőn.
- Nicole, a ruháidért megöllek- tátotta el a száját Gemma nevetve.
- Még egy pár évig azért maradjon az enyém! – nevetett Harry.
Pár évig? Miért utána mi lesz? Na ezen, kicsit bepánikoltam.
Gyalog indultunk el kettesben Harryvel.
- A barátaimat látogassuk meg először vagy a várost nézzük meg?- kérdezte Harry
- Hogy értetted az előbb, hogy még ”pár évig”- kérdeztem vissza
- Például neked, megtetszik valaki más...- mondta enyhén szomorúan.
- Harry... Én nem akarlak téged elveszíteni- mondtam, ő pedig azonnal megcsókolt.
- Nem fogsz! És én se téged- szorított magához.
Egy idő után, miután elengedtük egymást újra megkérdezte:
- A barátaimhoz menjünk akkor vagy várost nézni?- mosolygott
- Barátok- már nagyon kíváncsi voltam rájuk
Harry bólintott és már vettük is az irányt egy Logan nevű haverjához. Logan mondta, hogy hozzá menjünk először.
Mikor odaértünk bekopogtunk, de nem nyitott senki ajtót. Megint kopogtunk, megint semmi. Végül úgy döntöttünk, hogy bemegyünk.
Óvatosan benyitottunk, üres volt a ház, nem láttunk senkit, de egyszer csak egy csomó ember előugrott és ezt kiabálták:
- MEGLEPETÉÉS!!!- én persze egy kicsit megijedtem, de Harryn láttam, hogy örül.
- Úristen!- mondtuk egyszerre Harryvel, csak én ijedten, ő pedig ámulva.
- Helló szupersztár, és szupersztár lány- mosolygott ránk egy fiú.
- Logan, ezt te szervezted?- kérdezte Harry miközben megölelték egymást
- Ki más?- nevetett Logan- Harry, bemutatnád nekünk...?- biccentett felém
- Nicole. Nicole Peterson- nyújtottam felé kezet.
- Logan O’Leary. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Szintén- mosolyogtam
Ezután Harry üdvözölt mindenkit, én pedig mentem utána és bemutatkoztam.
Harry épp nagyban bulizott valamilyen régi lány barátjával, úgyhogy nem zavartam. Egyszer csak Harry egyik haverja, Jim ült le mellém.
- Mi a baj?- kérdezte
- Semmi, semmi, csak most nem zavarom Harryt. Kellyvel táncol úgyis- mosolyogtam
- Hozzak valamit inni?
- Nem, köszi.
- Akarsz táncolni- kért fel. Kicsit hezitáltam, de gondoltam ”miért ne?”
- Persze- mosolyogva felálltunk, és mi is beálltunk. Harry furán nézett, de én egy nyugodt mosolyt villantottam neki.
Lassú szám jött.
Jim megfogta a derekamat, de én hátranyúltam és feljebb tettem.
- És hogy vagytok Harryvel? – kérdezte
- Nagyon szeretjük egymást.
- Azt gondoltam- mosolygott Jim.
Jim épp szemezett velem, de én próbáltam kerülni. Sajnos nem sikerült. Harry viszont odajött, és végre megmentett.
- Helló Jim!- köszöntötte- Elkérhetném kicsit a barátnőmet?- vigyorgott picit ittasan Harry
- Persze!- adott át Jim mosolyogva engem Harrynek. Harry megfogta a derekamat, és (Harry kicsit instabilan) elkezdtünk lassúzni.
- Ti mit csináltatok?- kérdezte
- Csak felkért táncolni. - mert tényleg ez volt...
- De nagyon szemeztetek...
- Én próbáltam kerülni a tekintetét, de hát...
- Nem sikerült- fejezte be helyettem
- Harry, esküszöm, hogy nem...
- Nicole- mosolyogott- Hiszek neked- majd megcsókolt.
Harry felkapott, és felvitt a egy szobába. Annyira örültem, és boldog voltam. És végre megint kicsit kettesben lehettünk...

18. rész

Harry izgatottan várt lent.

- Mi az? – kérdeztem kómásan

- El akarsz jönni Cheshire-ba?- kérdezte Harry. Na erre felébredtem.

- Mi? A szülővárosodba?

- Igen, bemutatni a szüleimnek és persze pár régi barátomnak.

- Úristen... Öhm.. Persze, hogy van- vigyorogtam

- Ennek örülök! Mikor induljunk?- mosolyogott

- Hát öhm... Elkészülök, és mehetünk, mert úgy látom te már friss és üde vagy!- Harry bólogatott, én pedig elkezdtem csöndben készülődni, mert a többiek még aludtak.

Összepakoltam pár cuccot, mert hisz 3 napot fogunk lent lenni.

Hagytunk egy üzenet, hogy elmentünk, és 3 napig ne nagyon várjanak minket.

- Készen vagy?- kérdezte Harry

- Igen- vigyorogtam

Elindultunk. Én mondjuk bealudtam egy órát, úgyhogy Harry szép nyugodtan vezetett. Csak fél órát töltöttem ébren a kocsiban, mert aztán ott is voltunk.

- Harry, jaj de jó, hogy végre megérkeztetek!- üdvözölt minket, Anne, Harry édesanyja. Harry gyorsan megölelte Anne-t, én pedig mosolyogva figyeltem őket.

- Anya, ő itt Nicole, a barátnőm. – mutatott be, Anna pedig kezet nyújtott nekem

- Szia Nicole. Anne Cox- fogtunk kezet

- Nicole Peterson. Örülök, hogy megismerhetem- mosolyogtam

- Érezd csak otthon magad, hiszen Harryvel vagy- mosolygott kedvesen Anne

- Köszönöm!- bólintottam vigyorogva. Harry oldalról átölelte a derekamat, és úgy mentünk be.

- Gemma?- kérdezte Harry

- Gemma!- kiabált fel az emeletre Anne

A lány pár másodperc múlva lent is volt, és Harry nyakába ugrott. Mosolyogtam egyet, Anne ezt észrevette és rám mosolygott.

- Gemma, be szeretném mutatni a barátnőmet, Nicole-t.

- Szia Nicole! Gemmy Styles vagyok- mutatkozott be.

- Nicole Peterson. – mosolyogtam- Örülök, hogy találkoztunk

- Szintén- vigyorgott a lány

 Anne nagyon finom ebédet főzött. Rám is fért. Nagyon éhes lettem az út során. És úgy vettem észre, hogy Harry is.

- Huh, ti aztán éhesek lehetettek!- mondta Anne

- Összeillő pár!- mosolygott Gemma.  Harry megsimogatta a lábamat az asztal alatt, és ezen mosolyogtam.

- Na és most meséljetek kicsit magatokról. Mit szoktatok csinálni?- kérdezte Anne. Erre összenevettünk Harryvel, mert hát eszünkbe jutottak az előző napok.

- Hát, most elég sok minden történt...- mondta Harry

- Igen Harry, látom szépen megütötték vagy ütötted a karodat.

- Az egy nagyon nagyon hosszú történet- mondtam

Aztán még sokáig beszélgettünk, végül Harry azt mondta, hogy holnap bemutatja nekem a régi barátait és Cheshire-t.

17. rész

Úgy gondoltuk Harryvel, hogy ma mindenképp szükségünk van egy kis kikapcsolódásra. 

Ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet wellnessezni. Harry eleinte óvakodott az ötlettől, de meggyőztem. Hehe.

- Mehetünk? Meg van mindened?- kérdeztem

- Igen! Na menjünk!

20 perc alatt ott is voltunk.
Hamar átöltöztünk, és én törölközőben, Harry pedig fürdőnadrágban ment be.

