8. rész

Köszönöm szépen a segítséget, barátnőmnek Eninek! :DD <3 Nélküled ez a fejezet nem íródott volna meg <3

Másnap reggel lementem egy teáért, de apum morcos tekintete fogadott.

- Szia apa- köszöntöttem álmosan

- Jó reggelt. Milyen volt tegnap?- hű. Nagyon ideges volt...

-Ömm... Jó, köszi. Miért?

- Utánanéztem egy kicsit Harry-nek... És nem tetszett amit olvastam...- na ezen kicsit ledöbbentem, szerintem érdekes fejet vághattam

- Micsoda????!! Te a NETEN olvastál utána Harrynek?

- Muszáj volt.

- Mi? Nem volt muszáj? Miért lett volna muszáj?- a teámat leraktam, mert ha még tovább beszélünk, erről tuti leejtem- Ha akarsz valamit tudni, akkor inkább kérdezd meg ő magát!

- Kislányom, ne beszélj így velem! A lényeg, hogy eltiltalak Harry-től!!- emelte fel a hangját, és bennem pedig megállt az ütő. Mi az, hogy eltilt tőle??!!

- Mi van?? Eltiltasz?? És mégis miért?- kérdeztem enyhén hisztérikus hangon

- Mert az apád vagyok, és amiket olvastam róla... Kicsit megváltozott a véleményem.

- Ha kicsit változott volna meg, akkor nem tiltanál el tőle.

Sírva rohantam fel a szobámba, és épp tárcsázni akarta Harry számát amikor ismét apumat találtam az ajtómban.

- És légy szíves add ide a telefonodat és a laptopodat is!- mondta dühösen.

- Vigyed- adtam oda neki sírva a telefonomat, a laptopomat pedig felkapta és szó nélkül kiment.

*este, éjfél körül*

Le se mentem egész nap, nem akartam találkozni apummal, és szerencsére ő se jött fel. De nehéz volt most úgy, hogy Harryvel még csak egy SMS-t se váltottam. Szóval betelt a pohár.

Apu aludt, én pedig halkan, mint egy profi betörő sunnyogtam le, aztán be a hálóba. Felkaptam apu éjjeli szekrényéről a telómat, és gyorsan, halkan és óvatosan elindultam kifele.

Mikor felértem a szobámba, motyogtam magamban egy olyan ’igen’ félét.

20 nem fogadott hívásom volt, természetesen Harry-től. Gyorsan tárcsáztam is.

- Szia, alszol?- kérdeztem félve

- Nem, mert nem tudtam. De most már látom élsz, szóval megnyugodtam- az arcomra mosoly ült ki, de aztán gyorsan le is lankadt, mert közölnöm kell vele a büntit.

- Eltiltottak tőled.- megpróbáltam érzelem mentesen közölni, de hisztérikus lett a hangom.

- Micsoda????- Harry is enyhe sokkot kapott szerintem.

- Átjössz és mindent elmondok...

- Ablakon át másszak be?- nevetett

- Aha, erre gondoltam. - lelkesedtem

- Hát jó...- komolyodott el

- Oké, várlak. Szia- és le is tettem.

Harry fél óra alatt itt volt. Megdobálta kövekkel az ablakomat, úgyhogy tudtam, hogy ő lesz az.

- Oké, kérdés, hogy hogy mászok fel... – töprengett el halkan, de persze hallottam. Nekem se jutott semmi az eszembe- Rapunzel, Rapunzel ereszd le a hajadat!- na ezen mindketten felnevettünk.

- Ez jó ötlet!- támadt egy ötletem

- Oké, oké, én csak vicceltem, nyugi- kerekedett el Harry szeme

- Ajj már! Hülye!- nevettem

Egy csomó sálam van, mert imádom a sálakat. Össze tudok kötni párat, úgyse olyan magas az emelet. Harry felcsimpaszkodik egy kicsit a sálakon, utána meg segítek neki.

Mikor végeztem a sálak összekötésével, Harry szerintem már elég türelmetlen volt.

- Oké, ide fagytam. Mi a terv? Nem lehetne inkább bemennem?

- Nem!- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon- Oké... Megfogod a sálakat, én húzlak egy kicsit, aztán elengedjük a „kötelet” és megfogom a kezed, utána segítek feljönni.

- Jó, reggelre felérek...

- Na gyere!- dobtam le neki a sálakat

Harry vagy tízszer visszaesett, és ezen elég sokat nevettünk. Végül egy utolsó próbálkozásra, fel tudod mászni a falon, miközben én megfogtam a kezét és behúztam az ablakon.

- Meg vagy Rómeó?- kérdeztem mikor felért.

- Meg. – és köszönés képen átfogta a derekamat, magához húzott és megcsókolt. – Végre itt vagyok a Júliámmal.- lesütöttem a szemem, és azt hiszem megint szép színem lehetett.- Azzal a Júliával aki mindjárt elolvad, de imádom. És most elmondod nekem ezt az eltiltós- sztorit- tért a lényegre

- Oké... szóval...- leültünk az ágyamra és elmondtam neki mindent.

- Ahaa, értem...- bólogatott megértően, és tudtam, hogy haragszik apura- Nem haragszom apukádra, nyugi. Teljesen megértem, hogy félt téged- mosolyogott.

- Köszi. Itt maradsz éjszakára?- kérdeztem lelkesedve

- Ha akarod...- mosolyogott. Közelebb jött hozzám, és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Nem fogtam fel először mit akar, de aztán leállítottam.

- Harry... még ne.- jelentettem ki. Imádom Harry-t, de még korai lenne, és tényleg nem ismerjük egymást még annyira régóta.

