1 rész.

Egyik nap London utcáin sétálgattam. Az emberek vidámak voltak, és nem nagyon siettek. Mindenki nevetett az éppen mellette lévő emberrel. Vagy éppen megcsókolták egymást a szerelmesek. Mosolyogva néztem mindenkire. Boldogok voltak. Én is az vagyok, csak még is hiányzik valami vagy valaki az életemből.

Csak egy pillanatra hajtottam le a fejem, de máris sikerült valakinek leöntenie egy adag kólával. Hűű. Nem is akárki öntött le.

Harry Styles ott állt előttem és épp egy zsebkendőt vett elő. Göndör fürtjeit megfújta a szél. Én meg totál sokkos állapotban, kólásan álltam az utca közepén.

- Úristen! Elnézést! Én figyelmetlen barom! Jézusom nagyon sajnálom!-sajnálkozott.

- Nem, semmi baj! Én voltam a figyelmetlen- nevettem el magam.

- Figyelj, mivel kárpótolhatlak? Vagy kárpótolhatom a pólódat?- tartott elém egy zsepit, én pedig elvettem, de nem nagyon töröltem le magam vele.

- Nem kell semmivel- mondtam mosolyogva

- Rendben, akkor beülünk valahova- villantotta elő azt az ellenállhatatlan mosolyát.

Én pedig bólogatva beleegyeztem.

Végül a Starbucksban kötöttünk ki.

Harry lesegítette rólam a kabátot, és leültem egy asztalhoz. Amíg vártam, hogy visszajöjjön folyton a hajamat igazgattam...

Két kávéval tért vissza. Az övére az volt írva, hogy ’Harry’, az enyémre pedig, hogy ’Kólás lány’.

- Még nem tudom a neved. – tette le elém a poharat én pedig elnevettem magam és beleittam.

- Nicol. Nicol Peterson.- mutatkoztam be végül.

- Harry. Harry Styles. – és ő is. – És mit kerestél csak úgy egyedül az utcán. – kérdezte. Az egész kávézó félve vetett ránk néhány pillantást.

- Nem tudom. Csak ki akartam mozdulni a házból. – Harry mosolyogva nyugtázta a mondandómat. – És te?

- Nem tudom- mosolygott.

Amíg megittuk a kávéinkat (én még kaptam egy sütit is), rengeteget beszélgettünk, nevettük. És telefonszámot is cseréltünk.

- Oké, most kocsi hiányban vagyok, egyedül, gyalog a sötétben pedig nem engedlek haza.- Ja, igen. Miközben üldögéltünk besötétedett.

- Rendben. – mosolyogtam.

Harry haza kísért végül. Az ajtóban kaptam egy kézcsókot is. A ’Nicol’ nevemről pedig lemondhatok, mert Harry-nek már csak ’Kólás lány’ vagyok.