4. rész

Öhm... Hát igen. Abból a kis „ledőlök egy kicsit aludni”-ból lett az, hogy átaludtam az egész éjszakát.

Megnéztem a telefonomat, hogy kb hány óra lehet... Csak valami megütötte a szememet... 15  nem fogadott hívás Harry-től, és 5 üzenet.

„Miért nem veszed fel?”

„Ennyire nagy a baj?”
„Nicol az idegeim az egekben vannak!!!”

„ Na, jó, nem tudom elképzelni mi van”

„Könyörgöm, vedd fel!”

Hűha. Ennyire aggódott értem. J Azonnal hívom is.

- Na végre! ÉLSZ!- kiáltotta boldogan.

- Igen, élek.- jelentettem kis fülig érő szájjal

- Mi volt tegnap? Tudod mennyire aggódtam?!- váltott át egy kicsit komolyabbra.

- Hát... Ööö... Aludtam- szerintem kicsit megkönnyebbült, mert egy hatalmasat nevetett fel.

- Szuper. Amíg te aludtál, addig én idegrohamot kaptam. Mindegy. Jobban vagy?- kérdezte még mindig nevetve.

- Igen, köszi.

- Bünti? Szobafogság?

- Nem, semmi- mondtam vidáman- Csak egy olyat kaptam, hogy „gondolkozzak el egy picit”

- Kimozdulhatsz?

- Szerintem igen.

- Azért kérdezd meg...

- Jó, rendben.

- Na, majd üzenj, hogy mi a helyzet.

- Okés, szia

- Szia

Letettük.

Gyorsan lementem apuhoz.

- Apuu, elmehetek Harry-vel?

- Igen.- egyezett bele az újságát olvasva

- Komolyan?- meg akartam győződni róla...

- Komolyan. Nicol, nem vagy szobafogságban. Menj.

- Nagyon köszönöm!

Felrohantam a szobámban és küldtem egy üzit Harry-nek:

„Mehetek”
1 perc múlva jött a válasz:

„ Oké, mikor menjek?”

„Kettőre?”

„Rendben, akkor majd megyek”

„Oké”

Harry azt mondta, hogy be akar mutatni a fiúknak. (Amúgy eléggé furcsállom, hogy még egy olyan hír se került elő, hogy „Harry Styles-nak új barátnője van”. Na, mindegy. Mondjuk, hivatalosan még nem járok Harry-vel.)

Gyorsan elkezdtem készülődni, végül ez a póló és nadrág akadt a kezembe.:

Harry pontosan kettőre itt volt értem. Apunak odakiáltottam, hogy majd jövök. De nem úsztam meg ilyen könnyen. Vagyis. Most Harry akart apuval beszélni.

- Szia!- köszöntettem vidáman, amikor az ajtóban megláttam.

- Szia. Beszélhetnék apukáddal?- kérdezte mosolyogva

- Ööö... Hát persze. Gyere.- invitáltam be

Apu ott ült a kanapén és TV-zett.

- Apa. khm.

- Igen?- nézett először rám, majd Harry-re- Szia! Hogy vagy?- wáow. Nem tudom mi történt apuval. Hihetetlenül kedves.

- Én köszönöm, remekül. Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt. Én voltam a hibás, hogy eljöttem az Ön engedélye nélkül! Szóval sajnálom. – kért bocsánatot Harry. Apu arca pedig megenyhült. Így pedig mi összenéztünk Harry-vel és óvatosan egymásra mosolyogtunk.

- Semmi baj. Szépek vagytok együtt. Nagyon. – erre kicsit összeráncoltam a homlokom, de Harry vette a lapot, és rákulcsolta a kezeit az enyémre. Ezen pedig elmosolyodtam, és persze elpirultam.

Hát így sétáltunk ki az ajtón, és ültem be Harry kocsijába.

- Hűű.- mondtam mikor már elindultunk

- Mi az? – tudtam, hogy tudja, mire gondolok, de azért megkérdezte J

- Áhh tudod te...

Mikor odaértünk Harry házához kicsit ledöbbentem. Kívülről egyszerű volt, de gyönyörű. Erkély is volt. Bár nem volt se virág se semmi, mégis így volt a legjobb.

És mikor beértünk. Hát az valami elképesztő volt. 2 bőrkanapé, rendben volt minden, de azért még is rendetlenség volt, ahogy kell. Plazma TV, és minden, ami kell.

És hát igen. A TV előtti kanapén ült Louis, Niall, Zayn és Liam. Azonnal fülig érő vigyor ült ki az arcomra, és ezt Harry látta. Csak oldalról megölelt, én pedig Harry karjai közt a mennyországban vagyok.

- Harry!- kapta el a fejét a TV elől először Louis. - Sziasztok!- mondták most már egyszerre.

Mi Harry-vel odamentünk a kanapéhoz, a fiúk pedig már felálltak.

- Ne szégyenlősködj. – suttogta nekem Harry.

- Szia. Én Liam Payne vagyok. - nyújtott nekem kezet Liam. Én pedig gyorsan kezet fogtam vele. Utána Liam úriember módjára megcsókolta a kezemet.

- Khm – „szólt” rá Harry aranyosan nevetve.