- Rendben- mosolygott, és látszott rajta, hogy ő se gondolta még át ezt- Bocsi

- Nem semmi. Tudod, hogy nagyon szeretlek, de még ne- néztem rá kedvesen mosolyogva

Harry ott töltötte az éjszakát. Nagyon jól elvoltunk, amíg mind a ketten fél4-kor be nem aludtunk. Harry ébresztett fel.

- Nic, Nicol...- ébresztgetett

- Hmmm? Ébren vagyok.- mondtam kómásan

- Azt hiszem apukád is- na erre már kipattantak a szemem.

- Oké, bújj el az ágy alá, most!- parancsoltam rá

Én pedig alvást tettem amikor apu benyitott.

Csak körbenézett, én pedig pisszegtem Harrynek, hogy még ne jöjjön elő.

- Oké, most már jöhetsz.- pattantam ki

- Poros van odalent...- jegyezte meg

- Hihi.- majd megcsókolt.

Harry telefonja megszólalt.

- Ki az? – kérdeztem kíváncsian

- Liam.- Háló?

- Harry, úgy őszintén, HOL A FRANCBA VAGY?- üvöltötte bele Liam. Ezt még én is hallottam.

- Nicolenál... Jó, majd megyek. Hosszú sztori. Nem tudom.- nem tudom miről beszélhettek...-

Tudom. Itt fekszik mellettem. Hülye! Szia.

- Na?- kérdeztem, miközben rádőltem a karjára

- Csak, hogy hol vagyok.

- Aha.

- Na és mit akarsz ma csinálni?

- Hát, biztos nem ebben a szobában dekkolni...- céloztam arra, hogy el szeretnék menni valahova.

- Nem! Nicol, nem! Apukád dühös lesz.

- Jaj ne már! Légy szíves! Csak egyszer!!- néztem boci szemekkel.

- Jójó. De csak egyszer. – egyezett bele.

- Wííííííí kösziii- nyomtam egy puszit az arcára, és kiugrottam az ágyból.

Rekordsebességgel (és csöndben) készültem el.

- Hozz bikinit!- parancsolt rám Harry

- Mi? Minek?

- Louiséknál van medence- kacsintott

- Hát jó- nevettem

Mikor odaértünk Louisékhoz Harry mondta, hogy öltözzek át...

- Na bejöhetek?

- Ühüm.- mondtam Harrynek aki kint várakozott az ajtó előtt.

- Jaj! Vedd le a törölközőt!

- Nem!

- Miért is? Én is fürdőgatyában vagyok...

- Igen azt látom, és rohadt jól nézel ki. – És így is volt. Majdnem elolvadtam. Harry közelebb lépett hozzám és megcsókolt, közben pedig lehámozta rólam a türcsit. – Ez gonosz volt...- vágtam be a „durcást”  

- Na gyere...- Harry megfogta a kezemet és így mentünk ki.

- Hm...- nézett végig rajtam Niall, és fütyölt egyet- csini

- Na kopás van- szólt közbe Harry röhögve

- Na megérkeztetek végre ti is!- pattant oda Dani, és megölelt

- Szia- vigyorogtam

- Gyertek be, nagyon jó a víz. – a többiek és kiabáltak párat, hogy menjünk már

- Ööö... én inkább kicsit napozok.

- Na azt már nem!- Dani látta, hogy mi fog következni, úgyhogy félre állt. Harry hirtelen felkapott, átvett a vállán, és már ment is a medencéhez.

- Tegyél le!!!!! Harry!!! Tegyél le!!!- nevetve sikítoztam, és ütöttem a hátát- NEEE!!!- és beugrott a vízbe.

- Így jár aki napozni akar- mondta miután feljöttünk a víz alól. A többiek mind röhögtek, és Niall oda úszott hozzám, és átkarolta a vállamat amolyan baráti módon.

- Így van! Tilos a napozás!- figyelmeztetett és nyomott egy puszit az arcomra.

- Tényleg! Hol van Eleanor?- fordultam Louishoz miközben Harry átkarolta a derekamat a víz alatt.

- Egész napos fotózás- legyintett szomorúan

- Ohh, értem. És Perrie?- kérdeztem Zaynt.

-Stúdiózás.- legyintett ő is, nem túl vidáman

- Na ne legyünk már ilyen lankadtak!- akartam feldobni a hangulatot

Ezzel mindenki elkezdte egymást lenyomni a víz alá, fröcskölgetni... Totál úgy viselkedtünk, mint az 5 évesek, de nagyon jó volt.

Mikor kijöttünk, jeges teáztunk, beszélgettünk, nevettünk (rengeteget), szóba került az én eltiltásom is. Huppsz. Hát igen. Ezért eléggé fogok kapni otthon.

Amikor Harry haza vitt, már a sarkon kitett (én akartam, nem szerettem volna ha fej nélkül menne haza), és elég sokáig búcsúzkodtunk. Tudtam, hogy be fog majd nézni éjszakánként, de akkor is.

Csendben benyitottam, de nem találtam otthon senkit. Egy üzenet volt kirakva a hűtőre, apum kézírásával. ÚRISTEN! Azt hittem, hogy ott fogok elájulni! Miért? MIÉRT KELLETT NEKEM MA ELMENNEM?

A papír cetlin ez állt: „Nicole, nem tudom, hol vagy, de értem a mentősök hamarosan itt lesznek”

Azonnal elfogott a sírás, és ész nélkül rohantam ki az ajtón.

- Hééé!!- „háborodott” fel Harry- el a kezekkel!