14. rész

Reggel Harry karján ébredtem. Mosolyogtam egyet visszagondolva a tegnap estére.
- Reggelt- motyogta Harry csukott szemmel.
- Reggelt!- egy puszit akartam volna adni az arcára, de ő elfordította a fejét, majd a testemet magára húzta.- Harry...
- Hmm?- nézett rám az ellenállhatatlan mosolyával.
- Nekem a tegnapi az első volt. Rám mosolygott, és megcsókolt
Lemásztam róla, és összeszedtem a ruháinkat. Benéztem Harry szekrényébe és kikaptam egy meghosszabbított pólót.
- És mi a terved mára?- kérdezte miközben vettem fel a pólóját.
- Amm... Szerintem felhívom Eniit.- mondtam.
- ENIIT?- szaladt fel a szemöldöke
- Aha.
- De...-hebegett
- De jóban vagyok vele.- mondtam vigyorogva
- Hát jó. Te tudod. - csak mosolyogva ingatta a fejét én pedig vállat vontam.
Miközben visszafeküdtem Harry mellé az ágyba tárcsáztam Eni számát.
- Sziaaa- köszöntöttem vidáman- Remélem nem keltettelek fel!
- Nem, dehogy is!
- Akkor jó. Találkozunk ma valahol?- kérdeztem vidáman
- Persze, rendben. Starbucks?- kérdezte
- Nekem jó. Délben?- kérdeztem vissza
- Tökélj!
- Rendben. Akkor majd tali, szia!- tettük le- Át kéne ugranom egy ruháért.
Felpattantam, és gyorsan felöltöztem, és megkértem, hogy Harryt, hogy maradjon itthon.
- Szia apa- köszöntöttem mikor beléptem
- Szia Nicole! Légy szíves máskor szólj, ha nem itthon alszol.- kért meg rá...
- Uhh... Huppsz. Bocsánat!
Gyorsan felrohantam és kerestem valamit. Kipakoltam a fél szekrényemet, de végül ez akadt a kezembe:

Gyorsan fel is vettem, a tegnapi ruhámat pedig itthon hagytam....
- Máris mész?- kérdezte apu csodálkozva
- Öhm... Igen...
- Hát rendben. De ma kérlek aludj itthon. Nyugodtabb lennék...
- Rendben- mosolyogtam. Apu egy aggódó szülő. De imádom.!
Mikor odaértem Harry-hez a laptopja előtt ült.
- De csini valaki!- dicsért meg
- Köszi- mosolyogtam
- Reggeli?- pattant fel
- Jöhet! De majd én megcsinálom maradj csak.
Végül ketten csináltuk meg a reggeli virslinket. :) Egy kicsit több idő volt, mert közben egymással is elvoltunk... Mire megettük már indultam is a Starbucks-ba.
- Ne vigyelek el?- kiabálta Harry amikor már majdnem kint voltam az ajtón.
- Ööö...- hezitáltam kicsit
- Egyszer úgyis találkoznom kell vele, ha már ilyen nagy barátnők letettek- nevetett, és felkapta a kocsikulcsát.
- Hát rendben- mosolyogtam, mert igaza volt
Mikor beléptem a kávézóba azonnal megláttam Enii-t. Mosolyogva intettem neki, de ő picit kínosan vigyorgott, mert hát ott volt Harry mellettem.
- Sziasztok!- köszöntött minket mikor az asztalhoz értünk
- Szia- mondtuk egyszerre Harryvel- Harry-fordultam felé- Neked azt hiszem menned kéne!- céloztam, mert    Enii elég kínosan érezte magát szerintem
- Rendben!- mondta, és adott az arcomra egy puszit. - Enii- bicentett felé mosolyogva
- Bocsii! Nem akartam, hogy elhozzon, de ő meg... magyarázkodtam mikor már kiment.
- Áhh semmi. - mosolygott- Hogy vagy?
- Köszi, jól! Mit igyunk?- kérdeztem
- Amm... Nem tudom.
- Majd eldöntjük- nevettünk
Miközben az itallapot böngésztük sokat nevettünk, beszélgettünk. Hát igen... A pincért ötször küldtük el, hogy még nem tudtunk választani. Hát ööö... Egy csepett ránk volt kattanva. Na mindegy.
- Oké, én ezt kérem. Végleg szomjas lettem- böktem rá valamire. Eniivel nevettünk, és a pincér is... Ezt furának találtuk, de nem baj...