- Remélem azért a vízben leveszed a törölközőt...- vigyorgott Harry

- Igen.- óvatosan körbenéztem, és mindenki minket nézett. Volt pár fiatalabb lány is, aki persze Harry csupasz felsőtestét nézegette, én meg ott járkáltam törölközőben. Szóval gyorsan lekaptam magamról, és a vállamra terítettem.

Mikor beültünk az egyik medencébe egy kisebb lány csoport is bejött és Harry felé úsztak. Amikor odaértek vigyorogva beültek Harry másik oldalára (mázli, hogy nem toltak arrébb, mint egy selejtet).

- Szia Harry!- mondták fülig érő szájjal a bikinis lányok.

- Sziasztok.

- Csinálhatnék egy képet?- vigyorgott a mellette ülő lány

- Rendben. - vízálló fényképezőjük volt.

A lány még egy „puszilkodós” képet is csinált Harryvel. Sőt, bele is túrt a hajába, a többi lány pedig csak vihogott.

- Köszike!- dobott egy puszit (????) Harrynek, én meg ezen eléggé meglepődtem.

Harry ezután befészkelte magát mellém, és átkarolt.

- Nyugi, meg lehet szokni. Úgy wellnessezni, hogy mindig odajönnek hozzád, és folyamatosan bámulnak nekem már alap dolog. – mondta nyugodtan

Ezután elmentünk szaunázni, ahol ismét találkoztunk három lánnyal. Aztán pedig masszáson voltunk. A lány eléggé megnyomkodta Harry derekát. A férfi pedig az enyémet.

- Awh! Uhh! Ott, igen! Ahhh!- nyögte Harry miközben a lány rajta ült és masszírozta... Én ezt nem nagyon díjaztam.

- Jól esik?- kérdeztem nevetve

- Uhh, igen.  

Nem mintha nekem nem lett volna nagyon jó, csak folyamatosan a nőt figyeltem.

- Aztaaa!- nyújtózkodott egyet Harry, és a csontjai recsegtek-ropogtak. Én nevettem egyet, Harry pedig megcsókolt- Máskor te is masszírozhatsz!

Mikor hazaértünk mindenki ott volt.

- Na milyen volt?- kérdezte Enii

- Isteni- dőlt le Harry a kanapéra

- Akkor jó- mosolygott Enii

Egy idő után felmentünk, és megnéztük Harry egyik kedvenc filmjét, az Igazából szerelmet. 

Épp nagyban csókolóztunk amikor Louis kopogott be.

- Kész a vacsi!

- Louis, ezért megnyúzlak!- néztem "fenyegető" arccal Lou-ra

- Jó, de előbb egyetek. Enii főzött.

Kipattantam az ágyból, mert kíváncsi voltam Enii főztjére. 

- Hmm ez nagyon finom lett Édes- mondta Zayn.

- Édes?- kérdeztem vigyorogva

- Igen- vigyorgott Enii boldogan

- Wíí!!-ujjongtam- Amúgy a vacsi nagyon fincsi lett!

- Köszönöm! 

Ezután Enii sorban kapta a dicséreteket. 

Ismét felmentünk Harryvel és elvoltunk kettesben. 

Megint csak bekopogtak, és most Liam nyitott be.

- Liaaaam!!- gőzölt be most már Harry is.

- Bocsi!- nevetett- Nem akartok megnézni egy filmet?

- Mi most néztünk, de menjünk!- válaszoltam

Betettek valamit, ami nekem nem nagyon tetszett, de mindegy. Utána már meg sem próbáltunk felmenni, inkább lent röhögtünk. De így is nagyon király volt az este. 