- Én pedig Nicol Peterson. – szólaltam meg végül én is.

- Hű tényleg nagyon szép vagy, ahogy Harry mondta. – mosolygott Niall.

- Köszönöm szépen. – igen, ennyit tudtam mondani.

És szép sorban mindenkivel megismerkedtem. Mondjuk, mintha nem tudnám kik ők. J Direkt úgy tettem...

- Leülsz? Kérsz valamit?- kérdezte Harry, de én csak leültem a kanapé legszélére. – Mi a baj?- vette észre Harry, hogy kicsit szégyellős vagyok...

- Semmi, semmi- mondtam.

Harry lehuppant mellém, és arrébb húzott, aztán Louis ült a kanapé szélére.

- Én helyem. – kacsintott rám Louis.

- Oké- mosolyogtam egyet.

A fiúk hülyültek egy kicsit rólam és Harry-ről. Harry csak velük együtt nevetett, én pedig szerintem rákvörös lehettem. Na, mindegy, de azért jó volt hallani, hogy Harry miket mondd rólam. És nagyon nagyon kevés ideje ismerjük egymást, de én úgy érzem, hogy már évek óta.

- Nicole, mi a baj, olyan csendben vagy? – kérdezte Zayn

- Szégyellős...- mosolygott Harry.

- Nem is vagyok- tiltakoztam. ÉS IGEN! MEGSZÓLALTAM!

- Bizonyítsd!- vigyorgott Harry gúnyosan.

- Ööö...- hebegtem. Mivel bizonyíthatnám?

- Csókolóztatok már?- kérdezte hirtelen Louis- Mert mi még erről nem tudunk...- mindenki Harry-t és engem pásztázott gúnyosan vigyorogva. Azt hittem, hogy Harry most fog engem lecsókolni... De ez csak egy röpke gondolat volt, mert tudtam, hogy nem tenné.

Végül óvatosan Harry-re néztem, de ő csak mosolyogott.

- Nem...- mondtam ki végül, mert éreztem, hogy meg kéne szólalnom.

A többiek elégedetten hátradőltek, én pedig próbáltam természetes arckifejezést vágni.

Még maradtunk egy órát (én is be tudtam kapcsolódni, nagyon jó volt! ), aztán Harry mondta, hogy indulnunk kéne. Hat óra volt, nem tudtam, hogy hova ez a sietség.

- Bízol bennem?- kérdezte Harry mikor kiléptünk az utcára

- Persze. –válaszoltam, mert tényleg bíztam benne.

- Biztos? – mögém ment, miközben egy kendőt húzott ki a zsebéből.

- Biztos- mondtam mikor már rám kötötte a kendőt, és nem láttam semmit.

Kicsit bénáztam mikor be kellett ülni a kocsiba, de azután teljes csönd volt, és egy kicsit zavart. Kezdet egyre csöndesebb lenni a hely ahová tartottunk... Semmi zaj nem volt.

- Oké, itt vagyunk! – állt meg Harry, a hangja meg izgatott volt. – Várj, mindjárt kiveszlek.

Mikor Harry kivett kocsiból, vitt még egy kicsit beljebb arra helyre.

- Feszítsem még egy kicsit az idegeidet vagy vegyem le a kendőt?- kérdezte, szerintem csak magától, mert tudta a választ.

- Kérlek, vedd le.

Amikor levette elállt a lélegzetem. A szám elé kaptam a kezem, és az a gyönyörűség, ami ott fogadott elképesztő volt.

Egy gyertyákkal kirakott út vezetett egy kerek asztalhoz, ahol meg volt már terítve. És az út szélesebb lett, amikor az asztalhoz ért. Egy szívet formált.

Harry még mindig mögöttem állt.

- Ez... ez... Cso...Csodálatos. – hebegtem

Harry mosolyogva mellém lépett, és összekulcsolta a kezét az enyémen.

Miközben a gyertyákkal kirakott úton mentünk, majd léptünk be a szívbe végig vigyorogtam. Egy romantikus, csöndes park volt. Csodálkoztam, hogy nincs itt senki, de nem akartam tudni, hogy miért.

Harry kihúzta a széket, majd amikor leültem betolta alattam.  

- Ezt te csináltad?- kérdeztem mosolyogva

- Miért? Ki más?- nevetett aranyosan

- Elképesztő. – fordultam körbe.

Az étel egyáltalán nem volt kihűlve, két pezsgős pohár is volt előkészítve, és egy rózsa.

Mikor megettünk, megittunk mindent, és folyamatosan nevettünk, Harry felállt.

- El akarsz menni sétálni?

- Persze - mondtam vidáman.

És miután egy kicsit mentünk, újabb gyertya utak következtek. És egy újabb szív. Senki, és semmi sem tudta volna letörölni a vigyort az arcomról.

Harry megállt a szív közepén, megfogta a derekamat és magához húzott.

- Szeretlek Nicol!- mondta ki, a szívem pedig olyan gyorsan verdesett, mint még soha. – Amikor megláttalak, már akkor tudtam, hogy nagyon különleges vagy.

- Harry... Én is szeretlek.

Végül még jobban magához húzott, és megcsókolt.

Elég hosszú csók volt, végül Harry megpuszilta a homlokomat.