6. rész

Aha, igen. Emlékszem pár nappal ezelőtt mondtam, hogy még egy cikk sincs rólunk a neten. Hát ma délre (igen, akkor keltem, fáradt voltam) tele volt velünk minden. Az összes létező netes pletyka oldalon ott volt az a cím, hogy "Harry Styles-ra rátalált a szerelem" vagy épp az, hogy "A One Direction szépfiújának barátnője akadt". És csatolva egy csomó kép a tegnap együtt töltött napunkról. Amikor én fekszek Harry mellkasán és nevetünk, vagy amikor épp az 1. képünk készül. Kicsit ideges lettem, de megértettem. Ilyen, ha egy világhírű, sikeres bandatag barátnője vagy. Ja és persze a kommentek. Mindenfélét kaptam. De nem panaszkodhatok. Sok rajongó gratulált és kedveseket írtak a cikkekhez. És elviselem. Harry-ért. Mert szeretem. És ő se akarná ezt.

Épp jött egy üzenetem:

„Ne menj fel a netre”

Azonnal tárcsáztam is. (Persze csak megcsörgettem egy percre, mert annyi még volt a telómon, hogy csörgetni tudjak)

- Láttad?- kérdezte

- Igen

- Ideges vagy?

- Nem

- Mindegy, tudom, hogy egy picit az vagy.

- Oké, oké...- nem hiszem el. Hogy ismerhet ennyire mikor csak kb 1 hete járunk?- Mióta van tele a képeinkkel a net?

- Kb kilenc óta. Louis hívott, hogy mindenhol minket lát.

- De jó.

- Figyelj, ha nem akarsz velem találkozni megértem...

- Mi?- vágtam közbe- Dehogyis. Jaj, normális vagy?- nevettem- Harry, szeretlek. És pár kép, pletyka vagy bármi más ezen miért változtatna? Könyörgöm, ne gondolj ilyenekre!

- Kösz...

- Maa...?- kérdeztem félve, mert gondoltam dolga akad...

- Ma eljöhetsz velem egy koncertre.

- Mii?? És ha meglátnak?- baromira örültem annak, hogy elmehetnék, csak eszembe jutott a tegnapi eset.

- Lássanak. – jelentette ki – büszke vagyok és örülök, hogy az én barátnőm vagy. És szeretnélek bemutatni... Szerintem te se szeretnéd majd a több hetes találgatásokat, és kitalált dolgokat olvasni...

- Igaz, igaz.

- Szuper. Este 9-kor lesz a koncert. Én ma még próbálok egyet, szóval nem zavar ha most kivételesen és utoljára egyik testőröm megy el érted 8-ra? Nagyon megbízható, kedves...

- Harry. Csak egy fuvar. Utána veled lehetek. – egyeztem bele

- Kösz.

- Akkor szia, majd találkozunk

- Szia

Lementem reggelizni és gondolkodtam, hogy mit csináljak ma. A zabpelyhek evése közben támadt egy nagyon jó ötletem.

Becky. Áthívom, úgyis ezer éve találkoztunk már. Nem One Direction rajongó, úgyhogy kétlem, hogy érdekelné a koncert.

Gyorsan tárcsáztam a számot.

- Háló?

- Szia Becky!- köszöntöttem vidáman

- Szia Nicol!- mondta vidáman- Jaj de rég beszéltünk.

- Hát igen. Nincs kedved találkozni?

- De persze. Mikor?

- Most?- kérdeztem vissza

- Megyek- nevetett

- Oké, szia!

Lerohantam, hogy értesítsem aput.

- Apu!!- kiáltottam a lépcső közepéről

- Igen? – épp készült beleharapni a fánkjába, úgyhogy megzavartam. Ohh és egy tea volt előtte (érdekes párosítás, mint mindig), szóval morcos lett, mert az a pihenő ideje.

- Nem baj ha átjön Becky, és...

- Várj!- vágott bele a szavamba- Becky Adams?

- Ühüm. Mért?

- Semmi, csak már rég nem láttam nálunk.

- Hát most fogod- vigyorogtam- Nem baj?

- Nem, dehogy. És még mit akartál?

- És elmegyek egy koncertre.

- Miii? Kivel??- kerekedett el a szeme.

- Vagyis, Harry koncertjére megyek. És az egyik megbízható testőre jön értem majd 8-ra.

- Jójó. Menj.- egyezett bele, és nyugodtan megkóstolta a teáját.

- Köszi apu!

Becky 10 perc múlva itt volt.

- Sziaaa!!- mondtuk egyszerre, és rögtön egymás nyakába ugrottunk.

- De sokat változtál.- néztem végig Beckyn

- Igen. Hát úgy gondoltam itt az ideje megszabadulni egy kicsit tőle- nevetett Becky, miközben vállig érő haját simította meg. Beckynek derékig érő haja volt, és gyönyörű dús.

- Na tolakodj már beljebb!- invitáltam be.