16. rész

- Jó reggelt- mondta csukott szemmel Harry, én pedig adtam neki egy puszit. Úgy gondoltam kiugrok a boltba.
- Am, figyelj, kimegyek a boltba veszek valamit.
- Oké.
Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam aztán már indultam is. Szépen nyugodtan sétálgattam, de egyszer csak Will a volt barátom ugrik elém, akivel csúfos véget ért a kapcsolatunk.
- Szia Nicole!- köszöntött vidáman, és úgy tűnt mintha meg akarna ölelni. Gyorsan hátraléptem.
- Szia Will.- mondtam kevésbé vidámabban.
- Hogy vagy? Hallottam, hogy most azzal a nyálgéppel jársz- ezen kicsit begőzöltem, hogy így beszél Harryről.
- Légy szíves ne beszélj így róla.
- Jó. Tudod sokkal jobban mutattál mellettem- kacsintott
- Will, azt hiszem még mindig nem vagy tisztában azzal, hogy mit tettél velem.
-  Jaj, cica az csak egy kisebb baki volt- megfogta a derekamat és magához húzott.
- Ne hívj cicának- másztam ki a karjaiból- Kisebb baki? Igen, az biztos csak egy kisebb baki, ha elkábítasz valakit, majd megvered. Simán lesittelhettek volna! De hála a te kis apucidnak megúsztad!- emeltem fel a hangomat
Will közelebb lépett hozzám, megfogta a csuklómat majd megszorította, ami miatt kicsit felszisszentem.
- Will eressz el!- ráncigáltam a karomat
- Rohanj vissza hozzá, és nyávogj neki egy sort, hogy én mekkora seggfej vagyok. Gyerünk, hajrá! Kíváncsi vagyok mit lép!- majd eleresztett és otthagyott.
Én is inkább gyorsan visszamentem Harryhez.
- Na volt valami?- kérdezte mikor beléptem. - Úristen, mi a baj?- jött oda hozzám, mert látta, hogy valami nincs rendben.
- Semmi, csak találkoztam valakivel... Akivel már nem nagyon kedveljük egymást.
- Mi? Kivel? És mi az, hogy MÁR?-  kezdett pánikolni
- A volt barátom, Will.
- Mi van?? Mit tett veled?- A kanapéhoz mentem és leültem, mert tudtam, hogy jobb hogyha most ül.
- Oké... Szóval... Egyszer elmentünk bulizni- akkor buliztam utoljára- és megláttam egy másik lánnyal csókolózni. Én csak kimentem a mosdóba, de addigra már talált is valakit. És észrevette, hogy figyelem őt. A pulthoz rohantam, és kértem egy italt. Aztán odajött hozzám, és én meg elkezdtem vele kiabálni. Ő nem tudom hogyan, de belecsempészett egy kis kábítószert az italomba. Én pedig gyorsan felhajtottam, majd otthagytam. Egy idő után kezdtem rosszul érezni magam, és elájultam. – Harryn látszott, hogy most legszívesebben felállt volna és elment volna megkeresni Willt, aztán szétverni a képét- Már csak Will otthonában tértem magamhoz, és gondoltam, hogy ő vitt oda. Aztán mikor már teljesen magamnál voltam, és újra elkezdtem üvöltözni pofon vágott .. Ezután újra begőzöltem. Sajnálom már, hogy nem rohantam ki az ajtón és hagytam ott örökre. És ezután elkezdte a karomat csavargatni. Utána már minden elfajult. Végül ájulásig vert engem, és apu jött fel Willhez és talált meg. Simán 8 napon túl gyógyuló sérüléseim voltak, de Will apja kifizette azt a rengeteg váltságdíjat...- Harry keze-lába járt az idegességtől - Szóval ennyi. És most se volt túl kedves velem.
- Mit csinált?- kérdezte remegő hangon, és látszott rajta, hogy az idegei mindjárt szétpattannak.
- Harry, nyugodj meg- öleltem meg- Elmúlt, megtörtént. Én is hibás vagyok...
- Te miben Nic? Miben? – pattant fel a kanapéról, és felvette a legközelebbi pólót és nadrágot, majd kiment az ajtón.
Én azonnal utána futottam.
- Harry azt se tudod hol van!- álltam elé és megfogtam a vállát.
- Akkor mondd meg Nicole!- kiabált
- Nem, nem mondom meg!
- Akkor felkutatom fél Angliát!- itt már szerintem nagyon elpattant az agya... Legnagyobb meglepetésemre Will lépett ki egy bokor mögül.
- Naa, a nyálas képű idegrohamot kapott...- mosolygott gúnyosan Will
- Azt ne mondd, hogy ő az- suttogta nekem Harry
- De- sütöttem le a szememet, és nem akartam tudni mi következik.
Harry céltudatosan elindult felé, Will pedig vette a lapot és ő is elindult Harry felé. Én is hozzájuk futottam és beálltam közéjük.
- Fiúk, nyugodjatok meg! NYUGI!!- kiabáltam.
Harry óvatosan arrébb tett, és egymásnak estek. Én azt hittem ott ájulok el. Nagy nehezen elővettem a telefonomat és Louist hívtam.
Három kicsöngés után felvette.
- Igen?- szólt bele
- Louis, azonnal gyere Harryhez, mert itt ölik egymást a volt barátommal, én meg sehogy se tudok közéjük állni.
- Hogy mi???
- Csak gyere!!- vált hisztérikussá a hangom.
Mindent megpróbáltam amíg Louis oda nem ért. Egyszerűen nem lehetett a fiúk közé állni.
Louis 10 perc alatt ott volt, és ő mentette meg az életemet. (És szerintem Harryét is meg Willét is).
- Héé!- szólt Louis miközben becsapta a kocsija ajtaját. Ő is szét akarta szedni a fiúkat, de neki sikerült is valamennyire.
- Harry azonnal befelé!- parancsolta meg neki. Harry még egyszer meglökte Willt és elindult felém, én, pedig ahogy mellém ért rohantam is be a házba vele együtt.
- Te meg húzd el azonnal azt a szétvert képedet, vagy én is beütök egyet!- üvöltötte Louis Willnek.
- Harry, hívjuk a mentőket!- nyúltam gyorsan a telefonomhoz, de Harry gyorsan kikapta a kezemből.
- Nehogy már! A szekrényemben van az elsősegély toboz. – szélsebesen felszáguldottam, és őrült módon kezdtem keresni a dobozt. Hallottam, hogy Louis bejön és elkezdi Harry-t leoltani.
Végül megtaláltam és gyorsan lesiettem. Épp Louis beszélt Harrynek, de én odamentem és azonnal elkezdtem lefertőtleníteni a sebeket. A kezem remegett, Harry arca, keze, nyaka tiszta seb és vér volt.
- Nicole- ölelt meg- Majd Louis megcsinálja!- nézett a vállam fölött Lou-ra.
Elengedett majd Louis kezdte el letisztogatni a sebeket. Én addig küldtem egy üzenetet Eniinek. 2 perc múlva már hívott is.
- Nicole, mi történt ott?- kérdezte aggodalmas hanggal
- Harry kisebb verekedésbe került a volt barátommal, Willel. Most Louis ápolja a sebeit, mert én már nem bírtam. És semmiféle képpen nem akar mentőt hívni, vagy bemenni a kórházba.
- Úristen! Odamegyünk Zaynnel!
- Nem, dehogy! Maradjatok csak, bocsi, hogy zavartam.
- Jaj istenem maradj már, dehogy zavartál!
- De akkor se gyertek ide!
- Zayn megvan a kocsikulcs?!- kiabálta Enii
- Akkor gyertek...- sóhajtottam nevetve
- Negyed óra és ott vagyunk- és letettük
Harry néha felszisszent néha, Louis meg csak ingatta fejét.
- Eniiék jönnek át. – jelentettem ki
- Rendben- mondták mosolyogva a fiúk.
- Niallel és Liammel mi van?
- Felhívhatod őket nyugodtan- mosolygott Harry- De nem kell idecsődíteni a fél világot, mert verekedtem egy barommal- nevetett
- Harry te most ide figyelj!- parancsolt rá Louis
A fejemet ingatva tárcsáztam először Niallt aztán Liamet. Mindketten megijedtek, és persze azonnal indultak is.
Eniiék akkor érkeztek meg amikor letettem a telefont.
- Sziasztok!- mondták mindketten
- Te jól vagy?- ölelt meg Enii
- Fizikailag igen, lelkileg meg... hagyjuk.
- Megvagy?- lépett oda Zayn, és én csak bólogattam kettőt, majd Harry felé biccentettem.
Eniiék bíztató mosollyal tovább mentek.
- Segítsetek már lefogni, mert nem bír nyugton maradni- röhögött Louis. Én pedig nekidőltem a falnak és onnan néztem a többieket.
Harry mosolyogva kacsintott egyet, én pedig szemlesütve visszamosolyogtam.
Hamarosan megérkeztek Liamék is. Először hozzám, majd Harryhez siettek.
Enii egyszer csak félre hívott.
- Te, meséld már el ezt a sztorit. Harry nagyjából elmondta, de tőled is kérném!- mély levegőt véve gyorsan elhadartam a lényeget a múltnak, és a mai napnak is- Azta. Nem semmi ez a Will.
- Hát nem.
- Mit szerettél benne te annyira?- kérdezte nevetve Enii
- Jó kérdés- nevettem
Zayn épp Harryn poénkodott.
Harry felállt és arrébb vitt egy kicsit.
- Bocsi, hogy megijesztettelek, de kicsit elborult az agyam.
- Én köszönöm!- öleltem meg, és ő meg belepuszilt a hajamba.
- A hősök!- jött oda Zayn „szipogva” és megölelt minket. Mi meg röhögve visszaöleltük.
A nap további részét együtt töltöttük, és röhögtünk. Kemény két nap volt ez. Perrie Zaynre rontott, rám Will, Harry verekedett...

15. rész

Reggel mikor felkeltem, Harry ott ült az ágyam szélén.

- Szia- mondta mosolyogva

- Te, hogy hogy itt?

- Beengedtek- vont vállát. Odajött mellém, és megcsókolt. – Amúgy, képzeld!- kezdte, én pedig izgatottabb lettem- Zayn szerintem Eniinél aludt.

- Komolyan?- kérdeztem boldogan

- Igen. Ne kérdezd, hogy honnan tudom, csak tudom.

- Wííí!! Bárcsak összejönnének!- ábrándoztam.

- Összefognak. - erre vigyorogtam egyet, Harry pedig megcsókolt.

Kipattantam, gyorsan elkészültem, és szóltam apunak, hogy ma Harrynél alszom.

Átmentünk Harryhez, és megérkeztek Eniiiék is.

- Enii! Most, beszélni!- álltam elé, és elhúztam egy szobába

- Mi???- értetlenkedett

- Mi van veled és Zaynnel?

- Ja, ööö... Hát, alakulgat köztünk valami.

Vigyorogva Enii nyakába ugrottam, aztán beszélgettünk még egy kicsit róluk, és lementünk.

- Kipletyiztetek mindent?- kérdezte Zayn lányos hangon.

- Igen, megnyugtatlak- veregettem meg a vállát

- Okszi- nyávogott tovább, amin mi csak nevettünk. – Enii, gyere egy picit légyszi! Pletyizni támadt kedvem- kacsintott. Mi Harryvel kettesben maradtunk, és elmondtam neki amit Eniivel beszéltünk.

- De jó! Örülök nekik!- mosolygott

Enii és Zayn kézen fogva jöttek vissza, én meg fülig érő vigyorral néztem őket.

- Tii mooost...?- kérdeztem

- JÁRUNK!- nyávogott Zayn. Én pedig odamentem megöleltem Eniit, majd vállon csaptam Zaynt.- Áúú! Miért?

- Mert ha ilyen hangod  lesz a következő órákban akkor én kinyírlak!

- Jójó, nyugi- simogatta meg a karomat.

