3. rész

Reggel, amikor felkeltem szörnyen rosszul éreztem magam. Lementem csináltam egy kis

citromos teát. Apu még aludt szóval halkan csináltam. Küldtem egy üzenetet Harry-nek,

hogy én ma nem nagyon fogok kimozdulni itthonról. 1 perc múlva már csörgött is a

telefonom.

- Szia! Mi a baj?- kérdezte aggodalmasan, én pedig elmosolyodtam.

- Semmi, csak elég rosszul érzem magam. Kicsit lázasnak is...

- Ohh! Rendben. Akkor majd máskor. Jobbulást! Szia.- tette le a telefont.

- Szia - mondtam már csak magamnak...

Nem tudom miért tette le ilyen hamar, de ez kicsit elszomorított...

Gondolkoztam kicsit... Épp le akartam feküdni mikor kaptam egy üzenetet:

’Kinyitod?’

Olyan sebességgel rohantam le a lépcsőn mintha egy futóversenyre edzenék. Harry állt

az ajtóban.

- Te mit keresel itt?- kérdeztem megdöbbenve. Bár tudtam, hogy ő lesz az, mégis

meglepett.

- A beteget- nyomott egy puszit az arcomra.

- De... De...- hebegtem.

- Beengedsz? – kérdezte mosolyogva, és az én arcomra is kiült a vigyor. – Na, ezt már

szeretem!

Félreálltam és beengedtem végre.

- Oké, várj itt lent egy kicsit!- kaptam észbe, hogy hatalmas kupi van a szobámban. – Csak

halkan, nehogy apu felébredjen. – csodálkozom, hogy még mindig nem pattant ki a szeme.

- Rendben. Mert üvöltő versenyt rendeznék a polccal. – oké, ezt tényleg kicsit hülyén hangozott, amit mondtam. De ő vette a lapot.

Kettesével vettem a lépcsőfokokat, és amikor beértem a szobámba úgy döntöttem, hogy az lesz a legkönnyebb, ha mindent besöprök az ágy alá.

Így tettem. Úgy gondoltam most nem fogok öltözködni, mert az plusz egy idő. Szóval maradtam a pizsama rövid nadrágomban, és egy hosszú ujjú pólóban. 

Gyorsan lementem. 

- Na jöhetsz!- mondtam neki 

Mikor felért a szobámba elégedett fejjel körbe nézett. 

- Mekkora az ágyad alatt a hely?- kérdezte mosolyogva?

- Hmmm... nagy- mondtam vigyorogva.

Harry amúgy hozott popcornt, és pár filmet. 

Mikor az első film felénél tartottunk... Apum nyitott be... Éreztem, hogy balhé lesz.

- Jó reggelt Nic.. NICOL!!!- kiabálta el apum magát mikor észrevette Harry-t a földön ülve.

- Jó reggelt apu! Hogy aludtál?- kérdeztem nyugodt arckifejezéssel, de belül annyira ideges voltam mint még soha. 

- Kislányom, mit keres Ő itt?!- biccentett Harry-nek rákvörös fejjem és felemelt hanggal. 

- Csak átjött, mert beteg vagyok.

- Ó rendben. De nem előbb ENGEM kéne tájékoztatni arról, hogy beteg vagy?- az "engem" szót nagyon hangsúlyozta... 

- Ööö... Rendben, én azt hiszem megyek. - szólalt meg Harry is, és örültem, hogy eddig nem szólt, és szerintem tudta, hogy nem szabad. 

- Rendben fiam, jól teszed!- szólt rá szigorúan Harry-re. 

- Kikísérlek- mondtam csak úgy magamnak. 

Mikor lekísértem Harry-t, mondta, hogy majd hív... 

- Rendben.- mondtam szomorúan

- Gyógyulj meg hamar! Be akarlak mutatni a többieknek.- mondta, én pedig elmosolyodtam  Szerintem örök szobafogságot kapok, de majd beszöknek.

- Rendben. Szia. 

- Szia. - és elindult a kicsit messzebb álló kocsi felé.

Lehajtott fejjel odafordultam apuhoz.

- Nem kapsz szobafogságot, se büntetést. Csak menj fel, és gondolkozz el egy picit. - mondta kicsit nyugodtabban. 

- Köszönöm. És bocsánat.- mondtam sajnálkozva és kicsit megkönnyebbülve. 

Miután felmentem a szobámba ledőltem egy kicsit aludni. Gondoltam majd este fele felhívom Harry-t.