15. rész

Reggel mikor felkeltem, Harry ott ült az ágyam szélén.

- Szia- mondta mosolyogva

- Te, hogy hogy itt?

- Beengedtek- vont vállát. Odajött mellém, és megcsókolt. – Amúgy, képzeld!- kezdte, én pedig izgatottabb lettem- Zayn szerintem Eniinél aludt.

- Komolyan?- kérdeztem boldogan

- Igen. Ne kérdezd, hogy honnan tudom, csak tudom.

- Wííí!! Bárcsak összejönnének!- ábrándoztam.

- Összefognak. - erre vigyorogtam egyet, Harry pedig megcsókolt.

Kipattantam, gyorsan elkészültem, és szóltam apunak, hogy ma Harrynél alszom.

Átmentünk Harryhez, és megérkeztek Eniiiék is.

- Enii! Most, beszélni!- álltam elé, és elhúztam egy szobába

- Mi???- értetlenkedett

- Mi van veled és Zaynnel?

- Ja, ööö... Hát, alakulgat köztünk valami.

Vigyorogva Enii nyakába ugrottam, aztán beszélgettünk még egy kicsit róluk, és lementünk.

- Kipletyiztetek mindent?- kérdezte Zayn lányos hangon.

- Igen, megnyugtatlak- veregettem meg a vállát

- Okszi- nyávogott tovább, amin mi csak nevettünk. – Enii, gyere egy picit légyszi! Pletyizni támadt kedvem- kacsintott. Mi Harryvel kettesben maradtunk, és elmondtam neki amit Eniivel beszéltünk.

- De jó! Örülök nekik!- mosolygott

Enii és Zayn kézen fogva jöttek vissza, én meg fülig érő vigyorral néztem őket.

- Tii mooost...?- kérdeztem

- JÁRUNK!- nyávogott Zayn. Én pedig odamentem megöleltem Eniit, majd vállon csaptam Zaynt.- Áúú! Miért?

- Mert ha ilyen hangod  lesz a következő órákban akkor én kinyírlak!

- Jójó, nyugi- simogatta meg a karomat.

Harry odament Zaynhez meglökte ő is a vállát.

- Gratulálok!- vigyorgott

- Kösz- mosolygott Zayn. Harry odament Eniihez és megölelte. Én ennek annyira örültem, hogy ugrottam (??) egyet.

- Nic... Jól vagy?- kérdezte Harry mosolyogva

- És te akarsz engem kinyírni? Chh- fújtatott Zayn

Abban pillanatban megcsörrent a telefonja. Perrie volt. Elég stresszesnek tűnt az arca mikor felvette.

- Szia!Ööö... Perrie most nem jó. – szünet- Légy szíves nyugodj meg! Perr...- ezeket hallottuk. Kérdőn néztem rá, de ő csak sóhajtott. – Huh.

- Mi volt?- kérdezte Harry

- Kicsit kiborult amikor mondtam, hogy most nem jó. Rögtön fújta azt, hogy egy lánnyal vagyok meg minden. Aztán lecsapta. - Eniin semmit nem láttam, szerintem tisztában volt azzal, hogy ez el fog jutni valahogy Perriehez (ha nem is ilyen hamar), és baj lesz.

- Jól van, nyugi! Csak nem robbant fel minket- poénkodott Harry.

Egy fél óráig teljesen vidámak voltunk, boldogok, hogy így együtt vagyunk, és aztán Perrie rontott be az ajtón.

- Perr?- nézett az Enii felé közeledő Perriere Zayn.

- Mit képzelsz te?- kezdte Perrie mikor odaért Eniihez. Zayn, Harry és én azonnal ugrottunk, nehogy baj legyen- Rámászol Harry után Zaynre is? Mi van?

- Perrie, kérlek menj el!- tolta arrébb óvatosan Zayn

- Na te nehogy elküldjél már innen! Neked áll feljebb? Még 1 nap se telik el utánam, de máris találsz magadnak másikat. Hát gyorsan tovább léptél!

- Perrie, kérlek! – most már Harry is közbe lépett

- Ohh végre te is megszólaltál! Nem veled volt először ha jól emlékszem? Nem vagy semmi.- mondta Perrie egyre idegesebben- És Nicole... Gyorsan összebarátkoztál ezzel a lánnyal- biccentett Enii felé. Még visszaszólt valami nem túl szépet aztán kiment.

Néma csönd volt egy kis ideig.

- Semmi baj. Jól vagy? – Zayn magához húzta Eniit és megpuszilta.

- Igen, tényleg. Semmi baj. – Eniin tényleg látszott, hogy nyugodt volt.

És aztán valamilyen oknál fogva kitört belőlünk a nevetés. Nem tudjuk, hogy miért, de kitört. A nap további részét végig röhögtük.

Mikor hazamentünk Harryvel, tudatosult bennünk, hogy ketten vagyunk. Mondjuk ha itt vagyok, mindig egyedül van, de mindegy. J Szóval ezt kihasználtuk...