Harry odament Zaynhez meglökte ő is a vállát.

- Gratulálok!- vigyorgott

- Kösz- mosolygott Zayn. Harry odament Eniihez és megölelte. Én ennek annyira örültem, hogy ugrottam (??) egyet.

- Nic... Jól vagy?- kérdezte Harry mosolyogva

- És te akarsz engem kinyírni? Chh- fújtatott Zayn

Abban pillanatban megcsörrent a telefonja. Perrie volt. Elég stresszesnek tűnt az arca mikor felvette.

- Szia!Ööö... Perrie most nem jó. – szünet- Légy szíves nyugodj meg! Perr...- ezeket hallottuk. Kérdőn néztem rá, de ő csak sóhajtott. – Huh.

- Mi volt?- kérdezte Harry

- Kicsit kiborult amikor mondtam, hogy most nem jó. Rögtön fújta azt, hogy egy lánnyal vagyok meg minden. Aztán lecsapta. - Eniin semmit nem láttam, szerintem tisztában volt azzal, hogy ez el fog jutni valahogy Perriehez (ha nem is ilyen hamar), és baj lesz.

- Jól van, nyugi! Csak nem robbant fel minket- poénkodott Harry.

Egy fél óráig teljesen vidámak voltunk, boldogok, hogy így együtt vagyunk, és aztán Perrie rontott be az ajtón.

- Perr?- nézett az Enii felé közeledő Perriere Zayn.

- Mit képzelsz te?- kezdte Perrie mikor odaért Eniihez. Zayn, Harry és én azonnal ugrottunk, nehogy baj legyen- Rámászol Harry után Zaynre is? Mi van?

- Perrie, kérlek menj el!- tolta arrébb óvatosan Zayn

- Na te nehogy elküldjél már innen! Neked áll feljebb? Még 1 nap se telik el utánam, de máris találsz magadnak másikat. Hát gyorsan tovább léptél!

- Perrie, kérlek! – most már Harry is közbe lépett

- Ohh végre te is megszólaltál! Nem veled volt először ha jól emlékszem? Nem vagy semmi.- mondta Perrie egyre idegesebben- És Nicole... Gyorsan összebarátkoztál ezzel a lánnyal- biccentett Enii felé. Még visszaszólt valami nem túl szépet aztán kiment.

Néma csönd volt egy kis ideig.

- Semmi baj. Jól vagy? – Zayn magához húzta Eniit és megpuszilta.

- Igen, tényleg. Semmi baj. – Eniin tényleg látszott, hogy nyugodt volt.

És aztán valamilyen oknál fogva kitört belőlünk a nevetés. Nem tudjuk, hogy miért, de kitört. A nap további részét végig röhögtük.

Mikor hazamentünk Harryvel, tudatosult bennünk, hogy ketten vagyunk. Mondjuk ha itt vagyok, mindig egyedül van, de mindegy. J Szóval ezt kihasználtuk...

14. rész

Reggel Harry karján ébredtem. Mosolyogtam egyet visszagondolva a tegnap estére.
- Reggelt- motyogta Harry csukott szemmel.
- Reggelt!- egy puszit akartam volna adni az arcára, de ő elfordította a fejét, majd a testemet magára húzta.- Harry...
- Hmm?- nézett rám az ellenállhatatlan mosolyával.
- Nekem a tegnapi az első volt. Rám mosolygott, és megcsókolt
Lemásztam róla, és összeszedtem a ruháinkat. Benéztem Harry szekrényébe és kikaptam egy meghosszabbított pólót.
- És mi a terved mára?- kérdezte miközben vettem fel a pólóját.
- Amm... Szerintem felhívom Eniit.- mondtam.
- ENIIT?- szaladt fel a szemöldöke
- Aha.
- De...-hebegett
- De jóban vagyok vele.- mondtam vigyorogva
- Hát jó. Te tudod. - csak mosolyogva ingatta a fejét én pedig vállat vontam.
Miközben visszafeküdtem Harry mellé az ágyba tárcsáztam Eni számát.
- Sziaaa- köszöntöttem vidáman- Remélem nem keltettelek fel!
- Nem, dehogy is!
- Akkor jó. Találkozunk ma valahol?- kérdeztem vidáman
- Persze, rendben. Starbucks?- kérdezte
- Nekem jó. Délben?- kérdeztem vissza
- Tökélj!
- Rendben. Akkor majd tali, szia!- tettük le- Át kéne ugranom egy ruháért.
Felpattantam, és gyorsan felöltöztem, és megkértem, hogy Harryt, hogy maradjon itthon.
- Szia apa- köszöntöttem mikor beléptem
- Szia Nicole! Légy szíves máskor szólj, ha nem itthon alszol.- kért meg rá...
- Uhh... Huppsz. Bocsánat!
Gyorsan felrohantam és kerestem valamit. Kipakoltam a fél szekrényemet, de végül ez akadt a kezembe:

Gyorsan fel is vettem, a tegnapi ruhámat pedig itthon hagytam....
- Máris mész?- kérdezte apu csodálkozva
- Öhm... Igen...
- Hát rendben. De ma kérlek aludj itthon. Nyugodtabb lennék...
- Rendben- mosolyogtam. Apu egy aggódó szülő. De imádom.!
Mikor odaértem Harry-hez a laptopja előtt ült.
- De csini valaki!- dicsért meg
- Köszi- mosolyogtam
- Reggeli?- pattant fel
- Jöhet! De majd én megcsinálom maradj csak.
Végül ketten csináltuk meg a reggeli virslinket. :) Egy kicsit több idő volt, mert közben egymással is elvoltunk... Mire megettük már indultam is a Starbucks-ba.
- Ne vigyelek el?- kiabálta Harry amikor már majdnem kint voltam az ajtón.
- Ööö...- hezitáltam kicsit
- Egyszer úgyis találkoznom kell vele, ha már ilyen nagy barátnők letettek- nevetett, és felkapta a kocsikulcsát.
- Hát rendben- mosolyogtam, mert igaza volt
Mikor beléptem a kávézóba azonnal megláttam Enii-t. Mosolyogva intettem neki, de ő picit kínosan vigyorgott, mert hát ott volt Harry mellettem.
- Sziasztok!- köszöntött minket mikor az asztalhoz értünk
- Szia- mondtuk egyszerre Harryvel- Harry-fordultam felé- Neked azt hiszem menned kéne!- céloztam, mert    Enii elég kínosan érezte magát szerintem
- Rendben!- mondta, és adott az arcomra egy puszit. - Enii- bicentett felé mosolyogva
- Bocsii! Nem akartam, hogy elhozzon, de ő meg... magyarázkodtam mikor már kiment.
- Áhh semmi. - mosolygott- Hogy vagy?
- Köszi, jól! Mit igyunk?- kérdeztem
- Amm... Nem tudom.
- Majd eldöntjük- nevettünk
Miközben az itallapot böngésztük sokat nevettünk, beszélgettünk. Hát igen... A pincért ötször küldtük el, hogy még nem tudtunk választani. Hát ööö... Egy csepett ránk volt kattanva. Na mindegy.
- Oké, én ezt kérem. Végleg szomjas lettem- böktem rá valamire. Eniivel nevettünk, és a pincér is... Ezt furának találtuk, de nem baj...
- Rendben, én pedig ezt- ő is rábökött találomra
A pincér hamar kihozta. Eni meglepődött, mert a kávéja mellett mást is talált.
- Na neeee- képedt el
- Mi az? Mi az?-kérdeztem izgatottan
- FELÍRTA A TELEFONSZÁMÁT!- mondta
- Neeeee!!
- Deeee!!
- És bejön?-kacsintottam vigyorogva
- Ilyen nyomulósan? Na nem!- nevetgéltünk
Mikor megittuk, megkaptuk a számlát, és Enii illedelmesen visszautasította a srácot.
- Szegény. Pedig reménykedett- mosolyogtam
- Hát igen.
- Am, gondolom találkoztál már a többi fiúval...- gondoltam bemutathatnám nekik, hiszen nagyon jó fej.
- Nem... Még nem...- mondta kínosan
- És szeretnél velük megismerkedni?
- Hát nem is tudom... nem lenne jó ötlet...
- Mert miért nem? –mosolyogtam
Tárcsáztam Harry számát.
- Harry, gyere értem a Starbucksba! És utána találkozzunk a fiúkkal!. - láttam Eniin hogy egy kicsit azért örül, én pedig bíztatóan mosolyogtam
- Oké, főnök- nevetett majd letettük
- Jó, elintézve- mosolyogtam- Valld be, hogy örülsz!
- Igen örülök- mosolygott- Köszönöm!
Harry hamar ott volt értünk, én beültem előre Enii pedig hátra.
- Ne legyetek már ilyen csöndben!- szólaltam meg, mert már idegesített a nagy csönd- Nekem ez...
- Természetes?- kérdezte Harry
- Nem, az a baj, hogy ez tényleg nem természetes. És? Az a lány akivel megcsaltál, nagyon jó fej, és összebarátkoztam vele.- láttam a visszapillantóban, hogy Enii mosolyog – És kérlek, legyetek jóban... Tudom, hogy elég jóban voltatok- nevettem kínosan
Hátradőltem, és vártam.... Amíg meg nem érkeztünk a fiúkhoz addig néma csend volt.
- Nicole, ez biztos jó ötlet?- jött oda hozzám félve Enii, mikor kiszálltunk
- Nyugi- mosolyogtam bíztatóan
Harry lazán benyitott.
- Sziasztook- üvöltötte Louis a kanapén elterülve. A többiek pedig a földön ültek.
- Helló- köszöntünk mindhárman
- Enii?- pattant fel Zayn
- Hőőő!!- tágultak ki Louis szemei is. A többiek is hamar észrevették és ők is elcsodálkoztak
- Figyeljetek... Irtó jó fej, kérlek hadd maradjon- mondtam
- Nicole ezt te mondod?- mosolygott Zayn
Odamentünk és mi is leültünk. Enii leült Zayn mellé... Zaynnel nem volt valami nagyon rendben. ÉS HOL VAN PERRIE?
- Hé! Hol van Perrie?- kérdeztem. Néma csend volt, végül Liam törte meg.
- Szakítottak...
- Úristen!- pattantam fel, és megöleltem Zaynt. - Annyira sajnálom
- Közösen döntöttünk- ölelt vissza- Köszönöm Nicole!
- Szólj ha lelkizni akarsz- ajánlottam nevetve
- Nic... Imádlak- erre Harry szúrósan nézett, de csak nevettünk- De nem kell, köszi!
- Hát rendben- mosolyogtam
Eniinek 1 óra alatt sikerült beilleszkednie, és ennek nagyon örültem! Zaynnel nagyon jól elvolt, és sunyi mosolyokat vetettem feléjük, de ők csak nevettek.
Este 11-kor felláttam, mert már fáradt voltam.
- Én megyek! Már hulla vagyok! Harry, maradj csak- mondtam. Mert hát igen. Otthon kellett ma aludnom.
- Dehogy maradok!- pattant fel- Én is álmos vagyok. - jelentette ki
- De ma otthon kell aludnom...
- Jó.
- Rendben. Enii- fordultam hozzá. Zaynek volt dőlve- Majd találkozunk! Zayn vidd haza kérlek!
- Meglesz főnök!
- Köszönöm! Sziasztook!- köszöntem el mosolyogva
- Sziasztoook- üvöltötték mindannyian.
Harry hazavitt, és az ajtóbab búcsúzkodtunk... Fél órába telt.

13. rész

*Harry szemszög*

Nicole már készülődött amikor én felébredtem. Épp ruhát keresett.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt neked is.- kikeltem az ágyból és gyorsan elkészültem.
Hamar kint voltunk, úgyhogy beültünk Nic-el a reptéri kávézóba...
Harry felállt és elment. Remélem apu nem szólt be neki... Én pedig ledőltem az ágyamra és sírtam egy sort.
- Hiányozni fogsz- ölelt meg Nicole, és látszott, hogy nagyon szomorú
- Te is! Ne csinálj semmi hülyeséget, legyél a barátnőiddel, és menj be apukádhoz amikor csak tudsz- amíg én úgy viselkedtem, mint egy aggódó szülő, ő addig mosolyogva bólogatott, majd megcsókoltam.
- Siess vissza!
- Bulgária után, jövünk vissza Londonba, úgyhogy majd találkozunk- mosolyogtam, aztán még a többiek is búcsúzkodtak egy picit, és elindultunk

*Nicole szemszög* .
A fiúk elmentek, úgyhogy mi is készültünk indulni a lányokkal.
- Figyeljetek, nem akartok nálunk aludni?- kérdezte El- Tök jó lenne, egy csomót beszélgethetnénk meg minden.
- Oké- egyeztünk bele egyszerre Danivel- Perrie-vel
- Oké, akkor majd találkozunk.
Hazamentem, összepakoltam pár cuccot, és már indultam is. (El elküldte a címét SMS-ben).
- Szia- El nyitott ajtót és rögtön egymás nyakába ugrottunk
- Szia!
- Gyönyörű a házad! - léptem be és megcsodáltam
- Köszönöm- mosolygott
A lányokkal nagyon sok mindenről elbeszélgettünk, és be is tettünk egy filmet. A Remember Me-t Robert Pattinson-tól. A végén mindannyian sírtunk.
Végül reggel4-kor már mindenkinek elment a hangja annyit beszélgettünk és nevettünk.

*Pár nap múlva*

Harrynek most van a koncertje itthon, én pedig nem tudtam elmenni mert eléggé megfáztam. Na mindegy, holnap úgyis jön át.

*Másnap*

Harry elég későn érkezett, nem tudom miért. 4 óra volt, és már hiányoltam.
- Szia!- köszöntöttem boldogan, mikor ajtót nyitottam.
- Szia- adott egy csókot.
- Milyen volt a koncert?- érdeklődtem miközben bejött, és ültünk le a kanapéra
- Szuper!
- Miért jöttél ilyen későn?- kérdeztem mosolyogva
- Pihentem- mondta egy cseppet furcsán
- Ja, rendben- mosolyogtam... lehet én is kicsit furin.
Harry igen hamar elment...  8-kor mondta, hogy dolga van és lelépett. Na mindegy, biztos az van.

*1 hét múlva*

Apunak már csak 1 hetet kell bent maradnia, és jön haza. Beckyvel és egy másik barátnőmmel Lizzyvel is találkoztam az elmúlt napokban... Nehéz lesz ezt kiheverni... Folyamatosan csak sírok, apunál persze megpróbálom abbahagyni... Neki még nem mondtam el. El-el, Perrie-vel és Dani-vel csak telefonon. tudtam erről beszélni, mert nem értek rá átjönni sajnos.
Harry megcsalt.
Most épp Németországban vannak, és még sok idő míg hazajönnek. De nem akarom felhívni... Majd ha hazajön megbeszéljük ezt. De ezek szerint a kapcsolatunknak vége.
Telefonon szoktunk persze beszélni, de nem jött még rá, miért vagyok szomorú...

*Aznap mikor jönnek haza a turnéról*

Nem megyek ki a reptérre. Minek? Már kihevertem. De persze még rossz... Aput kiengedték, vele is megbeszéltem. Hát nem részletezem minek hordta el Harry-t, és, hogy mennyire utálja most már.