- Csókolom!- köszöntötte apumat amikor meglátta

- Becky!- örült meg apum- De rég láttalak. Szép vagy! Nőttél is...- vizsgálta meg

- Köszönöm- mosolyogott kedvesen.

Mikor felmentünk a szobámba, lehuppantunk az ágyamra.

- Na és mit akarsz csinálni?- kérdeztem kedvesen.

- Beszélni, hogy mi van közted és azzal a Harry gyerekkel.

- Chh... te olvasol pletykákat?!- erre nevettünk egyet

Beckyvel minden részletet átbeszéltünk, és nagyon jó volt, hogy itt volt. Rengeteget nevettünk ( a koncertre persze nem akart jönni), régi képeket is nézegettünk. Húú de kicsik voltunk... És milyen régóta ismerjük egymást. Jó volt ez a kis nosztalgiázás...

De hát igen. El kellett valamiben mennem. Harry-vel beszéltem még egyszer ma, hogy én válasszak magamnak ruhát, jöhetek bármiben, mert a stylist beteg lett, úgyhogy amúgy is  ők öltöztetik fel magukat. Hihi. Erre kíváncsi leszek. 

Nekem tökre tetszik, és úgy ahogy alkalomhoz illő. Pontosan nyolcra itt voltak értem, úgyhogy be is pattantam. Apu ellenőrzés nélkül kiengedett, úgyhogy ennek örültem.

- Hölgyem.- nyitott ajtót nekem a testőr. Nekem szimpi volt. Átlagos kinézetű volt, semmi külcsi.

- Köszönöm- szálltam be a kocsiba

Egész úton csöndben voltunk, nem értem miért... Harry mondta, hogy csöndbe kell maradnia vagy mi? 

Amikor odaértünk a testőr (végül megtudtam a nevét: Ian) Harry-hez vezetett.  Azonnal a nyakába ugrottam és megcsókoltam. 

- Köszönöm Ian- mondta Harry a vállamon átnézve mert épp megöleltem.

- Mikor kezdetek? - kérdeztem

- Hamarosan. Hogy telt a napod?

- Jól, áthívtam az egyik barátnőmet.

- Szuper. Hűű de csini vagy- vette figyelemmel a ruhámat

- Köszönöm!- sütöttem le a szemem

- Na mielőtt elolvadsz, mondom, hogy mi a terv- erre felnevettünk- Bemegyünk a fiúkkal, eléneklünk pár számot, aztán kijössz te, Eleanor, Perrie és Dani. 

- Eleanor, Perrie és Dani?

- Igen. ÚRISTEN- kapott észbe- el is felejtettem bemutatni neked őket.

Harry megfogta a kezemet és átvitt egy olyan "közös öltöző" féle helyiségbe.

- Kopp-kopp- nyitott be Harry

Mindenki ott volt. Louis, Niall, Zayn, Liam, El, Perrie és Dani.

- Sziasztok- mondtam halkan

- Hello- mondta mindenki

- Na lányok, ő az akiről Harry folyton mesél- vezetett fel Zayn

- Szia- pattant oda Dani kedvesen mosolyogva és kezet nyújtott- Danielle Peazer

- Nicol Peterson- fogtunk kezet

- Zayn, nem csodálkozom- lépett hozzám Eleanor- Eleanor Calder, őrülök, hogy megismerhettelek.- mosolyogott

Perrienek is bemutatkoztam. Az összes lány nagyon szimpatikus.

- Na jóban lesztek ti.- állt fel Louis, és nyomott egy puszit El homlokára.- nekünk viszont mennünk kell. Mindjárt szólni fognak. 

- Oké- mondta Eleanor 

- Kint találkozunk, ti még készülődjetek kicsit.- simította meg Harry a hajamat.

A fiúk kimentek mi pedig négyen maradtunk.

- És mi is lesz a mai terv számunkra?- kérdeztem mosolyogva

- Nekünk se mondták el nagyon...- mondta Perrie

- És kábé mikor kell kimennünk?

- Hát már kimehetünk várni, hogy mikor szólnak. 

- Izgulsz?- kérdezte mosolyogva El

- Kicsit...

Nevetgélve sétáltunk el a színpad aljáig, oda ahol fel kell majd mennünk,  amíg egy emberke ránk nem kiáltott.

- Lányok, de jó, hogy jöttök! Épp most akartam szólni. - kiáltotta a férfi

- Látod Jack, megéreztük...!- kacsintott El

- Ennek örülök- mosolygott Jack- Ohh- állt meg a tekintete rajtam- Te lennél Nicol, ugye?

- Igen- mosolyogtam

- Akkor én pedig Jack- mutatkozott be- Örülök, hogy megismerkedhetünk.

- Szintén.

Jack egy magas, amúgy átlagos férfi volt. Ő is szimpatikus volt. Mindenki tök kedves itt... Egyszer csak a sikítozás elnémult, és hatalmas csönd váltotta fel.