- Rendben, én pedig ezt- ő is rábökött találomra
A pincér hamar kihozta. Eni meglepődött, mert a kávéja mellett mást is talált.
- Na neeee- képedt el
- Mi az? Mi az?-kérdeztem izgatottan
- FELÍRTA A TELEFONSZÁMÁT!- mondta
- Neeeee!!
- Deeee!!
- És bejön?-kacsintottam vigyorogva
- Ilyen nyomulósan? Na nem!- nevetgéltünk
Mikor megittuk, megkaptuk a számlát, és Enii illedelmesen visszautasította a srácot.
- Szegény. Pedig reménykedett- mosolyogtam
- Hát igen.
- Am, gondolom találkoztál már a többi fiúval...- gondoltam bemutathatnám nekik, hiszen nagyon jó fej.
- Nem... Még nem...- mondta kínosan
- És szeretnél velük megismerkedni?
- Hát nem is tudom... nem lenne jó ötlet...
- Mert miért nem? –mosolyogtam
Tárcsáztam Harry számát.
- Harry, gyere értem a Starbucksba! És utána találkozzunk a fiúkkal!. - láttam Eniin hogy egy kicsit azért örül, én pedig bíztatóan mosolyogtam
- Oké, főnök- nevetett majd letettük
- Jó, elintézve- mosolyogtam- Valld be, hogy örülsz!
- Igen örülök- mosolygott- Köszönöm!
Harry hamar ott volt értünk, én beültem előre Enii pedig hátra.
- Ne legyetek már ilyen csöndben!- szólaltam meg, mert már idegesített a nagy csönd- Nekem ez...
- Természetes?- kérdezte Harry
- Nem, az a baj, hogy ez tényleg nem természetes. És? Az a lány akivel megcsaltál, nagyon jó fej, és összebarátkoztam vele.- láttam a visszapillantóban, hogy Enii mosolyog – És kérlek, legyetek jóban... Tudom, hogy elég jóban voltatok- nevettem kínosan
Hátradőltem, és vártam.... Amíg meg nem érkeztünk a fiúkhoz addig néma csend volt.
- Nicole, ez biztos jó ötlet?- jött oda hozzám félve Enii, mikor kiszálltunk
- Nyugi- mosolyogtam bíztatóan
Harry lazán benyitott.
- Sziasztook- üvöltötte Louis a kanapén elterülve. A többiek pedig a földön ültek.
- Helló- köszöntünk mindhárman
- Enii?- pattant fel Zayn
- Hőőő!!- tágultak ki Louis szemei is. A többiek is hamar észrevették és ők is elcsodálkoztak
- Figyeljetek... Irtó jó fej, kérlek hadd maradjon- mondtam
- Nicole ezt te mondod?- mosolygott Zayn
Odamentünk és mi is leültünk. Enii leült Zayn mellé... Zaynnel nem volt valami nagyon rendben. ÉS HOL VAN PERRIE?
- Hé! Hol van Perrie?- kérdeztem. Néma csend volt, végül Liam törte meg.
- Szakítottak...
- Úristen!- pattantam fel, és megöleltem Zaynt. - Annyira sajnálom
- Közösen döntöttünk- ölelt vissza- Köszönöm Nicole!
- Szólj ha lelkizni akarsz- ajánlottam nevetve
- Nic... Imádlak- erre Harry szúrósan nézett, de csak nevettünk- De nem kell, köszi!
- Hát rendben- mosolyogtam
Eniinek 1 óra alatt sikerült beilleszkednie, és ennek nagyon örültem! Zaynnel nagyon jól elvolt, és sunyi mosolyokat vetettem feléjük, de ők csak nevettek.
Este 11-kor felláttam, mert már fáradt voltam.
- Én megyek! Már hulla vagyok! Harry, maradj csak- mondtam. Mert hát igen. Otthon kellett ma aludnom.
- Dehogy maradok!- pattant fel- Én is álmos vagyok. - jelentette ki
- De ma otthon kell aludnom...
- Jó.
- Rendben. Enii- fordultam hozzá. Zaynek volt dőlve- Majd találkozunk! Zayn vidd haza kérlek!
- Meglesz főnök!
- Köszönöm! Sziasztook!- köszöntem el mosolyogva
- Sziasztoook- üvöltötték mindannyian.
Harry hazavitt, és az ajtóbab búcsúzkodtunk... Fél órába telt.