Kb. Fél hat lehetett amikor csöngettek. Sejtettem ki lesz az... Sietve nyitottam ajtót, nehogy apu nyissa ki, mert akkor verekedés lesz.
- Szia!- köszöntött boldogan Harry- Nem jöttél ki a reptérre- meg akart csókolni, de én elhúzodtam- Most mi van?- kérdezte értetlenkedve
- Szerinted nem jöttem volna rá? Úgy őszintén,- kezdtem a monológomat- te ránéztél az internetre?
- Nem. Semmi kedvem nem volt. Minek kellett volna?- értetlenkedett még mindig, de szerintem sejtette a haragom okát
- Ohh. Azzal a másik lánnyal voltál biztos elfoglalva!
- Öhm- nevetett kínosan- Szóval... Rájöttél...- mondta szomorúan
- Aha. És ezt a netnek hála tudtam meg, úgyhogy még jobban kiborított.
- Nic...
- Ne becézgess!- vágtam a szavába
- Megbeszélhetnénk a beengednél. - ööö... még mindig az ajtóban ácsorgott. És ekkor hallottam meg apu lépteit. Hamar meg is jelent az ajtóban.
- Te mit keresel itt?- kérdezte eléggé dühösen- Jobb lesz ha elmész!
- Nicole-hoz jöttem, hogy megbeszéljünk mindent.
- Nincs mit megbeszélni szerintem- mondta apa
- Gyere be!- mondtam Harrynek. Apu szemöldöke a plafonig szaladt fel.
- Apa...- céloztam arra, hogy semmi baj, és menjen nyugodtan
Csöndben felmentünk a szobámba, én leültem az ágyamra Harry pedig a székre.
- Na, mi a magyarázat?
- Nicole... Nem tudom miért tettem. Eni -tudtam meg a lány nevét is- se tudta, hogy miért csináltuk. Csak egyszer csak kiszúrtam, és...
- Jó...- vágtam bele a szavába- Eni, gondolom nem angol...- a neve miatt gondoltam
- Nem. Magyar származású, és már jó ideje élnek itt Londonban.
- Ohh szóval a londoni koncerten ismerkedtetek össze- esett le- Amikor én épp beteg voltam, te addig hancúrozgattál egy másik lánnyal. Gratulálok. Legalább nem mozdultatok volna ki!
- Nicole... Sajnálom... Én... Ne...
- De Harry, te! Te akartad! Te csaltál meg, nem én. Te nekem hiányoztál! Tudod mennyit sírtam miután ez kiderült?
- Nem akartam, hogy sírj. És te is nagyon hiányoztál!- mondta sajnálva a dolgot
- Miért, mit csináltam volna? Ugráltam volna örömömben? Hiányoztam? Aha, sikerült pótolni látom.
- Nicole, kérlek...
- Nem Harry. Nem! És most kérlek menj el!- mondtam, mert már kezdett elegem lenni.

Harry felállt és elment. Remélem apu nem szólt be neki... Én pedig ledőltem az ágyamra és sírtam egy sort.

Úgy gondoltam, hogy ideje kimozdulnom.

Elmentem sétálni a közeli parkba.

Teljesen nyugodtan sétáltam amíg meg nem láttam Eni-t. Eni is egyedül volt. De mintha valami bántotta volna. Egy röpke pillatanra az a gondolat futott át az agyamon, hogy odamegyek hozzá. De ez jó ötletnek bizonyult.

Mély levegőt vettem, és elindultam felé.

- Szia Eni- köszöntöttem teljesen természetesen

- Szia- először nem esett le neki, hogy ki vagyok- Úristen, Nicole- kapta a szájához a kezét

- Igen, én vagyok...

- Nem tudom mit mondhatnék... Vagyis, de... Nagyon sajnálom, és kérlek bocsáss meg Harrynek. Nagyon szeret. És ezt többször is elmondta nekem. Mesélt rólad!

- Harry? Neked?- kérdeztem elképedve

- Igen, nekem. Nicole, tényleg őszintén sajnálom- és látszott is rajta. Elmosolyodtam, és Eni arca is megnyugodott kicsit.

- Köszönöm, hogy ezt elmondtad!

- Kibékültük?- vidult fel

- Igen.- nevettem

- Jaj de jó!- ölelt meg. Nem bántam. Nem utáltam. Sőt. Nagyon kedves, és most, hogy beszéltünk egyre szimpibb.

Még sétáltunk egy kicsit, beszélgettünk erről-arról, aztán elindultam Harryhez.

Mikor csöngettem mindenem remegett. Ajtót nyitott én pedig azonnal megcsókoltam. Mikor elengedtem kérdőn nézett rám.

- Ezt miért?

- Mert beszéltem Enivel...

- Á-á-á!- vágott a szavamba- Enivel? Hogy?

- Találkoztunk a parkban.

- És?

- És megbocsájtok!- jelentettem ki

Harry felkapott és bevitt a hálóba. Lehúzta rólam a kabátot, én pedig lekaptam a pólóját. Majd ő is levette az én pólómat, én pedig addig a gatyáját próbáltam lehúzni. Segített egy kicsit, én pedig már melltartóban voltam. Gyorsan lekaptam a nadrágomat. Harrynek levettem az alsóját, miközben már rajta feküdtem. Ő épp a melltartómat csatolta ki, és utána vettem le bugyimat. [.......] 

12. rész

*Harry szemszög*

Én már előbb fent voltam, Nic pedig a karomon aludt. Egy csomót gondolkoztam ezen a turnén. Nagyon nagy lehetőség... De itt van Nicole, rá pedig nem tudom ki vigyázna. Mármint, nem tudom, hogy ellenne, csak, hogy vannak-e rokonai a közelben. És 2 hónap? Rengeteg idő. Nem tudom. Nagyon zavaros volt minden.

- Jó reggelt- motyogta reggeli hangon

- Jó reggelt- pusziltam bele a hajába- Milyen volt a film?

- Aranyos, kár, hogy nem láttad- dörzsölte meg a szemét.

- Aludj még vissza nyugodtan- simogattam meg- korán van

- Pontosan?

- 8 óra.- néztem rá a telefonomra

- Mmmm... Rendben. Elmegyünk moziba?- kérdezte hirtelen

- Nem elég neked egy hatalmas plazma a nappaliban?- kérdeztem mosolyogva

- Nem. – válaszolta elhatározottan

- Hát jó. És mit szeretnél megnézni?

- Nem tudom, csak üljünk be valamire. Felőlem választhatsz te is.

Hamar elkészültünk, és indultunk.

Én választottam filmet, találomra... Hát ööö... Nic egész végig fél szemmel nézte a horrort, és ezt motyogta: legyen már vége, legyen már vége, legyen már vége

Mikor kiértünk a moziból egy erőset belém ütött, de persze nem fájt.

- Ha még egyszer elhozol egy ilyen filmre, én esküszöm kinyírlak

- Most miért? Tök cuki voltál. Főleg mikor hozzám bújtál, és úgy nézted.

- Igen, az mentett meg- mondta mosolyogva

Bevittem Nicole-t az édesapjához, én pedig vad szívveréssel mentem Paulékhoz.

- Sziasztok- nyitottam be

- Helló- mondták mind az öten egyszerre.

- Renden srácok- kezdte Paul mikor leültem- mire jutottatok?

- Én Danivel megbeszéltem. Mondta, hogy mehetek, nyugodtan.

- Rendben. Zayn?

- Perrie elengedett, neki úgyis zsúfolt lesz ez a két hónap.

- Értem. Szuper. Louis?

- Elengedett. Ő is elég elfoglalt lesz.- Paul csak megmosolyogta, és hozzám fordult- Harry?

- Én nem mondtam semmit erről Nicole-nak. – ezután vettem egy mély levegőt, és kimondtam- De mehetünk! Vár ránk Európa!- mondtam ki nehezen

- Ez a beszéd!- csapta össze a tenyerét. - Köszönöm fiúk! Nagyon jó lesz, ígérem.- felálltunk és pacsiztunk egyet. Átbeszéltük még a turné-tervet meg mindent.

Elmentem Nic-ért a kórházba, és miközben utaztunk, próbáltam összerakni a fejemben, hogy hogy közöljem vele.

- Nicole leülhetnénk kicsit beszélgetni?- a pulzusom az egekbe szökött annyira ideges voltam.

- Persze- válaszolta mosolyogva

*Nicole szemszög*

Nem tudtam Harry mit szeretne, de elég komolynak tűnt.

- Figyelj- kezdtem aggódni kicsit, amiért ennyire nagyon komoly- Tegnap is és ma is arról volt szó Paulnál, hogy- nagy levegőt vett- hogy... turnéra kéne mennünk Európában.

- Turnéra?- szaladt fel a szemöldököm, de persze örültem- De jó, örülök!- mosolyodtam el végül- És mikor indulnátok?

- Holnap...

- Wow! És mégis mennyi időre- Harry lecsukta a szemét, és úgy mondta

- Két hónap.

- Azta. – ez hosszú idő. Meg sem bírtam szólalni. Nagyon örültem, de még is szomorú voltam, hogy itt hagy 2 hónapra

- Haragszol?- kérdezte félve

- Jaj nem, dehogyis- öleltem meg- Örülök! Csak hozz ajándékot- nevettem

- Mindenképp- mosolygott- Csak attól félek, hogy egyedül leszel

- Dehogy leszek! Majd találkozom a lányokkal, ha ráérnek, áthívom Becky-t. Sőt még van egy másik barátnőm is. Elleszek én. Ne félts- adtam neki egy biztató csókot

- Köszi, hogy így reagáltál.

- Miért, hogy reagáltam volna? Sírva kifutok a világból? Ne hülyíts már- nevettem fel

Mikor ezt lezártuk, csináltam két,  jó meleg forró csokit, és felvittem.

- Harry, te össze vagy pakolva két hónapra?- támadt fel bennem a kérdés. Ebben a 2 napban, soha nem láttam pakolni, pedig mindig együtt voltunk.

- Jézusom!- gyorsan letette a forró csokiját és felpattant.

- Ahh- keltem fel én is az ágyból

Végül fél kettőre készen lettünk.

- Mikor indul a gépetek, és hova?- álltam fel a földről

- Fél9-kor, Bulgáriába

- Rendben- megcsókoltam, és már feküdtünk is le aludni. Hullák voltunk, úgyhogy kb. 2 perc alatt elaludtunk. 

11. rész

*Harry szemszög*

"Nicole elaludt, engem pedig Paul hívott fel, hogy találkozzunk mindannyian nála, még ma. Jó híre van!"

Hagytam egy üzenetet Nicole-nak, hogy elmentem. Fél óra alatt ott voltam, én jöttem utoljára.

- Sziasztok- köszönten nekik. Gyorsan leültem és Paul bele is kezdett

- Na srácok! Nagyon jó hírem van!- izgatott volt nagyon- Mehetnénk turnézni Európába!- jelentette ki ünnepélyesen. A szemeim elkerekedtek, és nem tudtam semmit mondani. Nagyon örültem, tényleg, csak most itt hagyni Nicole-t... Nem. Nem tudom.

- Paul, és mennyi időre mennénk?- kérdezte Liam. Gondolatolvasó. 

- 2 hónap- a tenyerembe temettem az arcom. Már csak az a kérdés mikor indulunk.- És, 3 nap múlva indulnánk- nagyot fújtatva hátradőltem. Nem mehetek. Itt van Nicole, és az apukája pedig kórházban. Nem. Nem szabad itt hagynom.

- Harry? Mi a baj?- kérdezte Paul aggodalmasan

- Nicole édesapja kórházba került, és 3 hétig tartják bent- ismertette, gyorsan a helyzetet Zayn

- Ohhh... Nagyon sajnálom!- mondta- Figyeljetek, még gondolkozzatok rajta, és holnap megint találkozzunk ilyen tájt. 

A fiúkkal még váltottam pár szót a ház előtt, aztán hazamentem.

Nicole még aludt szóval halkan tettem-vettem a házban. 

1 óra múlva fel is kelt, én pedig kávét csináltam.

- Szia- mondta kómásan. Odajött és megcsókolt- Mi volt Paulnál?

- Áhh semmi, csak egy szokásos megbeszélés- még nem akartam elmondani neki, majd inkább holnap, amikor megint találkozom velük.- Holnap is el kell mennem hozzájuk.

- Oké, rendben. Akkor majd én addig bemegyek apuhoz.

- Okés.

- Na és mit csináljunk? Lesz ma valami a TV-ben?- odaült a laptopomhoz, és gyorsan megnézte a TV műsort. – Juuj! A Marley meg én lesz, mindjárt. Jaj az annyira aranyos.

- Ja, aha. Gondolom akkor nézni szeretnéd. - mosolyogtam rá

- Ühüm. Nem gond?- nézett kiskutyaszemekkel.

- Miért lenne? – vigyorogtam és ő is- Menj fel, addig csinálok egy popcornt.

- Jó.

Mikor, felmentem épp akkor kezdődött. Nic a mellkasomra feküdt, a popcornt letettünk magunk mellé.

Én bealudtam a film közepénél. Őszintén nem tudom mi történt, mert csak a turnén járt az eszem, és nem tudtam figyelni a filmre. Csak a rajtam fekvő lányra

10. rész

Ma reggel arra ébredtem, hogy Harrynek oldalt, háttal fekszek, ő pedig átkarol. Erre elmosolyodtam, és még egy kicsit élvezkedtem a pillanatban. De egy idő után ki akartam magam hámozni a karjából, de ő megszorított és morgott egyet, hogy maradjak.

- Jó reggelt álomszuszék!- fordultam felé és nyomtam egy puszit az arcára

- De friss vagy.- jegyezte meg álmosan

- Nem tom miért. De elkezdek készülődni.

- Mié... Ja... Oké, én is- emlékezett, hogy megyünk be a kórházba

Kipattantam, de Harry küszködött még egy kicsit a felkeléssel.

- Ezt meg, hogy?- ingatta a fejét nevetve

Harry az ágy szélén ült, úgyhogy átmásztam hozzá, és ráültem. Adtam neki egy hosszú csókot, közben ő ledőlt velem az ágyra.

- Na felébredtél?!- emeltem fel a fejem mosolyogva, miközben még mindig rajta feküdtem.

- Alakul...- magához húzott és még egyszer megcsókolt- Oké, éberen vagyok

Nevetve lemásztam róla, és megindultam Harry szekrénye felé, nem tudom milyen célból.

- Ott nehéz lesz neked valót találni- nevetett Harry

- Igen, rájöttem.

- Átugorjak, hozzak valamit?

- Igen, köszi.- mosolyogtam

Odaadtam neki a lakáskulcsot, felkapott egy pólót és egy gatyát, és már ment is.

Én addig megittam egy kávét, és benéztem a hűtőbe. Tegnap nem nagyon ettem, úgyhogy éreztem, hogy be kéne pótolni. Találtam vajat, felvágottat, és egy zsömlét (???). a hűtőben ezt elég furának találtam, de majd megkérdezem Harry-t, hogy került oda. Mindegy, még jó állapotban volt, úgyhogy csináltam egy szenyót. Harry fél óra múlva itthon volt. Nem értem miért volt el ilyen sokáig.

- Te meg hol voltál?- kérdeztem a pulton kortyolgatva a kávém

- A szekrényedben.- nézett sokkosan

- Oké...- nevettem fel- És mi volt ilyen szörnyű?

- Sok, nagyon sok ruha. Gőzöm nem volt mit hozzak neked.- nézett rám fáradtan, én pedig mosolyogtam.- Szóval. Döppergééééés! Elhoztam a legkönnyebb ruhadarbot!- nyújtott felém egy farmert és egy pólót.

- Ez tökéletes- „szipogtam”, és lepattantam a pultról, nyomta egy puszit Harry arcára és elmentem készülődni

- Ezért megérte!- kiabált utánam, én meg elnevettem magam

Kb. 20 perc alatt elkészültem. Újabb rekord! Már nagyon aggódtam apuért, úgyhogy siettem.

- Mehetünk?- kérdezte Harry majd elindult kifelé.

Amikor odaértünk szélsebesen mentem (rohantam) fel a 3.-ra. Jó kondim lesz...

Halkan bekopogtam, és apu kiáltotta erőtlenül, hogy „szabad”. Vettem egy mély lélegzetet, és bementem.

- Jaj apa, annyira sajnálom! Én voltam a hibás! Nem kellett volna kiszöknöm!- sajnálkoztam és ahogy beléptem nagy léptekkel mentem az ágyához, hogy megöleljem.

- Nicol, nem nem te vagy a hibás...- mondta mosolyogva, de én közbe vágtam

- Zúdíts rám száz büntetést, csak még egyszer ne legyen ilyen.

- Nem, mert akkor utálni fogsz. – épp vágtam volna közbe, feltartotta az úját- Én voltam a hibás tegnap. Tényleg nem az interneten kellett volna utánanéznem Harrynek, és te jogosan szöktél ki. És már nem tudom, hogyan történt, mikor és miért, de hirtelen rosszul lettem- ekkor könny szökött a szemembe- és gondoltam hívom a mentőket.

- Apa, annyira sajnálom- öleltem meg sírva

- Jaj, kicsim, ne sírj kérlek!

- Meddig fognak bent tartani- kérdeztem szipogva

- Még 3 hétig

- Óóó... Rendben, majd bejövök minden nap. Csak majd mondd, mit hozzak, mert a kórházi kaján nem leszel meg- nevettem

- Oké, köszönöm!- mosolygott- Te meg gondolom nem leszel egyedül. De majd este vigyázz a házban, rendelj majd...

- Apa... Ööö... Harrynél aludtam ma is... És hát akkor úgy tervezem, hogy ebben a 3 hétben is ott fogok

- Ó, persze rendben! Ez csak természetes!- mosolygott- De vigyél át ruhát, meg ilyeneket, kérlek.

- Persze, persze, ma megyünk át még pakolni. Neked mit hozzak be?  – a kezembe nyomott egy papírt, amin sok minden állt.

- Ezeket ha megtennéd légy szíves, hogy holnap behozod!

- Természetesen.

- Na menj csak ,Harry már vár.

- Oké- adtam egy ölelést, és egy puszit apunak, aztán kisétáltam

Harry egy széken ült, és a telefonján nézegetett valamit.

- Na, hogy van?- kérdezte, mikor kapcsolt, hogy kijöttem.

 - Jól.- jelentettem ki

- Menjünk? - kérdezte mosolyogva

- Ööö... Haza kéne mennem összepakolni pár cuccot apunak is, és nekem is.

- Rendben, menjünk

- Köszi.

*Harry szemszög*

Amíg Nicole pakolt, (akartam neki segíteni, csak tudta, hogy képtelen lennék rá), addig körbenéztem a házban. Rengeteg kép volt kirakva Nicoleról, amikor kicsi volt. És egy másik nő és volt a képeken. Feltételezem, hogy az édesanyja lehetett. Neki is, ugyanolyan szeme volt, és haja. Nicole nagyon aranyos volt azon  a képen.

Épp jött le a lépcsőn, de megtorpant amikor látta, hogy azt a képet nézem. Nehezen mosolygott egyet és odajött.

- Ő...- kérdezni akartam, de ő beelőzőtt

- Ő az anyám.- nézte könnyes szemmel

- Mi történt?- elvettem tőle a táskát, és leültem a kanapáré, őt meg az ölembe húztam

- Autóbaleset...- mondta szomorúan- Tudom, elcsépelt- nevetett kínosan

- Te is...- gondoltam ő is ott lehetett akkor

- Igen.- mondta lehajtott fejjel- Csodával határos módon éltem túl. Anyu... Anyu viszont nem. 

- Ha nem szeretnéd, ne mondd el- kértem mert már mindjárt sírt. 

- Dede... Jó lenne kiadni magamból. - bólintottam egyet, és belekezdett- Szóval, anyu épp hozott haza a suliból... És egy állat 300-al belénk hajtott. A kocsi gurult egy pár métert, aztán a feje tetején állt, és a másik kocsi pedig repült, és pont ránk.  Nem vesztettem el az eszméletemet, de nagyon fájt mindenem. Minden csontom eltört, belső vérzésem is volt. Már sírva kerestem anyut a szememmel, mert nem tudtam mozdulni az övtől, és persze még sok mindentől.  Megtaláltam, de ő elájult, és csupa vér volt az egész feje, ahogy az enyém is.- megtörölte a szemét, én pedig magamhoz húztam, és folytatta- Segítségért kiáltoztam, de nem jött senki. Utána elájultam, és már csak a kórházban ébredtem fel, a műtő asztalon. Rengeteg orvos volt körülöttem, én pedig meg akartam szólalni, de nem tudtam. Nagyon aggódtam anyuért. És ezután leállt a szívem. 1 óráig próbáltak újraéleszteni, de már majdnem feladták. És én ezeket mind láttam. Láttam magamat holtan. Annyira emlékszem, hogy épp lélegeztettek újra, kézzel is, szájjal is, és a defibrillátorral is. Apu minden nap bejött hozzám, de nem mondott semmit anyuról. Mindig rákérdeztem, de ő nem mondott semmit, inkább terelte a szót. 4 héttel később kiengedtek, még volt rajtam pár gipsz. Haza értünk, és apu elmondta. Elmondta, hogy anya. már a helyszínen az életét vesztette. - egy kis szünetet tartott, mert nem bírta tovább, én pedig magamhoz szorítottam. 

- Ssssss. - nyugtatgattam- Nagyon sajnálom!

Szipogott még egyet, és felállt. 

- Oké, menjünk légy szíves- azonnal felálltam, felkaptam a csomagokat és indultunk is ki az ajtón.

- Ma kell bevinnünk a kórházba vagy holnap?- kérdeztem  mikor beültünk a kocsiba

- Ööö... bevihetnénk még most gyorsan? Mondta, hogy holnap is ráér de én ma szeretném

*1 órával később*

- Berendezkedjünk?- kérdeztem sunyi mosollyal

- Igen- vonta meg  a vállát nevetve

3 nagy táskát hoztunk el, de én azt hittem, hogy kettőt viszünk be a kórházba, de nem. Nicolnak abba voltak a cuccai. Kicsit ledöbbentem.

- Nicole, ide akarsz költözni, vagy csak 3 hétre jössz?- kérdeztem tágra nyílt szemmel

- Ideköltözhetnék?- rebegtette a szempilláit

- Én benne lennék- megfogtam a karját és közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam.

 Mikor elpakoltunk, ledőltünk az ágyra.

- Holnap mi a terved?- kérdeztem

- Reggel bemegyek apuhoz, utána miénk a nap. Mármint ha neked jó- mosolygott

- Persze. Találkozhatnánk a többiekkel

- De jó, tényleg!

Nicole elaludt, engem pedig Paul hívott fel, hogy találkozzunk mindannyian nála, még ma. Jó híre van!

-